˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Harminc

- Szóval ez lenne minden. Kicsit gyanakszik, nem bízik bennem teljesen, úgyhogy egyedül kell vele találkoznom.

- Na azt biztos, hogy nem! - Sehun váratlanul pattant fel a székből és heves mutogatásokba kezdett. - Te komolyan hülye vagy, ha azt hiszed, hogy elengedlek egyes-egyedül Junsuhoz! Ki van zárva!

- Muszáj lesz Sehun! Ez az egyetlen esélyünk, hogy elhiggye tényleg mellette állok! Csak így van esélyünk bármire is! - Bomi bár lelkesnek és elszántnak hangzott, belül gyengének és tanácstalannak érezte magát. Kezdte azt gondolni, hogy mégsem volt ez olyan jó ötlet és talán vissza kéne lépnie az egésztől. Nem állt készen arra, hogy Junsu szemeibe nézzen, hogy színészkedjen és tegye neki a szépet, miközben képes lenne a két kezével megfojtani egykori szerelmét. A düh és az undor, amit a fiú váltott ki belőle olyan erős volt, hogy alig tudta kordában tartani őket. Most viszont mégis meg kell próbálja, erőt kell vennie magán, hogy egyszer s mindenkorra bosszút álljon a családja miatt, és hogy le tudja zárni a múltat. Persze nagyon jól tudta, hogy ez nem megoldás. Harcba elegyedni és az ellenségednek hívni valakit sosem kulcs a problémákra, mégsem tudott tétlenül ülni és arra várni, hogy egyszer majd mindenki felhagy ezzel az egésszel. Ő generálta tovább a feszültséget, miatta mérgesedett el újra a helyzet. Hát úgy is van rendjén, ha Ő veszi a kezébe az irányítást és megpróbálja minél hamarabb lezárni ezt az egészet. Viszont bármennyire is szeretné, nem lesz egyszerű. Ki kell fordulnia magából, embereket kell megbántani és porba tipornia, ki kell vetkőznie saját magából és Junsuhoz hasonló emberré kell válnia ahhoz, hogy minden jól sikerüljön.

Az első lépéseket már meg is tettem. Megöltem egy embert és képes voltam Junsut bántani anélkül, hogy bármiféle megbánást is éreztem volna... Talán igaza volt Junsunak, amikor azt mondta, hogy összeillettünk. Talán mégsem különböztünk annyira egymástól.

- Bomi, talán túl sokat kérsz tőlem, vagy talán nem vagyunk elegen ehhez az egészhez. Vonjunk be még valakit.

- Nem! Csak Te és én! Megbeszéltük. Nem vonunk be addig senkit, amíg úgy nem látom, hogy mi ketten nem vagyunk elegen. Ha elkezdene bedurvulni a helyzet, ha úgy látom, hogy komoly fenyegetés üti fel a fejét és nem tudom kézben tartani a dolgokat, akkor annak szólsz, azt avatsz be a tervünkbe, akit csak szeretnél, de amíg én azt nem mondom, hogy rendben, addig egy szót sem szólsz! Bízz bennem! Meg tudom magam védeni, nem lesz semmi baj...

Sehun egy nagyot sóhajtott, majd az ajtóhoz sétált. Elfordította a kulcsot a zárban és feltépte a fadarabot, hogy végre ne kelljen Bomi szemeibe néznie. Nem mintha ideges lett volna a lány miatt, vagy mérges lett volna rá. Egyszerűen csak nem tudott tovább egy légtérben, egy bezárt szobában lenni vele anélkül, hogy ne próbálná lebeszélni erről az egészről.

A nappaliba kiérve Yixing és Junmyeon furcsa tekintettel figyelték. Ekkor jött rá, hogy amíg ez az egész tart, nem tud a barátai szemébe nézni. Árulónak érezte magát és csak hajszál választotta el attól, hogy ne tálaljon ki. Pedig Oh Sehun mindig is egyike volt azon személyeknek, akik kivételesen jól tudtak titkot tartani. Most viszont úgy érezte magát, mint egy nyitott könyv, és jelen helyzetükben ez az érzés nem igazán segített nekik előrelépni. Inkább olyan volt, mint egy rossz kártyalap ami nem illik a sorba és képes három lépés hátrányt szerezni használójának.

Chanyeol tétlenül bolyongott a városban. Junmyeon nem sózott a nyakába újabb munkát, az irodába se kellett bemennie. Az égadta világon semmi dolga nem volt, azt leszámítva, hogy Bomi mellett kellene lennie. De persze barátja nem fogja hívni, nem engedné a lány közelébe és meg is egyeztek Junmyeon húgával, hogy a tegnap este pontot tett mindenre, ami köztük volt és lehetett volna. Ennyi volt, és ebbe bele kellett törődnie. Többet nem játszhatja a hőst, Bomi nem fogja értékelni a tetteit, nem fog ránézni, beszélni vele. Nem fogja a segítségét kérni és ez ellen nem tehet semmit. És bár ez az Ő élete, amivel azt csinál, amit akar, mégis tiszteletben kellett tartania Bomi kérését, ha már a Junmyeonnak tett ígéretét nem tudta betartani.