All The Legends Are True

9.fejezet

-Gyere Clary, tiszta a levegő!-szólt oda neki Jace. A lány odaállt mellé, majd összekulcsolták a kezeiket, és elindultak. Én felvontam a szemöldökömet, majd utánuk mentem. A mondi egy pillanatig tétovázott, majd követett minket. 

-Meg kell értened, hogy a Néma Testvérek nem olyanok, mint mi-kezdett bele az öcsém. 

-Nem olyan elbűvölőek az emberekkel , mint ti?-kérdezte cinikusan Clary. Halkan felnevettem, ugyanis igazat kellett adnom neki. 

-Senki nem olyan jó, mint én-vigyorgott beképzelten Jace. Valahogy gondoltam, hogy ezt fogja mondani.

-A Néma Testvérek szavak nélkül kommunikálnak, a gondolatainkon keresztül. 

-Ez nem hangzik olyan rosszul-jegyezte meg Clary.

-Ne hagyd, hogy a némaságuk megtévesszen-tanácsoltam neki. Hátrafordult, aprót bólintott, majd újra Jace-re koncentrált.

-A fejed felé fogják tartani a Végzet Kardját, azzal fogják előfaragni az igazat az elmédből. Ha nem vagy elég erős, meghalsz. -Claryn látszott, hogy egy kicsit elbizonytalanodott. 

-Figyelj, Clary...-kezdett bele Jace, de a lány félbeszakította.

-Nem. Meg fogok tenni bármit. Tűzön járok, démonokkal harcolok, ha kell. De nem tudom...nem fogom elveszíteni anyukámat.

-Nem fogod. Nem fogjuk.-jelentette ki határozottan Jace, mélyen Clary szemébe nézve. 

A többiek pár lépésnyire lemaradtak, így ők most értek utol minket.

Megéreztünk a kapuhoz. Még engem is kirázott tőle a hideg, nemhogy Claryt. 

-Meg tudom csinálni-motyogta maga elé.

-Persze, hogy meg tudod. Clary kicseszett Fray vagy, bármit meg tudsz csinálni-bátorította a mondi, majd előrelépett. Megállítottam.

-Héhé, állj csak meg!

-Ó, milyen meglepetés! Mondénok nem mehetnek be , úgy mint a kiképzőszobába, ugye? Hát most nem lesz így. Az összes horror filmet láttam, és a vicces barátból mindig...halott ember lesz. Megragadtam a kabátját, taszítottam rajta egyet, majd odaléptem Alec mellé. Nem bírom elviselni ezt a gyereket. Izzy felnevetett a "poénon".

-Nem vagy annyira vicces. De tudod mit, ha ennyire akarod, hajrá, menj be.

-Szívességet tenne-dünnyögtem az orrom alatt, mire Alec alig láthatóan elmosolyodott mellettem. 

A mondi elindult, de Jacenek még volt hozzáfűznivalója:

-De persze, ahogy bemész, meghalsz.-Na, most én nevettem fel. 

-Van itt egy kis probléma, mégpedig az, hogy nem bízom benned.-fordult vissza a srác.

-Nem hazudik-szólalt meg Alec mellettem.

-Most nem..-jegyezte meg Izzy. A mondén értetlenül meredt rá.-A múltkor hazudott.

-A Csontvárosban lévő rúnák minden mondént megölnek, szóval kérlek...-mutatta azt Alec, hogy lépjen vissza egy lépést. 

-A Testvérektől kiráz a hideg. Én majd vigyázok a kis mondira-húzta csábító mosolyra a száját Isabelle. 

-Értékeljük az alázatodat, Izzy-mondtam neki mosolyogva. 

-Ha már áldozatoknál tartunk, CLary, kihagytam a pénzkezelési órámat..-kezdett bele a mondén, de Alec félbeszakította. 

-Nem tudok tovább itt maradni, szóval...Jace..én...ellenőrzöm a határokat.-mondta zavartan.

-Veled megyek-jelentettem ki. Elmosolyodott, majd mintha valami eszébe jutott volna, elkomorodott, majd elindult. Utánafutottam, majd a lépéseimet az övéihez igazítottam. Castielt a kezembe fogtam, készenlétbe voltam. Alec csak elgondolkodva lépdelt mellettem. A csönd soha nem jelentett jót köztünk, ez most sem volt másképp. Némán mentünk egymás mellett, majd Alec szólásra nyitotta a száját.