All The Legends Are True

33.fejezet

Alec lépett jött vissza.

-Izzy, Jace, Catherine  mennünk kell. Anyánk beszélni akar velünk.

-Én nem megyek. Claryvel maradok. Mondjátok meg neki, hogy feltarottak.-válaszolta az öcsém, mire Alec rögtön tiltakozni akart. 

-Várj.-állítottam meg.-Én se megyek.-néztem rá.-Ez inkább a Lightwoodok beszélgetése lesz. -mosolyodtam el, mire Alecból újból ki akart törni a tiltakozás, de most Isabelle állította meg.

-Cathynek igaza van. Minden rendben lesz. Legalább csak kettőnknek kell elviselni ezt a mérhetetlen kínosnak érkező beszélgetést.-húzta el a száját, mire felnevettem.

A Lightwood testvérpár felsétált a koszos lépcsőkön.

-Nos...én is inkább felmegyek.-néztem Claryre és Jace-re.

-Mit fogsz csinálni?-érdeklődött az öcsém.

-Papírmunka.-mondtam gúnyolódva.-Ne aggódj. Viszont vigyázzatok a vámpírral.-néztem Raphaelre, aki pökhendien megforgatta a szemét.

A Központban kaptam pár kíváncsiskodó pillantást, de simán bárki elhihette, hogy csak edzeni mentem. Hiszen csak a Herondale lány vagyok, aki sokat lógott a Fairchild lánnyal. Nyilván senki nem fog gyanakodni, ugye?

Gondolataimból különös léptek keltettek fel. A főbejárattól jött. Odaléptem, és egy nagyon nem várt látványt kaptak a szemeim.

Valentine Morgenstern állt velem szemben.

Még az a szerencse, hogy Alec íja a közelben volt, és így a vesszőt rá tudtam lőni a világ legnagyobb gonoszára.

Az említett személy csak állt és egy laza mosollyal elkapta a vesszőt. Hogy csinálta?

Valentine hirtelen elővette az irónját, és aktivált egy rúnát. Már nem Valentine állt előttem. Hanem egy alacsony, szőke, copfos, szigorú tekintetű lány.

-Keserves reakcióidő.-nézett az Intézet többi lakóira.-Kivée téged.-pillantott rám.-Lydia Branwell vagyok, a Klávé követe.

Most engedtem le az íjat.

A Lightwoodok megjelentek a hátam mögött, beleérve a kicsi Maxet is.

-Mi folyik itt?-kérdeztem Alecet, de nem tudott válaszolni, ugyanis Lydia megállt Maryse előtt, és belekezdett a szövegelésbe.

-Maryse, átmenetileg átveszem az Intézet vezetését. 

-Erről senki nem informált minket!-tiltakozott nevelőanyám.

-Csak átmenetileg, Maryse.-nyomatékosított Lydia.-Hol van Clary Fairchild?

-A gyakorlópályán edz.-hazudott Alec. Wáow, hazudik Clayért? Hova halad a világ...?

-És ti engeditek, hogy New York utcáin mászkáljon, egyedül? Valentine lánya?

-Jace-szel van.-mondtam.

-Azzal a Jace Herondale-el, aki rátámadt ártatlan vámpírokra? Olvastam a jelentéseket. 

Kapásból le akartam állni vitatkozni ezzel a basáskodó kiscsajjal, de Lightwoodokért inkább csöndben maradtam.

-Jace lehet, hogy nem szabálytisztelő, de a legjobb harcosunk!-kelt a védelmére Maryse, ami nagyon jól esett.-Ahol ott van, biztonságot jelent. Főleg Clarynek.

-Remélem is...-mondta Lydia, de láttam rajta, hogy nem volt meggyőződve.

Muszáj voltam elmenne edzeni, elvezetni a feszkót. A dühöngésem után találkoztam a Lightwood tesókkal.

-Nagyon nem kedvelem.-jelentette ki Izzy, nevet nem kellett mondania, ahhoz, hogy tudjam, kiről is van szó.

-Dettó.

-Mivan lányok, féltékenyek vagytok?-szívta a vérünket Alec.

-Nem!-tiltakoztam egyből.-De hogyan kapta el azt a vesszőt?

Kérdésemre nem kaptam választ, ugyanis odaértünk Lydiához és Marysehez, akik egy képernyőnél álltak. 

-Valaki megtámadta a Jade Fakrast.-"jelentett" Alec. Ez számomra is ismeretlen infó volt, ezért figyelmesen hallgattam parabataiom szavait.

-Mi lenne, ha Alec és Catherine utánanéznének a helyszínen?

-Kizárt dolog. Ezt látni akarom.-jelentette ki Lydia, majd Alecre nézett.-Na, nem jössz?

Alec bosszúsan, de követte őt. 

-Mondtam már, hogy mennyire nem kedvelem?-kérdezte Izzy.

Alig figyeltem rá, mert egy érzés eltompította minden egyes érzékszervemet.

Féltékenység.

Sziasztook!

Annyira sajnálom, hogy idén még csak most hoztam nektek részt! Újévi fogadalmam, hogy többet írjak nektek!

Jó olvasást!

Dóri