Gyengéd csókok, lézengő ajkak. Nyakra simuló ujjak, lassan összeérő bőrfelületek. Érdes ujjbegyek a puha arcon, az esti szél sem tud levegőt fújni közéjük. Nem akarok még hazamenni és nem akarom, hogy hazamenj. Néma megegyezés a következő buszról. Újabb csókok, lágy mosoly, nyugodt sóhaj. Néhány kósza szó fáradtságról, elmúlt és következő napokról. Csendes, összehangolt légzés, összekulcsolt ujjak, finom simogatás. Vasárnap estére elnéptelenedett utcák, néha elsiető gyalogos, gyorsan távolodó autó. Mohóbb csókok, alsó ajkakat óvatosan tépázó harapások, nyakra hintett puszik. Elváláskor összeérintett orrok, újabb mosoly, magától tör elő, nem lehet visszatartani. Múltból felbukkanó véletlen emlékek, ezerszer elmondott, de még új történetek, halk nevetés. Ismét csókok, nem szűnő ölelés, cirógatás, segít a földön maradni, nem elrepülni. Zakatoló szív mellett békés elme, lassan lecsukódó szemhéjak, csend, legalábbis feltételezett, zavartalan buborék. Aztán a következő busz, amit annyian várunk oly sokáig. A következő busz, ami mintha pillanatok alatt érkezne meg.
YOU ARE READING
Pici Mindenségek
Short StoryNovellák és one shotok, hosszabb-rövidebb, egyjelenetes kis történetek, főleg (de nem csak) yaoi fanfiction és saját életből merített szösszenetek témájában, francia címmel. Az itt megtalálható három Jikookról íródotton kívül továbbiakat a Csendbe...
