All The Legends Are True

8.fejezet

A Pandemonium mögé vezetett minket Clary. Aggódó tekintettel, gyors sétában ment előttünk. Ám újra megérintette a medált, és elkezdett futni. Jace utána rohant:

-Clary, állj meg! Hova mész?

-Két ember. A Kör tagjai. Ugyanazok, akik elvitték anyukámat. Bántani fogják őt. Meg kell találnunk!-mondta, majd befutott az épületbe. Aleckel gyors léptekkel követtük őket, időközben elővettem Castielt. 

A klub teljesen üres volt, se Dot, se Kör tagok, se bulizók. 

Clary könnyes szemmel fordult felénk. Arról beszélt, hogy Dot olyan neki, mint egy nővér. A mondi persze rögtön együtérzett, de én inkább a parabataiomat és a testvéremet figyeltem. 

-Itt nem biztonságos. Vissza kell mennünk az Intézetbe, most-szólt közbe Alec ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Most mi lesz? Valentine-nál van anyukám és Dot is eltűnt, mi meg csak úgy feladjuk?-kérdezte hisztérikus hangnemben Clary.-Mi van az emlékeimmel? Csak nem tűnhettek úgy el?

-Van egy másik lehetőség...-kezdett bele Jace.

-Eszedbe ne jusson!-kiáltott rá Izzy.

-Az Angyalra, nem!-szóltam én.

-Teljesen kizárt.-mondta Alec.

-Én nem félek a Néma Testvérektől.-jelentette ki Jace egy apró vigyorral az arcán.

-Kik azok a Néma Testvérek?-kérdezte Clary. 

-Árnyvadászok, nagyobb erővel.-kezdtem bele.

-Megvan a képességük, hogy visszaállítsák az emlékeket-folytatta Isabelle. 

-Plusz még annyit, hogy a folyamat meg is ölhet-jegyezte meg csendesen Alec.

-Egy haldoklót ne próbálj vigasztalni-mosolygott a mondén. Gyilkos tekintettel meredtem rá. Alec Jace-hez fordult:

-Megszegtünk vagy 18 Klávé szabályt, és most a Csontvárosba akarsz menni? Nem lehet. Nem engedem-jelentette ki határozottan. Remélem ez csak nekem volt félreérthető...

-Ez nem a mi döntésünk. Ez Clary döntése.-nézett rá az öcsém. Alec segítségkérően felém fordult, de én nem mondtam neki semmit, hanem a lány felé fordultam. 

-Nem teheted ezt vele. Azt se tudja, hogy mivel kell szembe néznie. Nincs felkészülve.-szólt Jace-re Izzy. Egyet kellett vele értenem.

-Öcsi, igazuk van. Nem ütközhetünk szembe a Klávé előírásaival, plusz Claryt se sodorhatjuk veszélybe. 

-Ha bárki tud más megoldást az emlékeim visszaszerzésére, és a kérdéseim megválászolására, akkor figyelek.-mondta Clary elszántan. Ez a tűz, ami benne van, egy kicsit magamra emlékeztette. 

Mindenki hallgatott, ugyanis tényleg ez az egyetlen elérhető megoldás. 

-Ezzel eldőlt.-jegyezte meg Clary egy kis éllel a hangjában. 

-Látod? Mondtam, hogy közölünk való-mosolygott Jace. Én is elmosolyodtam, de Alec nem. Jace elindult, Clary követte, majd Simon, akibe Isabelle karolt bele, majd én zártam a sort Aleckel, aki feszülten, morogva sétált mellettem. A vállára tettem gyengéden a kezemet, mire felém fordult, majd tovább ment. 

A mondi kocsijával mentünk a Testvérekhez. Örömmel szálltam ki belőle, de ahogy láttam, a többiek is.

-Nem para ez a hely. Áh nem-szörnyülködött a mondén.

-Ne mond, hogy félsz-szóltam neki oda megvetően. 

-Viccelsz? Félve születtem, ami sokkal jobban hangzott a fejemben. Én csak a szememet forgattam. 

-Nézzük meg!-szólalt meg Alec. Izzy, és én rögtön elindultunk utána. Jace még beszélt egy picit Claryhez, majd követett minket.  Egyszer csak Alec megtopant, majd egyenesen Jace-re nézett.

-Ha bármi rosszul sül el ezzel a lánnyal, az a mi hibánk lesz. Tudod, ugye?-kérdezte tőle. 

-Igen. De ugye azt te se akarod, hogy Valentine előttünk találja meg a Végzet Kelyhét.-ránézett Claryre.-Mindent elveszített, Alec. Én és Cathy pontosan tudja, hogy ez milyen érzés. Amúgyis, mi vele a bajod? A családod mindig is szívesen fogadott be kóbor macskákat. Lesütöttem a szemem, visszaemlékezve az életem legrosszabb időszakára. 

-Ti soha nem voltatok azok.-nézett ránk őszinte tekintettel. Jace elfordította a tekintetét, majd folytatta:

-A lényeg az, hogy még mindig együtt vagyunk ebben-nézett végig rajtunk, mire Izzyvel összemosolyogtunk-csak most eggyel többen vagyunk.