All The Legends Are True

26.fejezet

-Mi történt?-kérdezte rögtön Magnus, ahogy megérkeztünk hozzá.

-Megtámadták. Egy boszorkánymesterre van szüksége. Rád van szüksége.-mondta lihegve Clary, miközben Lukeot támaszototta.

-Tegyétek le ide!-mondta Magnus, miközben leterítette az egyik kanapéját egy lepedővel. Igaza van...végülis ki szeretné, hogy összevérezzék a kanapéját?

Luke félig ébren volt, és csak egy szót ismételgetett: Jocelyn, Jocelyn...kikövetkeztettem, hogy Clary anyukájáról lehet szó. 

A vöröske csitítgatta, próbálta felébreszteni.

Luke mondott neki dolgokat, de nem értettem pontosan, ugyanis én tisztes távolból figyeltem a jelenetet.

-Egy alfa harapta meg?-rakta össze a képet Magnus.

-Igen, miért?-kérdezte a mondi.

-3,2,1...-számolt vissza enyhe gúnnyal a hangjában boszorkánymester barátom, mire Luke szemei zölden felizottak. Megkezdődött az átváltozás. 

Magnus elgondolkodva indult meg a szomszéd szoba felé.

-Hova mész?-kérdezte Clary.

-Fogjátok le!-utasított minket Magnus, majd kisétált a helységből. 

-Menj, átveszem.-löktem odébb a mondit, majd Luke mellé térdeltem, és a boszorkánymester "parancsa" alapján cselekedtem.

Magnus egy fémszerű lappal és egy üvegcsével tért vissza. A lapot Luke fogai közé tette.

-Kell egy ki idő, mire hat.-jegyezte meg.

-Mi történik vele?-aggódott a vöröske.

-Véletlenszerű farkassá változás. A falkavezérré válás mellékhatása.-magyaráztam a helyzetet, miközben azzal küzködtem, hogy Luke ne moccanjon el.

Egy idő után abbahagyta a rángatózást, ezért sebesültünk viszonylag nyugodtan feküdt a kanapén. 

Clary és a mondi újabb érzelgős pillanatot tartottak, ezért átsétáltam Magnushoz a szomszéd szobába. A boszorkánymeszmester sietve dolgozott valamin. 

-Segíthetek valamiben?-érdeklődtem.

-Nem kell kicsi Cathy, mindent kézben tartok. -válaszolt felém se nézve, de nem sértődtem meg, ugyanis láttam, mennyi dologra kellett most figyelnie. Felpakolt a szereiből és intett, hogy kövessem. 

-A kéreg csillapítja az átváltozást, de a barátotoknak ellenszérumra lesz szüksége.-vázolta a helyzetet Magnus.-Csak éppen nincsen meg minden alapanyagom. 

-Mondd mi kell, és elmegyek érte!-ajánlotta fel rögtön Clary.

-Nem! Lukenak szüksége lesz rád, amikor felébred.-jelentette ki határozottan a boszorkánymester. 

-Én megyek!-szólalt meg egyszerre a mondén és azéppen megérkező öcsém, vérző orral.

-Jace, mi történt veled?-állt meg előtte egy pillanatra Magnus, elfordította az arcát, mint egy óvódásnak, majd tovább sietett.

-Lehet hogy Luke kocsija belement egy árokba, mikor megpróbáltam elrejteni. Nem vezetek mondénul.-jelentette ki duzzogva, mire elnevettem magam. Annak ellenére, hogy ugyebár mi rosszban vagyunk.

-Mik kellenek az ellenszérumba?-kérdezte Jace.

-Hé, én intézem ezt!-féltékenykedett rötön a mondi.

-Főnix szeme....-sorolt olyan dolgokat fel Magnus, amit a mondén tuti nem találna meg. 

-Akkor, gondolom, irány a patika! Egy perc és itt vagyok!-indult el a srác, de Jace megállította. 

-Ismerek egy srácot, aki mindent oda tud adni nekem. 

-Akkor induljunk.

-Veled nem megyek sehova!-jelentette ki az öcsém.

-Srácok, elég!-szóltam.-3-man megyünk. Veletek tartok, nehogy kinyírjátok egymást. Fáj a fejem, ha bárki leáll veszekedni, én ölök! Világos?-néztem rájuk, mire ijedten bólintottak. -Menjünk. 

Így indultam neki: Én, aki utálja a mondit, Jace, aki haragszik rám és utálja a mondit, és a mondén, aki mindkettőnket gyűlöl. Szép kis menet lesz ez.

Sziasztoook!

Bocsii, hogy csak ilyen rövid fejezetet hoztam nektek, de hétköznap van, sajnos csak ennyire van időm és energiám! Viszont hétvégén megint jelentkezem! ;)

Az Angyal vigyázzon rátok!

xoxo,

Dóri