˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Harmincegy

A liftben csendesen állt Bomi és Sehun egymás mellet. Mindkettejükben ugyan az játszódott le. Féltek. A lány attól, hogy célja elérése érdekében ilyen messzire kellett elmennie - arról nem is beszélve, hogy talán még messzebbre is el kell -, míg a fiatalabb srác attól, hogy elveszíti Bomit és talán valami szörnyűség fog történni vele. 

Ahogy a felvonó megállt és ajtaja kinyílt előttük egyszerre léptek ki rajta. Ha valaki látta volna Őket, biztos azt gondolta volna, hogy egy filmbe vagy könyvbe illő, szuper, elszánt és ádáz duóval van dolguk. Bomi és Sehun jól néztek ki egymás mellett, jó csapat is voltak, de hogy megállíthatatlanok is, azt még senki sem tudta. Az arcukon megjelenő megrendíthetetlenség valójában csak álca ahhoz, hogy átverjék az embereket, egymást, és persze saját magukat is. Viszont azt egyikőjük sem tudta, hogy egymás előtt nem tudják rejtegetni a kétségbeesést. 

Kiérve az utcára Bomi a magas épület előtt álló autójába szállt be, míg Junmyeon barátja felpattant a motorjára. Egyszerre adtak gázt és indultak meg a megbeszélt találkahelyre. Olyan sebesen haladtak előre, ahogy csak tudtak. Egyrészről mert hamar véget akartak vetni a dolgoknak, másrészről pedig azért, mert Bomi hátán a hideg futkosott végig akárhányszor csak arra gondolt, hogy Junsuval kell találkoznia. 

Sehun a Gangnamból kivezető hídnál lelassított és félreállt, hagyta, hogy a lány had menjen előre. Nem akartak lebukni, ezért a fiú várt pár percet, majd visszaült a motorjára és folytatta útját. Incheon felé vették az irányt mind a ketten, de mielőtt kiértek volna a városból, megállt. A fiatalabb fiú útja csak eddig tartott, innentől kezdve minden csak Bomin állt vagy bukott és csak reménykedni tudott abban, hogy nem ők húzzák a rövidebbet. Amint Sehun levette fejéről a sisakot, azonnal a telefonjáért nyúlt, hogy Bomi autójára szerelt nyomkövetőt bekapcsolhassa. Miután ez megtörtént, betért egy kisebb, út melletti bárba, hogy amíg vár elüthesse az időt. Az igazat megvallva, semmi kedve nem volt egyedül ücsörögni és várni. Junmyeon húga után akart menni, hogy száz százalékig megbizonyosodjon afelől, hogy Bominak semmi baja sem esik. 

Bomi még az autóban beállított a telefonján egy automatikus SMS-t, amiben leírta, hogy pontosan hol keresse, mik lehetnek a potenciális helyek, ha esetleg Junsu elviszi valahova. Az üzenetet úgy állította be, hogy csak akkor továbbítsa a telefon Sehunnak, ha az autójától egy kilométerre kerül. Tudta, hogy Junmyeon barátja ebben az esetben mozgósítani fogja a többieket is, így azzal nem bajlódott, hogy nekik is beállítsa ezt az SMS-t. 

Mivel revolverét nem rakhatta zsebre, ezért a cipőjének talpában elrejtett késre tudott csak támaszkodni, illetve az autó lökhárítójára erősített pisztolyra, ha úgy adódna, hogy villámgyorsan szüksége van fegyverre. 

Nagy levegőt vett és újra elindította az autót, hogy tovább folytathassa útját a megbeszélt hely irányába. Már nem volt távol tőle, úgy alig tíz perc volt az út, bár sokkal többnek tűnt számára. Szíve vadul dobogott bordái alatt, gyomra felfordult, ahogy arra gondolt, hogy perceken belül újra látnia kell Junsut. Kezei izzadtak és remegtek, alig tudta tartani a kormányt. Annyira próbált arra összpontosítani, hogy ne látszódjon rajta mennyire ideges, hogy mennyire nem szeretne Junsuval találkozni. 

Ahogy a lány bekanyarodott az üres építkezési telekre egyből két autóval találta szemben magát. Bomi leállította a motort és felmérte a terepet. Körülbelül tíz méterre tőle állt egykori szerelme a műszerfalnak dőlve. Alakja fekete volt, ugyanis a lámpák fénye miatt nem lehetett kivenni az arcát, de még így is tudta, hogy Ő az. Ezeket a körvonalakat bárhol felismerte volna. Junmyeon húga még egy nagy levegőt vett, majd kiszállt az autóból. Ahogy közelebb sétált a sráchoz észrevette, hogy az említett fél mosolyog. Fülig értek az ajkai, és ez Bomit dühítette. Méghozzá oly' annyira, hogy legszívesebben behúzott volna neki, de nem tehette. Türtőztetnie kellett magát, hogy még csak véletlenül se csináljon olyat, ami nem volt a terv része. Nem szeretett volna a szerepén kívül játszani.