All The Legends Are True

15.fejezet

-Szia kislány.-vigyorgott rám, majd a kezével felém legyintett. Ismertem ezt a mozdulatot: ezzel indítják be a mágiát. Úgy tettem, mintha bevenném, ezért szerelmesen vigyorogtam. 

-Fantasztikus egy angyali teremtmény vagy, tudsz róla?-bókolt, mire én idiótán elnevettem magam. Közelebb hajoltam hozzá, majd a kezemben folyamatosan tartott tőrt beledöftem a hasába. Felüvöltött, mire gyorsan a többiekre pillantottam. Jace már szintén harcolt, Clary értetlenül nézte. 

Ekkor barátom újra nekem akart menni, de én kitértem előle, kihasználva a gyorsaság rúnámat. Belerúgtam hátulról, mire elterült a földön. Kivettem a zsebéből a kulcsokat, mad amilyen gyorsan csak tudtam, beindítottam a vámpírok fő járgányát, ugyanis több vérszívónak nem tetszett a kis akciónk az öcsémmel. 

Kihajtottunk a bárból, a motor iszonyatosan gyorsan ment, éreztem, hogy mindjárt felrepül. Ez be is következett, amit egy nagy örömteli kiáltással koronáztam meg. Clrayék előttem mentek, de láttam rajtuk, hogy ők is élvezik a repülést. Végülis, ki nem élvezné az ilyet az Árnyvadászok közül? Köztudottan kedveljük a veszélyt. 

Egy tetőn landoltunk. Mindig is imádtam magasban lenni, ezért kiültem a szélére a helynek. Jace felrajzolta Clary a biztonság és a hangtalanság rúnát. Jó, hogy eszembe jutatta: én is felkanyarítottam magamra egyet. 

-Nővérkém, ide tolnád a csinos kis seggedet?-kiáltott oda hozzám az öcsém.

-Szerinted csinos?-nevettem fel, miközben visszasétáltam hozzájuk. 

Jace csak legyintett egyet, majd magyarázni kezdett Clarynek.

-A mondénok világa a vámpírok világához tartozik.

-Nem értem. Mindenkit egy darab húsnak néznek?-kérdezte a vörös hajú.

-Bizony ám.-bólintottam felé egy fintorral az arcomon.

-Nem nagyon látom benne a romantikát. 

-Ez azért van, mert láttad azt, ami az álca mögött van. De, mégis a kezükre játszottál az előbb. Tudják, hogy hogyan változzanak át.

-Hogyan fogjuk megtalálni Simont?-váltott témát Clary.

Megcsörrent a telefonom, üzenetet kaptam.

-Alec az. Azt mondja, hogy egy húsfeldolgozó üzem belsejében vannak, ami pontosan a DuMort Hotel bejáratához vezet.-olvastam fel az üzenetet.-Szép munka, Izzy.

-Hogy jön ehhez Isabelle?-kíváncsiskodott az újoncunk, miközben elindultunk.

-Meglátogatta Meliornt, a tündér "barátját", ugyanis a tündérkék sokszor látogatják a vámpírokat. Mivel nem tudnak hazudni, simán kiszedte belőle, hogy honnan lehet könnyen bejutni. -magyaráztam el neki.

-Simon a legjobban őrzött szobában lesz, Camilel, a Vámpír Klán vezetőjével. Hidd el tudni fogjuk, amikor meglátjuk.

-És ha rajta is bűbájt használtak? Nem fog vámpírrá változni?-aggódott Clary.

-Nem, ahhoz vámpírvért kell innod. Meg azután is túl sok mindent kell még csinálni. Túlsáságosan összetett folyamat, ha engem kérdezel.

-Még mindig nem értem. Mi van akkor, ha megharapja egy vámpír?

-Nem fogják lecsapolni. Szeretik kihasználják az idejüket.-válaszoltam.

-Biztos meg van rémülve.-szörnyülködött Clary.

-Nem hiszem, totál beállva érzi most magát. Mintha szerelmes lenne.-vigyorogtam.

-Abba, aki megharapta?

-Igen-válaszolta Jace.

-Ez szörnyű.

-Az lenne?-hajolt közelebb hozzá Jace.-Mondjuk én nem tudhatom.-mondta, miközben ellépett a lánytól. Hehehehe, zavarba jött.

-Soha nem haraptak még meg?

-Nem. Catherine-t se.-válaszolt, mire én bólintottam.

-Soha nem voltál még szerelmes.-jegyezte meg döbbenten Clary.

Jace egy ideig néma volt, aztán válaszolt.

-A lényeg, hogy ez is elmúlik. Pont úgy mint a szerelem.-mondta, mire én felsóhajtottam.

-Ne higgy neki. A lelke mélyén mindig is akart szerelmes akart lenni.-suttogtam neki, mire felkuncogott.

-Amúgy meg, mi van vele meg veled? Simon eléggé....-gondolkozott el Jace.

-Vigyázz a szádra.-szólt közbe élesen a vöröske.

-Eléggé méltatlan hozzád. Ehhez mit szólsz?

-Szerinted tényleg erről van szó?-sóhajtott fel Clary.

-Igen.-válaszoltuk egyszerre az öcsémmel.

-Nem tudjátok mi az a barátság.

-Hé! Álljon meg a menet! Akkor szerinted Izzynek meg nekem mi van? Igen, másképp merül ki, mint a mondiknál, de attól még ugyanaz!-kiáltottam rá.

-Neked parabataiod van, nem?-szállt velem vitába  a kiscsaj.-Az nem ugyanaz!

-Alec meghalna értem. 

-Akkor értitek Simont és engem.

Jace elfordult, majd körbenézett.

-A Nap nemsokára felkel. Emlékszel, hogy hogyan kell használni a pengét?

-Igen.

-Ne becsüld alá magad. Megpróbálunk minél messzebb tartani tőlük téged.-mondta, mire elővettem Castielt, alátámasztva azt, amit az öcsém mondott.

-Isabelle és Alec elterelik a figyelmet. Ha sietünk, minden jól fog menni.-biztattam mindenkit.

-Gyertek, induljunk. -szólt Jace, majd kinyitotta az ajtót.