All The Legends Are True

22.fejezet

-Mrs. Lightwood mindig ilyen mogorva?-kérdezte Clary, miközben lehuppant az ágyamra. 

-Hát, ma különösen nem volt jó napja, emiatt a sok Alvilági küldetés miatt, de alapjáraton is van egy stílusa, amit meg kell szokni.-húztam mosolyra a számat keserűen. 

-Amúgy tetszik a szobád.-nézett rám mosolyogva, de láttam rajta, hogy nem boldog. Mondjuk egy Maryse féle agymosástól senki nem ragyogna az örömtől. 

Clary felkelt, és körbenézett nálam. Leginkább a képeimet nézegette.

-Ez Jace?-kérdezte nevetve, az egyik képre mutatva.

-Igen. Ez nem sokkal azután van, miután...-akadt el a szavam.-Szóval miután az Intézetbe került. 

-Miért, hol volt előtte?-kíváncsiskodott a vöröske, mire nekem gombóc gyűlt a torkomban. 

-Figyelj, Clary, ez egy olyan történet, ami egy kicsit később mesélnék el, jó?-fogalmaztam meg finoman a mondandómat. A lány hála az égnek vette az adást, majd bólintott.-Megkeresem Alecet. Nyugodtan visszamehetsz a szobádba, de maradj ott, jó?-kértem, mire kicsit mogorván, de azért kiment a szobámból.

Alecet az egyik kiképzőterem lépcsőjénél találtam meg, ülve. Szemei a padlót figyelték, koromfekete haja a szemébe lógott.

-Szia.-szóltam halkan, majd leültem mellé.

-Szia.-válaszolt, majd beült közénk a csend. Egy kis idő után kérdezett:-Nem Claryt kéne figyelnünk?

-Mondtam neki, hogy menjen a szobájába, remélem, hogy hallgatott rám. 

-Oké.-válaszolt.

-Oké? Semmi Aleces, "jobbankénerávigyáznunkmertőclary" dolog?-ugrattam, mire elnevette magát, ami teljesen átrendezte az arcát.-Figyelj, Alec, ami Magnusnál történt...a démonnal....

-Mi van vele? Szeretsz engem, és? Én is szeretlek, Cathy. Ne már, parabataiok vagyunk!-kelt fela  földről, engem is magával húzva. Persze azt említenem se kell, hogy ahol megérintett, bizsergés járta át a bőröm.-Na, gyere ide!-ölelt magához. 

Sokáig így maradtunk, majd Alec kibontakozott az ölelésünkből.

-Na, megyek megkeresem azt a kislányt. Kicsit megleckéztetem.-mondta fenyegetően, mire csúnyán néztem rá.- Jól van na! Egy kicsit gyakorlok vele. Szia Cathy.-mosolygott rám, majd elsétált Clary szobája felé.

Visszahuppantam a lépcsőre. Egyszerűen annyira nehéz nekem. Nehéz, nem kimondani azokat a dolgokat, amiket érzek. Olyan, mintha a lelkem egyik darabja be lenne zárva. 

Gondolataimból a telefonom csörgése keltett fel. 

-Halló?-szóltam bele a telefonba.

-Kicsi Cathy, szia!-köszönt a tőle megszokott vidámsággal Magnus.

-Mi vezetett újra hozzám, drága barátom?-nevettem el magam.

-Alexanderről lenne szó.-mondta komolyan, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom.

-Mi van vele?

-Szeretném elhívni valahová...csak, tudod, beszélgetni. Meginni egy kávét, vagy valami ilyesmi.-hadarta gyorsan, mire nekem leesett a tantusz.

-Magnus! Te randira akarod hívni a parabataiomat?-kérdeztem megdöbbenést színlelve.

-Ne ilyen hangosan, Cathy! A végén még meghallják az Intézetben! Másodszor pedig, ez nem randi, csak egy beszélgetés!

-Aha persze, persze..-kuncogtam.

-Jól van na! Igen, valami megfogott benne. Meg szeretném ismerni. Most boldog vagy?

-Igen, nagyon.-vigyorogtam, miközben elindultam újra a szobám felé.

-A lényeg az, hogy szerinted ma rá érne?-kérdezett Magnus.

-Nem is tudom, kérdezd meg tőle. Ha nagyon szeretne, tudna menni.-mondtam, majd letettem a telefont, mielőtt még bármit is mondhatott volna boszorkánymester barátom.

Kicsit lepihentem. Nem sok idő kellett, mire Alec benyitott a szobámba.

-Clary megszökött.-jelentette ki úgy, mintha éppen azt mondta volna, hogy milyen szépen is süt a nap ma.

-Mi? Hova ment? Te pedig miért vagy ilyen nyugodt?-faggattam.

-Azért, mert egy: vannak nyomkövető rúnáink, ha nem felejtetted volna el. Kettő: elmondta, hogy hova megy, de én nem mentem vele.

-Oké, akkor mire várunk, menjünk utána!

Alec a szemöldökét felvonva mért végig, mire rájöttem mire gondol. Egy melegítőbe meg egy pulcsiba nem nagyon lehet utcára menni, még akkor se, ha van láthatatlanná tévő rúnád.

-Menj ki, felöltözöm!-nevettem el magam, majd becsuktam utána az ajtót.

Claryt a Brooklyni rajzos sulinál találtuk meg, bámészkodva. A telefonja szólalt meg, mikor odaértünk.

-Mi értelme a láthatatlanná tévő rúnának, ha nincs lehalkítva a telefonod?-kezdett vitázni Alec, de Clary nem is figyelt rá, inkább felvette a telefont és arrébb sétált.

-Mondénok. Úgy mászkálnak, mint..

-A hangyák.-fejeztem be a mondatát. 

Mire bármit is mondhatott volna, a vöröske visszaért.

-Simon is odajön a házhoz. Gyertek!

-Ajj már.-forgattam meg a szememet, majd a lány után mentem.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy csak most tudok részt hozni, elkezdődött a gimi, ritkábban lesz időm írni :/

Viszont van hozzátok egy kérdésem. Szeretnétek képet Catherineről? Nyugodtan írjátok meg, ha igen!

xoxo,

Dóri