˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Harminchárom

Chanyeol és Bomi két órával a veszekedésük után is még a konyhában tartózkodtak. Mind a ketten a pultnak dőlve ültek a földön csendben. Bomi a padlót nézte szüntelenül, míg Chanyeol körmeit tépte. Egyikőjük sem tudta, hogy mit kéne mondaniuk. A fiú kiadta magából az összes haragot, amit érzett, míg Junmyeon húga kiadott magából minden fájdalmat és félelmet, amit az elmúlt huszonnégy óra alatt sikerült magába zárnia. Egyikőjük sem így képzelte el az estét, arról nem is beszélve, hogy nem is kellett volna egy légtérben tartózkodniuk. Végül Chanyeol felemelte fejét, fekete tincsei az arcába hullottak, de nem is foglalkozott vele. Úgy érezte, hogy muszáj megérintenie Bomit, kerüljön az bármibe, így közelebb csúszott a lányhoz. Homlokát az övéhez érintette, kezeivel átkarolta lábait.

- Sajnálom... - olyan halkan szólalt meg, hogy attól félt talán Bomi meg sem hallotta. De nem így volt.

- Nincs mit sajnálnod, tényleg nagy hülyeséget csináltam. Igazad van mindenben, de meg kell értened, hogy ezt a játszmát máshogy nem tudjuk megnyerni. Addig nem lesz nyugtunk, amíg Junsutól meg nem szabadulunk. Addig nem lehetek melletted önfeledten, amíg el nem tűnik a Föld színéről. - Bomi könnyei újra folyni kezdtek. Egyszer már megesküdött magának, hogy egy jó darabig nem fog sírni és megállíthatatlanul erős lesz, ezért most haragudott is magára amiért nem tudta elérni a célját.

- Itt nem csak erről van szó. Junmyeon...

- Hidd el, hogy a bátyám előbb vagy utóbb, de elfogadna minket. - Bomi végre felemelte fejét és az előtte ülő fiúra nézett. Arcán látta a megbánást, a szeretetet és az aggodalmat. Látott rajta minden érzést. Kimutatta az érzelmeit és ez teljesen magával ragadta a lányt. Úgy gondolta, hogy Chanyeol akkor a leghelyesebb ha lehet látni az érzelmeket az arcán.

- Nem akarom, hogy még egyszer találkozz vele... Nem akarlak Junsu közelébe engedni! - homlokát most már Bomiéhoz nyomta. Ajkaik szinte összeértek. Chanyeol belülről üvöltött a vágytól, hogy megérintse a lány párnáit, hogy szorosan magához húzza. Bomi óvatosan, alig láthatóan megnyalta alsó ajkát. A levegő amit kifújt libabőrt okozott Chanyeolnak, kirázta a hideg. Még közelebb akart hozzá kerülni.

- Chanyeol kérlek... Ez az egyetlen esélyünk! - a fiú nem szólt semmit, csak óvatosan megfogta Bomi arcát, ujjaival cirógatni kezdte puha bőrét, amitől a lány egész teste felpezsdült, olyan volt, mintha áramütés érte volna. Chanyeol nem bírta tovább, ajkait óvatosan a lányéra nyomta, éppen hogy csak megérintette, mégis teljesen feltöltődött, mintha egész életében csak erre az egy dologra vágyott volna. Apró, óvatos csókjuk után a fiú elvált Bomi ajkaitól. Lehunyt szemmel ült előtte.

- Nem akarlak elveszíteni... Tudom, hogy nem állhatok az utadba, de kérlek ígért meg, hogy nem esik bántódásod! Nem bírnám ki, ha valami történne veled!

- Vigyázni fogok magamra, Sehun is végig ott lesz velem az utolsó mozzanatig. Kérlek, ne mondj erről senkinek semmit, ha Junmyeon vagy bárki más megtud valamit bukik az egész terv.

- Lakat lesz a számon... - lehelte, majd újra csókba invitálta Bomit. Egy ideig még a konyhában ültek, végül Chanyeol úgy gondolta, hogy kényelmetlen lenne ott tölteni az este hátralévő részét, így felpattantak a földről és a hálószoba irányába sétáltak. Bomi minden porcikája egy alapos zuhanyért kiáltott. Miután lemosta magáról Junsu érintéseit és minden rosszat ami rátapadt visszament Chanyeol szobájába. A fekete hajú fiú már aludt ágyában. Nem volt rajta más, csak egy melegítőnadrág. Bomi még a küszöbön állva is látta a sebeket felsőtestén és karjain. A lány a szekrényhez lépett és kikapott egy egyszerű fekete pólót. Válla fölött Chanyeolra pillantott, hogy biztos alszik-e, majd egy gyors mozdulattal ledobta magáról a törülközőt és felvette a fiú ruhadarabját. A póló annyira nagy volt rá, hogy akár ruhaként is hordhatta volna, a térdéig ért. Halk léptekkel sétált az ágyhoz, hogy aztán óvatosan ledőljön Ő is. Így közelebbről is meg tudta vizsgálni a fiú testén található sérüléseket. Először a karcolásokat vizslatta, majd a vágásokat kezdte el szemügyre venni, végül a lövés okozta sebhelyek foglalták le figyelmét, különösen egy, alighanem frissnek számító, ami csak pár centire volt a szívétől. Bomi felemelte kezét és Chanyeol mellkasára fektette közvetlenül oda, ahol a szíve helyezkedett el. Mutatóujjával pont elérte a sebet.