Pici Mindenségek

piscine ⤑ namjin&jikook

– Mit is mondtak, mikor jönnek? – kérdeztem Jint, aki az ölemben ücsörgött.

– Nos, ha jól emlékszem – pillantott a bal oldali falon lévő órára –, úgy kettő perc múlva itt lesznek.

– Szóval van még százhúsz másodperc nyugalmunk. Csodás – vigyorodtam el, majd csókot nyomtam gyönyörű, telt ajkaira.

– Igen, valami olyasmi – kuncogott fel, ahogy apró puszikkal leptem el nyakát. – Ne most, Nam, tényleg mindjárt ideérnek – húzódott távolabb.

– És? Úgy mondod ezt, mintha még nem láttak volna minket együtt – túrtam össze sötét haját.

– Hé! Ha összerakjuk Seokjint és Namjoont, akkor az NamJin? – hallottuk meg Taehyung hangos érdeklődését abban a pillanatban, ahogy beléptek az ajtón.

– Asszem', ennyi volt a nyugalmunk – sóhajtottam halkan, majd elengedtem Jint.

– Akkor, ezt a gondolatot folytatva, Jimin és Jungkook például JiKook? – csatlakozott Hoseok is, amire Jiminnek csak egy tágra nyílt szemű tekintet volt a reakciója.

– Lehetne akkor már KookMin is, nem? – adott újabb javaslatot Yoongi.

– Szerintem a JiKook jobban hangzik – szálltam be én is az egyértelműen szerelmes, előre mégsem lépő páros cukkolásába. – És a NamJin sincs ellenemre – vigyorodtam el, ahogy a medence kijárata felé evickéltem barátom után.

Jin ezután köszöntött mindenkit, majd nekik is elmondta, amit én már korábban hallottam, miszerint a szaunák kulcsait karbantartások miatt nem tudta elkérni, de a fent maradó három medencét kedvünkre használhatjuk, és addig maradunk, ameddig csak szeretnénk – egyértelműen ez volt a legnagyobb előnye a ténynek, hogy Seokjin édesapja a fürdő igazgatója. Ha egyszerűen menekültünk volna kicsit az emberek elől, hogy kettesben töltsünk el valamennyi időt, eljöttünk, és néhány órát áztattuk magunkat a hivatalos zárás után, emellett viszont az aznapihoz hasonló baráti összejövetelekre is remek lehetőséget adott.

– Kapcsoljak be valami bugyogó-masszírozó cuccost? Annál a pultnál tudom őket állítani, ha szeretnétek – mutatott a legidősebb a fürdőmester kis szobája mellett található pultra, mikor mindannyian átöltöztek.

– Aha, azt a hanyatt fekvős fújókát imádom – bólogatott Tae, majd azonnal el is foglalt egy helyet a kissé megemelt pihenő részen. Jimin csatlakozott hozzá, együtt szórakoztak a felfelé áramló légbuborékokkal.

Eközben Jin is visszafoglalta helyét az ölemben, majd úgy döntött, minden erejével nevetésre próbálja bírni a társaságot. – Hé! Tudjátok, miért repül a sas a hegy felett?

– Nem, de nem is akarjuk tudni, azt hiszem – sóhajtott nagyot Yoongi.

– Szívem, kérlek, ne, nem akarom, hogy megöld őket – szóltam, hiszen rövid gondolkodás után eszembe jutott a válasz a felett kérdésre, amit én korábban már hallottam tőle.

– Meglepő lesz... de azért, mert alatta nem tud – nevetett fel hangosan saját poénján. A többiek reakciója messze sem volt ilyen kitörően erős. – Jó, de azt azért csak tudjátok, mit csinál a denevér a mikróban?! – hatásszünetet tartott, miután senki nem mondott semmit. A megoldásra magam is kíváncsi voltam, mivel ez még számomra is újnak hatott. – Hát zenét hallgat! – kiáltott fel, majd újfent jól szórakozott saját poénján.

– Azt hiszem, elég lesz – súgtam neki apró puszit nyomva fülcimpájára, mire ő megborzongott.

– Mikor adják ki a zenét, amiben legutoljára producerkedtél, Yoongs? – fordult oda Hobi az említett fiúhoz.