All The Legends Are True

19.fejezet

Alec szemszöge

A nyílvesszőm pontosan eltalálta azt Árnyvadászt, aki Valentinenak dolgozott. Átvágtam a tömegen, beleértve a barátaimat is, és lehajoltam az "áldozatomhoz". Találtam nála egy kisebb szeráfpengét. Megpörgetve az ujjaim közt néztem fel a többiekre, akik mind döbbenten figyeltek. Beleértve a boszorkánymestert is. De ő nem a nyílvessző miatt bámult, ezt meg tudtam mondani. De akkor miért?

Magnus szemszöge

Egyszerűen nem tudtam levenni a szememet erről a fiúról. Rég éreztem ilyet. Nagyon rég. A fekete haj kék szem kombináció mindig is a gyengém volt. 

De akkor gyorsan észhez tértem, és az általam megnyitott Portál felé vettem az irányt. Clary viszont újra megállított.

-Magnus, kérlek! Te vagy az egyetlen esélyem.

-Valentine ránk talált. Mondtam szegény anyukádnak, hogy ez lesz...-sóhajtottam majd beléptem a Portálba.

Catherine szemszöge

Magnus elment. Odasétáltam a halotthoz, még egyszer átvizsgálni, ugyanis láttam Alecen, hogy nincsen teljesen köztünk. 

-A terep biztonságos. Úgy néz ki, hogy ő volt az egyetlen gyilkosjelölt.-jelentette be Izzy, aki ezek szerint körbejárta a helyet. 

-A Kör rúnája van a nyakán.-szóltam a többieknek.-Megtaláltak, mennünk kell. Itt már nem biztonságos. 

Mindenki elindult, csak Clary  maradt a helyén. Az öcsém ment belé lelket önteni, addig én a Lightwood tesókkal elindultam a kijárat felé.

Clary az ajtóba kapaszkodott, nagyon nem érezte jól magát.

-Jace.-jelzett Izzy az öcsémnek.

-Clary, mennünk kell. 

-Bocsi, csak szusszanok egyet.-válaszolt vissza élesen a lány.

-Tudod, ez remek!.-fordult Jace felé Alec.-Nem hogy a boszorkánymester nem adta vissza a lány emlékeit, de a nyakláncot is elvitte! Ez fantasztikus.

-Alec, a lány neve Clary és erősen javaslom, hogy halkítsd le a hangod.-sziszegte a fogai között a szőke fiú.

-Miért? Attól félsz, hogy felzaklatom?-mutatott a vöröske felé, akit Isabelle támogatott. -Újból és újból kockáztattuk ezért a lányért az életünket, de hova jutottunk? Látod, sehova. Nem vagyunk közelebb a Végzet Kelyhéhez. És elveszítettük az Intézet nyakláncát. 

Szinte akaratlanul belekaroltam Alecbe, hogy lenyugtassam. Éreztem az egyre forrósodó bőrét, tudtam, hogy ideges,bosszús.

-Hé, itt vagyok.-találta meg Clary a nyelvét.- Nem érdekel a nyamvadt ékszeretek. Jaj, rossz színbe fogsz feltűnni a főnököd előtt?-gúnyolódott Alecen, mire egy szúrós pillantást vetettem az újoncunkra.

-Idefigyelj zöldfül, ha nem embereled meg a nyelved, lesz itt egy kis csete-paté.-fenyegettem meg, mire az öcsém nézett rám csúnyán.

-Emberek halnak meg miattam. És mi van a varázslatos Magnusszel?-fordult felém, mire ökölbe szorítottam a kezemet.-Magnus soha nem fog előbújni, amíg Valentine vadászik rá. Soha nem fog kijönni. Én meg soha nem kapom meg az emlékeimet.-dobott el valamit a kezéből dühében, de Jace elkapta.

-Túl könnyen feladod.-mosolyodott el Jace, majd felém intett a fejével. Odamentem hozzá, így megláthattam, hogy mi van a kezében. Egy gombszerű valami Magnus ruhájáról. Értettem rögtön a dolgot. A kezembe vettem a gombocskát, és arrébb sétáltam.

-Mit csinál?-kérdezte Clary.

-Leköveti Magnust.-válaszolt unottan Alec.-Maradj csöndben és távol.

Felrajzoltam a megfelelő rúnát a kezemre.

-A gomb Magnusé. Catherine be tudja mérni a helyét azzal.-magyarázta Izzy.

Lehunytam a szemem, és koncentráltam. Magam elé képzeltem Magnus alakját, de a környezetét nem tudtam bemérni.

-Nem jó, nem elég erős a jel.-fordultam vissza a többiekhez. Magnus biztos blokkolja a jelet. Gyere Alec csináljuk.-fordultam parabataiom felé.

-Mit csináltok?-értetlenkedett Clary, újra.

-Parabatai kapcsolódás.-magyarázta Izzy, újra.

-Biztos...-törődött bele a vöröske. 

Felrajzoltam Alec tenyerére ugyanazt a rúnát, amit a sajátomra is tettem. A kezem remegett, ugyanis zavarban voltam parabataiom közelsége miatt, mint mindig. Összekulcsoltuk a kezünket, körbeölelve a gombot. Megszűnt körülöttem a világ, csak annyit hallottam, hogy Clary ezt mondja:

-Nekem ez a parabatai dolog elég intim.

-Pedig a felét sem tudod még.-kuncogott Jace.

Mostmár teljes figyelmemmel Alecre koncentráltam. Folyamatosan a tengerkék szemében néztem, ő is az enyémbe. A kezeink körül kis fénycsíkok keringtek. Az arcunk egyre közelebb került a másikéhoz. Újra Magnus alakját idéztem fel magamban, de a környezet is meglett körülötte.

-Megvan.-bontotta a kapcsolódást parabataiom, majd megsimította a vállamat, amibe én beleborzongtam. Ellépett mellőlem, de én nem moccantam. Ez a baj a kapcsolódásokkal. Rám sokkal nagyobb hatással vannak. Felkeltem az ábrándozásomból, és elindultam a többiekkel a raktár felé, amiben Magnus bujkált.