Pici Mindenségek

bain moussant ⤑ yeonbin

– Soobinie, jössz fürödni? – kérdeztem köszönés nélkül, ahogy észrevettem, hogy hazaért.

– Szia, Jun – mosolyodott el fáradtan. – Lepakolok, jó? – lépett oda, hogy gyors puszit adjon.

– Megyek, megengedem addig a vizet – fordultam sarkon, a fürdőszoba felé véve az irányt.

Igyekeztem beállítani a megfelelő hőmérsékletet, majd a kedvenc, gyümölcsös tusfürdőjéből is nyomtam bele, amitől azonnal ellepte a felszínt az egyre növekvő mennyiségű hab. A mosdó hideg kerámiájának dőlve vártam, hogy megteljen a kád. Alig egy perc múlva Soobin nyitotta az ajtót, maga után pedig be is zárta azt.

– Miért maradtál ilyen sokáig? Holnap is nap lesz, nem kell mindent egyszerre megcsinálnod – simítottam végig puha arcbőrén.

– Tudom, de ezt mindenképp be szerettem volna fejezni minél előbb – sóhajtott, ahogy átölelte derekamat.

– Nagyon fáradt vagy? – pusziltam szájon.

– Azt igazából nem állítanám feltétlenül. Csak a szemeimet és az agyamat megviselte a több órás monitorbámulás.

– Ezt a többiekről nem mondhatjuk el, azt hiszem – kuncogtam. – Mindhárman kidőltek, pedig feleannyit sem voltunk bent, mint te.

– Akkor te miért nem alszol? – nyúlt pulcsim aljához, lassan megemelve azt, fejemhez közelítve.

– Szerettelek volna megvárni – válaszoltam, miután levette felsőmet.

– Édes vagy – mosolyodott el szélesen, engem szinte kényszerítve, hogy ujjamat gödröcskéjébe nyomjam.

Pipiskedtem, majd puszit nyomtam orrára. – Elzárom a vizet.

Ahogy elfordultam, hallottam ruhái súrlódását, amint kihámozta magát belőlük. Mögém lépett és előre nyúlt, hogy kioldja a laza masnit, ami melegítőnadrágomat a helyén tartotta, majd óvatosan lefelé tolta azt, alsómmal együtt. Végigsimított kétoldalt derekamon, miközben belepuszilt nyakam oldalába. Gyengéden arrébb tolt kicsit, hogy be tudjon szállni a kádba, és mikor úgy láttam, megtalálta a neki kényelmes helyet, lerúgtam a bokámig csúszott ruhákat, hogy követhessem őt a habtengerbe. Befészkeltem magam lábai közé, hátamat pedig lassan mellkasának döntöttem, mire ő mindkét karjával körülfont engem.

– Várj, ez nem jó így – kezdtem mozgolódni.

– Miért? – nézett rám láthatólag teljesen értetlenül.

– Mert nem látlak – fordultam el kilencven fokban, így már vállal támaszkodtam felsőtestének. – Sokkal jobb – pislogtam rá sűrűn.

– Hihetetlen vagy – kuncogta el magát, lejjebb hajolva puszit nyomott homlokomra.

Nem reagálva vettem tenyerembe habot, amit lassan állvonalára lapogattam, majd újabb adaggal a másik oldalt is beborítottam a buborékrengeteggel, arcán kicsit felfelé haladva. Szótlan mosollyal figyelte ügyködésem, bőre egyre nagyobb felülete bújt meg fehér takaró alatt, én azonban teljesen elmerülten folytattam tevékenységem. Amikor arcával elégedett voltam, nyakára tértem át, igazi szakértelemmel igyekezve elfedni őt az egyre fogyatkozó habbal, mintha lassan teljes testét elbújtathatnám ilyen módon.

– Kész vagy! – vigyorodtam el, munkám végeztével. – Soolapó! Vagy... Télbin? – gondolkodtam a megfelelő elnevezésen.

– Elmondhatatlan, mennyire aranyos vagy – szorított magához karjaival. – Mikor mostad a hajad? – kérdezte, egy-egy sötétkék tincset igazgatva.

– Holnap akartam. Miért? – néztem fel rá. Elnevettem magam, ahogy megláttam az arcáról félig lefolyt habot.

– Csak kérdeztem – merítette víz alá kezeit, majd elkezdte velük átnedvesíteni sűrű loboncom.

Amikor már szinte csepegett fürtjeimből a víz, elnyúlt a hajsamponos flakonért, tenyerére nyomva belőle elkezdte fejbőrömet gyengéden masszírozni hosszú ujjaival. Lehunyt szemmel élveztem ki törődésének minden pillanatát, majd hamarosan kezdtem azt érezni, nem hajam megtisztítása az elsődleges célja, inkább csak kihasználta az alkalmat, amikor kettesben lehetünk.

– Hajolj hátra kicsit, lemosom rólad – tolt engem előrébb, hogy legyen helyem belelógatni fejem a meleg vízbe. Előredőlt, hogy hirtelen puszit nyomjon orromra, majd nekilátott kiöblíteni a habot tincseim közül. – Kész is vagy – segített vissza eredeti pozíciómba, ujjaival hátrafésülve teljes hajmennyiségem.

Figyelmes puszik és érintések között múlattuk az időt, szótlanul szerettünk, kényszer és félelem nélkül, csókkal igyekezve kifejezni mindazt, amit szánkon kiejtett beszéddel képtelenek voltunk megfogalmazni. Jelentéktelen, közben mégis mindennél többet érő apróságok voltak tetteink, egy-egy simítás, bőrhöz érő ajkak, mosolygödrök megjelenése, orrok összedörgölése, tenyér a mellkason, nagy ritkán fülbe súgott, halk becézés; mind amolyan csendes szerelemvallásként lebegve köztünk.

– Kiszállunk? Kezdek fázni – bújtam közelebb hozzá, hiszen fürdővizünk hőmérséklete igencsak lecsökkent már.

– Persze – mondta, majd kezét tartva igyekezett támaszt adni nekem a kilépéshez.

Törölközőt csavartam magam köré, mialatt ő is elhagyta a kádat. Mindketten szárítkozásba, aztán komótos öltözésbe kezdtünk, ám ő félúton megállt a folyamatban, hogy továbbra is csepegő hajkoronámról felitassa a nedvességet.

– Megszáríthatom? – emelte fel a hajszárítót a tárolódobozból.

– Ha szeretnéd – vontam vállat.

Nem sokat tétovázott, azonnal bekapcsolta a készüléket, hogy meleg levegőt fújjon fejemre. Eleinte csak ujjaival rendezgette az ide-oda repülő tincseimet, a végéhez érve pedig már fésű segítségével igyekezte helyükön tartani őket – a végeredmény egészen fodrászokat megszégyenítő lett. Közös fogmosásunkat, és egy fogkrémhabcsatát követően kiléptünk a csendes folyosóra, hogy a megosztott háló felé induljunk.

– Alszol ma velem? – suttogtam, mintha bárki is hallhatott volna minket ott.

– Jun, tudod, hogy egyedül is alig férek el – kuncogott. – Túl kicsik az ágyak.

– Jó, de az enyém alul van, onnan nem esünk nagyot, ha esetleg nagyon le akarnánk lökni a másikat.

– Legyen – ment bele. – De ha a földön kelek reggel, soha nem alszunk többet együtt – kacagott, hiszen maga sem gondolta komolyan kijelentését.

Innentől csendben maradtunk, a kilincset is a lehető leglassabban nyomtuk le, nehogy felébresszünk valakit odabent. Megtettem a két és fél lépést fekvőhelyemig, aminek emeletén Gyu szunyókált, Soobin pedig apró léptekkel követett engem. Én másztam belülre, majd megvártam, amíg ő is utánam jön, fejét behúzva, nehogy a keret felső részébe üsse azt. Mindketten bebújtunk takaróm alá, óvatos mozdulatokkal fészkelődve, a lehető legkisebb zajt csapva, mire végül megtaláltuk a lehető legkényelmesebb pozíciót; mindketten oldalt fekve, egymás felé fordulva. Jobb karját derekamon pihentette, míg én nyaka körül vetettem át sajátjaimat, babapuha bőrét az érintett területen finoman cirógatva.

– Jó éjszakát – suttogta, közelebb hajolva.

– Jó éjt, Soo. Szeretlek – mondtam én is halkan.

– Szeretlek – nyomott apró csókot ajkaimra, amit én gyengéden viszonoztam is.

｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ*｡ ｡*ﾟ

bain moussant (fn.): habfürdő