Pici Mindenségek

jeunes à jamais ⤑ yoonseok

Yoongles
Hobi-ah

Fent vagy még?

Hopie
Fogjuk rá

De te még nem alszol?

Yoongles
Mhmm, nem

Nammal egész nap egy dalon dolgoztunk

És van egy szövegrész a fejemben, de nem tudom megfogalmazni

Nem hagy aludni

Hopie
Biztosan kitalálsz valami ütőset

Ahogy mindig

Hiszen te vagy a mi Min Sugánk

Yoongles
Ezzel nem tudok ellenkezni

De most kivételesen nem szeretném fényezni magam

Kijössz velem egy kicsit?

Megfulladok a gondolataimban

Hopie
Most?

Egy óra múlt

És én félek a sötétben

Yoongles
Kérlek

Szükségem van levegőre

És rád

Hopie
Sokba fog ez neked még kerülni, Cukorka

Yoongles
Ne.

Hívj.

Így.

Hopie
Épp most készülök veled utcára menni hajnalban

Jogom van úgy hívni téged, ahogy akarlak

Hopie a következőre állította be Min Yoon-gi becenevét: Cukorka

Cukorka
Oké

Most csak azért nem nyírlak ki, mert kell valaki, akivel kimegyek

De reggel számolunk

Hopie
Téged ismerve

Egy ébren töltött éjszaka után az egész napot át fogod aludni

Úgyhogy nem félek

Cukorka
Fogd be és gyere

Az ajtónál várlak

Hoseok kelletlenül mászott ki halványzöld ágyneművel fedett, puha ágyából. A sötétben tapogatózva tette meg a jól ismert három és fél méternyi távolságot, ahol lábai a fotel karjának ütköztek. Ledobta magáról a szürke pólót meg a pizsamanadrágot, helyettük utcai ruházatot vett fel, barna rövidnadrágot és krémszínű felsőt viselt alig egy percen belül. Beletúrt a forgolódástól rendezetlen, bakelitszín tincseibe, majd álmos szemeit megdörgölve igyekezett magát észhez téríteni a rátelepedő, súlyos paplanként elnyomó bágyadtságból.

Kilépett a két kisebb szuszogásától csendes zajjal terített hálószobából, majd a folyosón balra indulva lépdelt mezítlábas talpaival a hűvös érzetű parkettán. Yoongi – ahogyan azt üzenetben ígérte – az előszoba barackszínű falának dőlve várt rá. Egyikük sem szólt, az idősebb mindössze megvárta, míg a másik fekete papucsba bújtatja lábfejeit, majd azonnal kilépett a bejáratot jelentő faajtón.