All The Legends Are True

35.fejezet(Flashback)

Rémálmaimmal küszködve keltem fel. Nem tudtam még alvás közben sem nyugodt maradni. Elvileg nagyon közel járnak ahhoz, hogy megtalálják Jace-t. 9 éve nem sikerült, de úgy néz ki, hogy most minden rejtővarázslat elmúlt, és újrakereshetjük az összes helyet, ahol eddig jártunk, de most lehet, hogy sikerrel is járunk. 

Gyorsan felöltöztem és a Központ felé mentem. Lightwoodék már ébren voltak. Kivéve természetesen Izzyt, aki egy hihetetlen nagy alvó, és őt még az se kelti fel, hogy lehet, hogy megtaláljuk a fogadott nővére öccsét. 

-Jó reggelt, Catherine.-köszöntött nevelőanyukám, Maryse Lightwood.-Szeretnélek tájékoztatni a mai hírekről.-Mögötte jövendőbeli parabataiom, Alec Lightwood állt, aki(már mennyire ez tőle kitelt) szintén izgatottnak tűnt.

-Van valami fejlemény?-kérdeztem.

-Igen van, már tudjuk, hogy Idrisben van és-

-Alexander, hagy mondjam én!-pirított Alecre az édesanyja.-Tehát, ahogy ezt hallhattad, annyit már biztosra tudunk, hogy Jace Herondale Idrisben tartózkodik.

-Akkor mire várunk? Előkészülök fegyverekkel és mehetünk!-tört ki belőlem a Herondale énem. 

-Óhh, drága Cathy....-guggolt le elém Maryse, és két keze közé vette az arcomat.-Annyira olyan vagy, mint édesapád. Figyelj. Tudom, hogy mennyire szeretnéd látni az öcsédet, de nem mehetsz. Túl fiatal vagy még ehhez. Engedd, hogy tapasztalt, felnőtt Árnyvadászok hazahozzák őt. 

-Én mehetek Cathyvel!-tört ki Alecből a szó.-Ketten erősebbek vagyunk. Hiszen mindjárt parabataiok leszünk!

Maryse hitetlenül felnevetett.

-Gyerekek..mit szólna ehhez a Klávé? Kiküldünk két 13 éves gyereket, akik nem is tudják még teljesen használni a Portált, megkeresni egy olyan kisfiút, akik évek óta keresünk, és az se biztos, hogy él még?

Mindketten lehorgasztottuk a fejünket. Marye ilyen volt: mindig kedves akart lenni, de a nyers gondolatait is kimondta. 

-Nos, akkor látom, egyetérthetünk. Kiküldünk egy csapatot a Klávé nevében, hogy megkeressék Jace-t. Rendben?-nézett rám, mire bólintottam.

Ketten maradtunk Aleckel.

-Te is látod, hogy nem hisz nekem, ugye?-motyogtam.

-Miről beszélsz?-erősített Alec.-Én teljesen hiszek neked. Egyáltalán, hogyan kérdőjelezhetnék meg azt, hogy emlékszel, hogy van egy kisöcséd? Még a Néma Testvérek is megvizsgálták az agyadat, hogy tényleg vannak-e ilyen emlékeid!-Alec két kezét rátette a vállamra, amibe enyhén beleborzongtam.-Meg lesz, Cathy. És úgy fogjuk kezelni, mint egy családtagot. Akárcsak ahogy téged kezelünk.-mondta, mire én szorosan átöleltem. 

                                                                   --------------------------

Tétlenül járkáltam a szobában. Nem akartam Lightwoodékat zavarni, ezért megmondtam nekik, hogy Jace megérkezéséhez egyedül akarok lenni. 

Épp azon voltam, hogy kinyissak egy könyvet, amikor Isabelle rontott be a szobámba. 

-Itt van....itt van Jace!!!!

Teljesen lefagytam. Erre a pillanatra vártam 9 éve. De most, hogy tényleg elérkezett ez a perc, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Mi van, ha nem fog kedvelni? Ha nem fog hinni nekem?

-Minden rendben lesz Cathy.-biztatott Izzy.-Te is tudod.

Bizonytalan léptekkel, de gyorsan sétáltam át az Intézet Központjába. Épp ekkor nyílt meg a Portál, amit Magnus Bane nyitott meg. Ő is ugyanolyan kíváncsian várt, mint én. 

A sok Árnyvadász közül előlépett egy szőke hajú, 9 éves kisfiú. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő az. Látszott rajta, hogy Herondale. 

Hirtelen megakadt rajtam a tekintete. Odasétált hozzám.

-Szia. Te vagy Catherine?

Az, ahogy csak így idejött, ilyen egyszerűséggel, könnyeket varázsolt a szemembe.

-Szia. Catherine Amber Herondale vagyok. A nővéred.

Jace eltátotta a száját. Nem mondott semmit, csak iszonyat szorosan átölelt. 

-Tudtam, hogy létezel.-suttogta, mire halkan sírni kezdtem.

Végre van egy igazi rokonom.

Sziasztook!

Bocsánat a kihagyásért mégegyszer, remélem megérte várni! ;)

Szeretnétek esetleg egy újabb Flashbacket?

Írjátok meg nyugodtan!

xoxo,

Dóri