˗ˏˋ 𝒾𝓉'𝓈 𝒸𝒶𝓁𝓁𝑒𝒹 𝓂𝓊𝓇𝒹𝑒𝓇 𝒷𝒶𝒷𝓎 ••• Park Chanyeolˊˎ˗

Huszonkilenc

Sehun korán kelt, hogy időben Chanyeol lakásához érjen, ahol aztán az épület előtt találkozzon Bomival. Motorjával leparkolva nem mondott semmit, csak a lányra mosolygott és felé nyújtotta a sisakot.

- Örülök, hogy el tudtál jönni, van egy-két dolog, amit el kell intéznünk. - mondta Bomi, miközben felvette a sisakot és felpattant a motorra barátja mögé.

- Egy-két dolgot? - kérdezett vissza a fiú. Beindította járművét és a lánnyal mögötte elindult a Kim család régi lakásához. Odaérve egyből főztek egy kávét, majd a vendégszoba felé vették az irányt, hogy kettesben mindent meg tudjanak beszélni. Bomiban már kirajzolódott a terv, ami mellől nem volt hajlandó tágítani, viszont egyedül nem lenne képes véghezvinni. Ezért volt szüksége valakire, aki megérti, mellette áll, fedezi és segít neki mindenben, arról nem is beszélve, hogy ez csak olyan személy lehetett, akiben meg tudott bízni. És bár Sehun ugyan olyan apáskodó néha felette, mint a többiek, mégis Ő volt az egyetlen, aki betölthette ezt a szerepet. Eleinte tiltakozott és próbálta lebeszélni barátnőjét a dologról, de végül beadta a derekát.

- Neked teljesen elment az eszed! Ha Junmyeon ezt megtudja, nem csak az én fejemet veszi, hanem a tiédet is! Gondoltál a kockázatokra is? Utálom ezt mondani, de Junsu egy olyan szemétláda, akit nehezen lehet leverni, még akkor is, ha néha ostoba és ügyetlen.

- Nyilván lesznek olyan mozzanatok, amiket nem láthatunk előre, de még mindig jobb ez, mint vakok módjára próbálkozni! Közülünk én ismerem a legjobban, tudom mit akar és ahhoz, hogy megfizessen mindenért és el tudjuk kapni meg kell lóbálni azt a mézesmadzagot előtte...

- Úgy érted Téged! Felfogtad, hogy azt kéred tőlem, hogy dobjalak a farkasok közé és hagyjalak magadra?! - Sehun beleivott a kihűlt, maradék kávéjába, miközben szemeit egy percre sem vette le Bomiról. Próbált az arcáról olvasni, és az igazat megvallva egész jól ment neki. Az elmúlt másfél hónapban, amióta személyesen is megismerte a lányt és barátok lettek, szinte teljesen kiismerte. Látta szemeiben az elhatározottságot, a megrendíthetetlenséget, de tudta, hogy ez az álcájának része. Belül őrlődik azért, ami édesapjával történt, azért, hogy a szerette haláláért felelős férfi karjaiba vetette magát, azért, amit a bátyja nap mint nap átélt azóta a végzetes este óta, azért, amit most Sehuntól kér és amit testvérével és annak barátaival készül tenni. Talán egy kicsit félt is. Bomi kezei remegtek. A fiatal fiú hirtelen lerakta az asztalra a bögréjét és megragadta barátnője kezét.

- Oké figyelj, segítek, de akkor tényleg mindenbe be kell, hogy avass, érted? Fontos, hogy tudjak mindent és felkészült legyek! Semmit sem titkolhatsz el előlem, még akkor sem, ha rákényszerít a helyzet! Ott leszek neked és tartom a hátad, bármi legyen!

Bomi nagyot sóhajtott és kezeit kezdte nézni. Sehun még mindig fogta őket és ez segített a lánynak abban, hogy kicsit megnyugodjon.

- Rendben! Először is el kell mennünk egy nyilvános fülkéhez, amíg Minseok nem hozza a mobilt. Lehet, hogy megfigyelnek, úgyhogy előbb csak az egyikünknek kell mennie, Te vársz majd rám amíg felhívom Junsut és megkérem arra, hogy találkozzunk. Oda viszont egyedül kell mennem! Úgyhogy ki kell találnunk valamit, hogy tudd pontosan hol is vagyok, hogy ha esetleg úgy adódik ki tudj hozni onnan, viszont nem hiszem, hogy bármi is lenne, Junsu túlságosan is örülni fog nekem ahhoz, hogy gondolkodni tudjon, de fő az elővigyázatosság. A mai napra ennyi, minden más a találkozó után fog kiderülni.

Sehun bólintott és hátradőlt székében.

- Nemigazán örülök ennek a tervnek, ahogy annak sem, hogy kettős ügynököt kell játszanom...