All The Legends Are True

36.fejezet(Flashback 2.)

Egy évvel később(Flashbacktől számítva)
Jace
Egészen megszoktam az Intézet beli életet. Leszámítva azt, hogy napi szinten hívnak be "kihallgatásra" vagy "vizsgálatra" a Klávéhoz. De miért nem képesek megérteni, hogy akárhányszor birizgálják az agyamat, csak egy elmosódott arca emlékszem?
De ezeket leszámítva, rengeteg jó dolog is történt velem itt. Például megtaláltam a nővéremet(vagy inkább ő talált meg engem?). Egyszerűen az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő az. Biztos valami tesó kötelék miatt. Plusz, a férfi aki velem volt...akkor, mondogatta, hogy van egy testvérem. Biztosan Catherinere gondolt.
Plusz lettek más barátaim is: a Lightwood testvérpár tárt karokkal várt, akárcsak anno Cathyt. Ezt minden áldott nap megköszönöm nekik, hiszen hatalmas áldozatot hoztak értünk: Maryse és Robert Lightwood beválallt még kettő gyereket.
Most is éppen Isabellel és Cathyvel edzek. Azt mondták, ketten lesznek ellenem, mert hogy "girl power".
De így se tudnak legyőzni.
-Jace, verhetetlen vagy!-mondja a térdére támaszkodó Izzy.-Hogy csinálod?

-Nem tudom.-válaszolom nagyképűen, de belül igenis tudom. Csak egy férfi hang ismétődik a fejemben: Jonathan! Nem győzhetnek le téged! Ne feledd! A szeretet egyenlő a pusztítással! Ne bízz senkiben! Ezek a mondatok járnak a fejemben, akárhányszor csak harcolok. Erőt adnak. De nem tudom, hogy miért.
Cathy gyanakvóan néz rám.
-Minden rendben, öcsi?
Épp válaszolnék, de a lábaim felmondják a szolgálatot. Úgy néz ki, a rendszeres edzés nem vezette le a bennem folyamatosan gyülemlő feszültséget.
Lerogyok, Cathy rögtön mellém siet.
-Hé, hé...mi a baj?-karolja át a vállamat.
Isabelle látja, hogy ez egy Herondale pillanat lesz, ezért halkan kioson az edzőteremből.

-Egyszerűen....úgy érzem, hogy mindenkinek a terhére vagyok. A Klávé, Lightwoodék...te.-bicsaklik meg a hangom.
Catherine csodálkozva néz rám.

-Jace....életem 9 évét szenteltem arra, hogy megtaláljalak. Miért lennél a terhemre?-mosolyog rám, mire megnyugszom egy kicsit.-Légy erős, Jace. Mint egy igazi Herondale. Ha már ennyire hasonlítasz Apára, viselkedj is úgy. Mint egy igazi férfi.-szorítja meg a vállamat.
Rájöttem, hogy igaza van. Nem nyafoghatok minden egyes alkalommal, akárhányszor problémába ütközök.

-Köszi, ez most jól esett. -nézek a nővéremre.-Jöhet egy visszavágó? Csak te meg én?

-Te azt nem akarod, ifjú Herondale.-mondja Cathy, miközben támadó állást vesz fel.

Mondanom se kell, hogy én nyertem.

Sziasztoook!
Ez csak ilyen rövid lett. Sajnálom :( mostanában nem vagyok egy jó író számotokra. Megpróbálom összekapni magam.
Ha szeretnétek még Flashbacket, nyugodtan írjátok meg, hogy milyen témájú legyen!!
Xoxo,
Dóri