All The Legends Are True

32.fejezet

Alec a monitort bámulta. Odamentem hozzá.

-Ne aggódj. Alvilágiak nem tudnak bejönni az Intézetbe. A Kehely biztonságban van itt.

Anélkül, hogy felém fordult volna, válaszolt. 

-Ha jól emlékszem, Valentine egy Árnyvadász. A Kehely nincs itt biztonságban. Vissza kell adnunk a Klávénak. -fordult a többiek felé, akik idejöttek hozzánk.

-Nem.-tiltakozott reflexből Clary.-Azok után, amiken keresztülmentünk érte, csak úgy adjuk vissza?

-A bátyámnak igaza van.

-Te most egyetértettél velem?-nézett őszintén csodálkozva Alec húgára.

-Tele vagyok mglepikkel.-mosolyodott el halványan Izzy.

-Én Claryvel értek egyett.-jelentette ki Jace.-Még szükségünk van a Kehelyre. Nem adhatjuk vissza. Nem most.

Hallottam, hogy parabatiom mormogott valamit amiből csak annyit hallottam, hogy "hatalmas" és "meglepetés".

-Cathy? Te mit mondasz?-nézett felém jelentősségteljesen Clary.

-Figyeljetek srácok...Alec és Izzy reálisan gondolkodik.-néztem az emített személyek felé.-Viszont Jace-nek és Clarynek is igaza van. Kell még a Kehely.

Jace hálásan pillantott felém. 

-Kövess!-mormogta Clarynek a parabataiom, majd elindult az egyik szoba felé. Tudtam, hogy mit fog csinálni. Elrejti a padlóban található "fiókjában" a Kelyhet.

Mi, a többiek a gépeknél maradtunk. Az öcsém elkezdett szórakozni egy tablettel.

-Hallod öcsi. Ez a lány rengeteg mindenre képes.

-Azt gondolod?-nézett felém Jace, de tudtam, hogy egyetért velem.

-Naná! Meglágyította azt a kő szívedet, plusz össze is vesztünk miatta.

-Jah..-nevette el magát, mire rámosolyogtam.

Nem sokáig maradhattunk boldogok, ugyanis az egyik monitor elezdett sípolni.

-Mi a...-érkezett vissza hozzánk Alec. Clary a nyomában.

-Külső behatoló a hátsó bejáratnál.-néztem a monitorra.

Mindannyian felpattantunk fegyvereinkkel. 

A sötétben csak egy alakot láttunk, aki látszólag egy másik embert cipelt.

-Állj! Tedd le, ami a kezedben van. 

-Simon!-kiáltott fel Clary.

Már mi is láttuk: Raphael volt a mondival a kezében. 

Gyorsan lefektettük az egyik mondén vallásos helységben.

-A többiek kíváncsiak lesznek, hogy mi történt. Megmondom nekik, hogy nem találtunk semmit.-ment vissza Alec.

-Igaz, hogy vámpír vagyok, de jó katolikusként neveltek.-mondta a vámpír, majd keresztet vetett. Ch. Micsoda álszent.

-A vámpírok megszegték az Egyezményt. Megöltek egy mondént.-nézett haragosan a "betolakodónkra" Izzy.

-Nem a vámpírok. Csak Camille.-kezdett bele a mesélésbe Raphael.-Camille vette rá, hogy igyon a véréből. és ő, mint egy függő, visszajött többért. Én figyelmeztettem, hogy ne jöjjön vissza. Nem akarok összetűzésbe kerülni az Árnyvadászokkal.

-Okos döntés.-sziszegtem felé.

-Miattad van. Miattad ivott Camille véréből. Te raboltad el, te vitted a DuMort Hotelbe!!-kiabált Clary könnyes szemmel. 

-Nem akartam soha, hogy ez megtörténjen.-védte magát fojtott hangon.-Van egy módja, hogy visszahozzuk.

-Mi? Micsoda?-kíváncsiskodott Clary.

-Ő egy ivadék. Ez az átváltozás első szakasza.

-Ne!-kiáltottuk egyszerrehárman Jace-szel és Izzyvel.

-Simon újra élni fog?-kérdezte Clary, mire Raphael bólintott.-Élve és virulva?

-Ez az! Nem élve és virulva, hanem vérszívóként.

-És nem a dögös, romantikus módon.-tettem hozzá.-Hanem a koporsóban döglődő, csúf módon.-néztem Raphaelre.

-Ez sértő.-színészkedett a vámpír.

-Igazán?-morogtam.

-A koporsó alatt régebben fakoporsót értettünk. Mostmár érckoporsóink vannak. Többkarátos arannyal.

-Én kérek elnézését.-néztem rá szúrósan.

-Na, a lényeg! Mindjárt napfelkelte. Simont éjszaka kell vámpírrá változtatni, vagykarót döfni a szívébe. 

-És ha egyiket se teszem?-mondta szipogva Clary.

-Akkor a lelke csapdába esik az örökkévalóságig.-informálta a vámpír.-Hozzátok meg a dömtéseteket napnyugtáig. 

Clary-t soha nem láttam még ennyire kétségbeesettnek.