˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Huszonöt

Sehun próbált nem Bomiékra nézni, de egyszerűen nem tudta levenni róluk a szemeit. Látta, hogy milyen erővel húzza magához a lányt Chanyeol, hogy Junmyeon húga hogyan csókolja barátját és hogyan szorítja arcát. Nem is zavartatták magukat a fiatal fiú társaságában, mintha ez a csók természetes lenne, pedig egyáltalán nem volt az. A "pár" hirtelen vált el egymástól. Bomi csak állt, míg Chanyeol futásnak eredt abba az irányba, ahonnan eredetileg jöttek. Sehun frissen szerzett barátnője elővette a fegyverét és a srácra nézett.

- Mehetünk? - kérdezte, mire Sehun csak bólintott és futásnak eredt a lány nyomában. Szélsebesen szedték a lábukat, miközben kezükben tartották fegyvereiket. Ahogy a kijárat felé tartottak hirtelen két, magas alak jelent meg előttük. Revolvereiket egyenesen Bomiékra szegezték. A gesztust Ők is viszonozták. Ahogy a négy fegyver csöve egymással szembe kerültek tüzelni kezdtek. Bomi egyetlen lövéssel eltalálta a magasabbik férfit. A mellete álló alak egy nő volt, akinek fegyveréből kirepülő golyó egyenesen Sehun vállába fúródott. A fiú kezéből kiesett a fegyver és ingjének ujját vér kezdte áztatni. Bomi egyből reagált. Előbb a támadójuk kezébe, majd oldalába repített egy-egy golyót. Amint a nő a földre görnyedt odarohant barátjához, de szemeit le se vette támadóikról. Felkapta a földről Sehun lőfegyverét és futásnak eredtek. A két alakhoz érve elvették tőlük fegyvereiket. Amint felértek a földalatti parkolóból fülüket megütötte a fegyverek hangja, ahogy másodpercek alatt több golyó is kilövelt a fegyvercsövekből, hogy megsebesítsen valakit.

Bomi legszívesebben berakta volna Sehunt az autóba és visszament volna testvérének segíteni. Aggódott mindenkiért, de főleg Chanyeolért és Junmyeonért. Viszont Sehun megsebesült és talán csak nagyobb bajt okozna, ha újra felbukkanna az épületbe, így próbálta figyelmen kívül hagyni az elsült fegyverek hangját. Tovább haladt az utcán az ismerős autó felé. Ahogy egyre közelebb értek a járműhöz úgy kezdett megkönnyebbülni. Minnél hamarabb szerette volna elvinni innen Sehunt, ugyanis a vállán éktelenkedő seb szüntelenül ontotta magából a vért, ami már szinte teljesen eláztatta barátja jobb karját borító textilt. 

Chanyeol minél halkabban próbált meg Junsu emberei mögé lopakodni, hogy lesből tudjon rájuk támadni, de figyelmét nem szentelte teljesen a dolgoknak. Gondolatai valahol messze jártak, Bomi és Sehun körül, de főleg a lány körül. A csókjuk újra összezavarta a fiút, ajkain még érezte a Junmyeon húgának párnáit. Nem gondolta volna, hogy a múltkori eset meg fog történni még egyszer. Legbelül egy picit örült, de közben úgy érezte magát, mint egy áruló. Elvégre ígértetet tett és már másodszorra szegte meg. Hiába nem Ő kezdeményezte, attól még megtörtént, és nem szabadott volna.

Hirtelen visszatért a való világba. Magára parancsolt, hogy ne egy elérhetetlen dolgot kergessen, hanem összpontosítson a jelenlenre és arra, hogy kimenekítse barátait az épületből.

Remélem Bomi és Sehun már elhúztak innen.

Óvatosan bújt elő a fal rejteke mögül, fegyverét előreszegezte és lőtt. Ahogy a golyó elhagyta fegyverét visszabújta a fal mögé és várt. Barátai hála neki előnybe kerültek. Junsu emberei nem is értették hogy honnan és ki lőtt közéjük, páran Chanyeol irányába fordultak, míg a többiek Junmyeonékra lőttek továbbra is. A colos újra kilépett a fal mögül és tüzelni kezdett, de ez alkalommal nem bújt el. Szembenézett az emberekkel.

Bosszút állok mindenkin, aki Junsuval van, mindenkin aki valaha is ártott a barátaimnak és Bominak!

Fegyverét újabb és újabb golyók hagyták el, szinte folyamatosan tüzelt, ha pedig éppen nem akkor a tárt cserélte ki, hogy újra támadhasson. Barátai a túloldalon a példáját követték egészen addig amíg végre lecsökkent ellenségeik száma és el tudták hagyni a helyet.