All The Legends Are True

18.fejezet

Átsétáltunk az egyik kiképzőterembe, ahol az egyik kövön egy rúna izzott. Hodge feloldotta az irónjával, így arrébb tudta tenni a raklapot. Alatta egy rubinvörös kővel ellátott nyakláncot láthattunk. 

Isabelle-t egyenesen elbűvölte ez az ékszer:

-Ez tényleg igazi?-kérdezte csodálkozva?

-Egy négykarátos, kezeletlen rubint. Magnusnak különleges jelentőséggel bír, ugyanis ajándékként vette akkori szeretőjének Camille Belcourt-nak.

-Camille és Magnus szeretők voltak?-kérdezte Alec csodálkozva. 

-A boszorkánymesterek nagyon meggyőzőek tudnak lenni.-vigyorgott az öcsém.

-Magnus egy londoni ház áráért vette 1857-ben. -folytatta Hodge.- Az ékszert megbűvölték, hogy jelezze a viselőjének, ha démon van a közelében.

Izzy még mindig nem tért vissza a Földre, annyira tetszett neki a nyaklánc. A kezébe vette, úgy nézte meg közelebbről:

-Varázslatos!

-Magnus régóta szeretné ezt a nyakláncot. Ajánljátok fel neki! Hát ha bekapja a csalit. 

-Küldök üzenetet neki a találkozó miatt. Előbb meg kell találnunk, mielőtt Valentine teszi.-jelentettem ki határozottan, majd elindultam a gépek felé. 

Az üzenet után mentem, hogy felkapjak valami csinosabbat, ugyanis tudom, hogy ha nem öltözök ki, Isabelle megölne. 

Egy vörös, térd fölé ruhát válaszottam, aminek az alja lazább volt, a felső része pedig húzott. Minimális sminket is tettem fel, plusz a magassarkúmat is felvettem. Köszönet az Angyalnak, hogy izzy megtanított benne járni. 

Kisétáltam a fegyverekhez, ahol Izzy és Alec beszélgettek. Mondjuk pont akkor hagyták abba, amikor odamentem hozzájuk, de mindegy...

-Cathy! Csini vagy!-ölelgetett meg "kishúgom".

Alec csak szimplán végigmért, semmilyen reakciót nem láttam az arcán. Mondjuk mit is vártam, ha meleg...ja, meg össze is vesztünk.

Felkaptam egy Szeráfpengét, meg egy tőrt, amit a szoknyám rengeteg zsebének egyikébe tettem.

Épp indultam  kifele, amikor parabataiom megállított:

-Catherine, várj!

-Mi az?-fordultam felé hanyagul, pedig legbelül nagyon érdekelt, hogy mit akar mondani.

-Ássuk el a csatabárdot, jó? Együtt kell majd most is dolgoznunk, mint mindig. Nem akarom, hogy rosszban legyünk.-nézett rám gyönyörű szemeivel, ami szokásához híven lenyűgözött.

-Persze, minden oké. Igazad van.-mosolyogtam rá mire megölelt. Ketten mentünk a többiek után. 

Megbeszéltük, hogy  Isabelle és Alec figyelik a helyet, addig mi beállunk a sorba. 

Claryék számomra jelentéktelen dolgokról beszélgettek, ezért a figyelmem másfele kalandozott. 

-Tiszta a levegő.-állt mögém Alec, mire ijedten rezzentem össze. Parabataiom jót mosolygott rajtam.

-Csajok, szerintetek a vörös az én színem?-kezdett bele a csajos beszélgetésbe Izzy, 

-Iz, egy olyan alakkal, mint a tied, minden a te színed.-foglalta össze Clary a tényeket.

-Jó válasz.-vigyorgott a Lightwood lány, mire elnevettem magam.

-Ó basszus olyan jól áll ez a nyaklánc.-"szomorkodott" Isabelle.

-Levennéd? Biztos vagyok benne, hogy Magnus Bane nem akar nyálcseppeket látni a rubinján, amikor megcsináljuk a cserét. 

-Nem is tudom...a legtöbb pasi szereti, ha az ékszereit bámulom.-vágott vissza Isabelle, mire felköhögtem.

-Nem adnád oda inkább Catherine-nek?

-Olyan ünneprontó vagy.-ellenkezett Izzy, de azért engedelmeskedett bátyja szavának. 

Amikor beértünk a klubba, hangos zene és egy csomó Alvilági fogadott minket. 

-Olvadjatok be! Fegyverek a kéznél!-adta ki az utasítást Jace.

Alec és Izzy elváltak tőlünk, mi pedig megláttuk Magnust, aki épp a sminkét igazította.

-Magnus!-kiáltottam rá, mire csodálkozó arccal nézett felém.-Semmit nem változtál.-mosolyogtam rá, mire gyorsan, szó nélkül magához ölelt. 

-Kicsi Cathy, hogy megnőttél.-mosolygott rám Magnus.-Jó újra látni.

-Téged is.- bújtam oda hozzá, mint kiskoromban.Nevetve elengedett, majd a többiekhez fordult. 

-Clary Fairchild. Szép nővé cseperedtél.-nézett végig az újoncunkon.

Azonban Clary cseppet se volt kedves vele.

-Magnus Bane. Szóval te  vagy az az ember, aki ellopta az emlékeimet.-nézett rá szúrósan.

-Az anyukád kérésére.-tette hozzá saját maga védelmében boszorkánymester barátom.-Ismerte a kockázatokat.

-Add az ékszert létszíves, Cathy!- szólt hozzám újra Magnus, mire elővettem a zsebemből a rubintkövet. 

Magnus már nyúlt volna érte, de Jace félbeszakította:

-Először add ide Clary emlékeit, utána megkapod. 

-Meg kell győződnöm a hitelességéről, ifjú Herondale. -válaszolt Magnus, mire öcsém vonakodva ugyan, de odaadta neki az ékszert. 

Magnus elmélázva nézegette.

-"Az igaz szerelem soha nem halhat meg." Jaj, de hiányzott már ez a nyaklánc.

-Most te jössz Magnus.-noszogatta Clary.

-Bárcsak visszaadhatnám az emlékeidet, de már nincsenek nálam.

-Hogy érted, hogy nincsenek nálad? Hol vannak?-kérdezgette a vöröske.

-Odaadtam őket egy Emlék Démonnak, megőrzésre.-válaszolt, mire Jace-szel egyszerre szisszentünk fel.

-És mi a francért tennél ilyet?-emelte fel a hangját az öcsém.

-Hogy megvédjem Claryt és a Kelyhet. Ha Valentine valaha elkapna, megkínozna az emlékekért. 

-Srácok, igaza van.-szóltam közbe, mire Magnus hálásan pillantott felém.-Ahogy Dotot is megkínozta.

-Várj, mi? Dotot?

-Nem tudod? Dot halott.-értesítette a boszorkánymester Claryt, aki elsápadt.-Honnan tudod?

-Nem érzem a varázserejét többé.-motyogta Magnus.-Valentine megölte, mert nem akarta elárulni édesanyádat. Gyere velem! Olyan védelmet adhatok neked, amelyiket egy Árnyvadász se képes.-nézett ránk, mire megforgattuk a szemeinket.

-Nem! Nem megyek veled sehová!

-Ne légy bolond!-mosolygott rá gúnyosan Magnus.-Anyukád azt akarja, hogy élj.

-Segíts visszaszereznem az emlékeimet attól a démontól, akinek adtad!

-Valentine rád is vadászik. Minden pillanattal, amit a búvóhelyen kívül tltünk, Valentine közelebb kerül hozzánk.-győzködte Magnus.

 A Boszorkánymester megnyitott egy portált, majd még egyszer Claryhez fordult:

-Többször nem ajánlom fel-forgatta a szemeit. 

Újoncunk Jace felé fordult, aki nemet intett a fejével. 

-Nem.Nem fogok elbújni--

-Vigyázz!-kiáltott fel Isabelle mögöttünk, ugyanis egy nyílvessző hasított a levegőben, lelőve a mögöttünk lévő Árnyvadászt. Alec nyila volt az.