˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Harmincnégy

A lakásba felérve Bomi egyből lerúgta lábairól a cipőt és szobája felé vette az irányt. Sétálás közbe végig Sehunnal beszélt. A fiatalabb fiú csak követte a helyiségbe, hogy aztán ledobja magát a lány ágyára és elterüljön rajta. Bomi válla fölött nézett barátjára.

- Remélem tudod, hogy nagyon hálás vagyok azért, amit értem teszel és hogy itt vagy mellettem. 

- Ha azt várod, hogy sírjak, el kell hogy szomorítsalak, mert egyetlen könnycseppet sem fogsz tőlem látni. - mosolygott a fiú Bomira. Ha Sehun őszinte akar magával lenni, akkor be kell hogy vallja borzalmasan örül annak, hogy barátnője épségben visszatért a tegnapi találkáról, de az, ahogy az este folyamán látta két részre szakította a szívét. Az ahogy Bomi az autó mellett rogy térdre, ahogy Chanyeol jelenlétéért könyörög, ahogy lassan hullanak a könnyei csak fájdították szívét. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire borzalmas látvány volt számára a lány gyengesége. Sosem gondolta volna, hogy Junmyeonékon kívül fog még bárkit is találni aki ennyire fontos személlyé növi ki magát az életében. Egyszerre örült és utálta a helyzetet. Bármennyire is szerette meg Bomit tudta, hogy nem lesz egyszerű a lány barátjának lenni. Ezt már akkor biztosra vette, amikor először látta Mr. Kim halála után. 

- Nem várok semmi ilyesmit, csak szerettem volna, hogy tudd mennyire sokat jelent ez az egész nekem. Senki másra nem tudok úgy támaszkodni, mint rád. - még egy pillantást vetett Sehun felé, majd friss ruhadarabokat vett ki a szekrényből és a fürdőszoba felé vette az irányt. A fiatal srác bár felült az ágyon egy pillanatra mégis elgondolkodott azon, hogy mennyire lenne tolakodás tőle, ha követné Junmyeon húgát a fürdőig. 

- Most arra vársz, hogy megállítsalak? - kérdezte Bomi visszanézve az ajtóból. A fiú egy pillanatra azt hitte, hogy a lány olvas a gondolataiban. Arcára mosoly ült ki, ahogy látta Sehun orcáját egyre pirosodni. Bőre hihetetlen gyorsasággal tudott pírba borulni. Ilyenkor nyoma sem volt annak a fiúnak, aki fegyverekkel hadonászva képes legyűrni megannyi alvilági tagot. 

- Nem lenne kínos? 

- Addig amíg nem mozdulsz rám minden rendben van. - Sehun értetlen arcának köszönhetően Bomi jóízű nevetésben tört ki. Sosem látta még ennyire zavartnak a fiút és bármit megtett volna azért, hogy sűrűbben lássa barátjának ezt az oldalát. Végül Sehun is elnevette magát és boldogan követte Bomit a fürdőszobába. Amíg Junmyeon húga a forró vízsugár alatt tisztította bőrét, addig Sehun a földön ült, hátát a falnak támasztva, ujjaival térdén dobolt és úgy beszélgettek. Elmefuttatásukat egy hangos kopogás zavarta meg. Pár másodperc elteltével ismerős hang ütötte meg füleiket. 

- Bomi? - Jongdae hangja zavart volt. - És... Sehun? 

- Tessék? - kérdezett vissza a fiatal fiú a kelleténél kicsit hangosabban.

- Mi a francot műveltek ti ketten odabent? - kérdezte az idősebb férfi. Amikor nem jött azonnal válasz a tőle szokásos magas hangon kezdett el kiabálni. - Oh Sehun! Adok neked kettő másodpercet, hogy ki gyere onnan különben szétrúgom a hátsófeled! Hogy jutott eszedbe egyáltalán bemenni valakihez, aki zuhanyzik?  

Sehun szemét forgatva állt fel a padlóról, hogy Bomihoz fordulva ujjaiból pisztolyt formálva csináljon úgy, mint aki agyon lövi magát, ezzel jelezve, hogy néha nagyon unja barátját. A kilincset lenyomva aztán óvatosan kislisszolt a fürdőszobából hogy Jongdaeval nézzen farkasszemet. 

- Neked teljesen elment az eszed? Mégis mit képzelsz magadról? - válaszra sem méltatva barátját kezeit zsebre vágta és úgy indult meg a nappaliba, hogy főzzön egy adag kávét magának, Bominak és vendégüknek.