All The Legends Are True

23.fejezet

Odaértünk a házhoz, ahol a mondén már türelmetlenül várakozott. Amint meglátták egymást Claryvel, egymáshoz futottak, és megölelték egymást. Mi csak fintorogtunk.

-Biztos készen állsz erre?-kérdezte a vöröske a legjobb barátjától.

-Persze, ez csak egy kis betegség. Nem a világ vége. 

-Ha így haladunk, akkor bekövetkezik a világvége.-szólt közbe gúnyosan Alec. -Figyelhetnek minket. Mozognunk kell!

-A házunk a sikátor túl oldalán van. 

-Rendben, sietnünk kell. A helyet is nézhetik. Az egész Árnyvilág téged keres.-mondtam Clarynek.

-Az lehet, de ezt az utat senki nem ismeri.-szólt közbe a mondi, mire megforgattam a szemeimet. Akkor jártam erre,amikor Claryhez jöttem suli után. Te ismerheted az Árnyvilágot, de hidd el... én ismerem Brooklynt.-címezte nekem a szavait, mire rögtön elővettem Castielt.

A mondi egy olyan mozdulattal ugrott át a falon, amit egyátalán nem néztünk ki belőle. Nem tetszik nekem ez a betegség-szöveg...

A vöröske házához még egy létrát kellett megmásznunk. Körölöttünk egy tipikus belvárosi kert volt. 

A mondén szinte átugrotta az akadályunkat.

-Sportoltál mostanában valamit?-kérdeztem tőle gyanakvóan, majd követtem fefelé. 

-Egyre jobb vagy ebben-dícsérte meg a mondi az újoncunkat. 

-Én is ezt akartam mondani neked-mosolyodott el a lány. 

-Wáow. Egy tűzlétra megmászása ekkora izgalom a mondénoknak-motyogta Alec, mire elnevettem magam.

-Wow, erre nem így emlékeztem. -nézett a falra, ami lénk tárult, Clary.

-Különböző védelmi rúnák egy boszorkánymester által.

-Dot.

-Egyesek már évek óta itt lehetnek-néztem meg a jeleket.

-Hé, Clary, ezek micsodák?-nézett a rúnákra a mondi.

-Te látod ezeket?-kérdeztem csodálkozva.

-Aha...nem nehéz észrevenni őket. 

-Csak egy Árnyvadász láthatja őket. Mondénok számára láthatlannak kéne lenniük. Mióta rendelkezel a Látás képességével?-szegeztem neki a kérdést. 

-Nem tudom...-nézett rám rémülten. Viszont akárki is rajzolta őket, leckéket kéne vennie Clarytől. Elég..hanyag munka.-bókolgatott a vöröskének. Jesszus, Clary tényleg ennyire vak?

-Itt van az, amikor Simon és én eljegyeztük egymást. 

-Oké végem van, megyek okádni.-szóltam, mire Alec bólintott, jelezve, hogy szívesen csatlakozna. 

-Tuti nem akarom hallani az egész sztorit, de úgy is elmondod szóval...-sóhajtott parabataiom, és igaza lett.

-8 évesek voltunk. Teljesen másképp voltak akkor még a dolgok.-néztek egymásra, majd (végre) Clary az ajtóhoz lépett, de azt hiába rángatta, nem nyílt ki.

-Ne próbálkozzunk meg egy nyitó rúnával?-vettem elő az irónomat.

-Hagy próbáljam meg.-szólt a mondi, majd egy, laza mozdulattal kirántotta az ajtót.-Csak utánad!-engedte maga elé a vöröskét aki tétovázva ugyan, de bement. Gondoltam engem is beenged, mivelhogy lány vagyok. 

-Upsz, bocsi. Csak utánam.-vigyorgott rám, majd besétált előttem. 

Gyilkosan meredtem utána, mire Alec megfogta a vállamat, jelezve, hogy ne foglalkozzak vele, inkább menjek utána. Kevés ember tud felidegesíteni jobbn, mint ez a mondén...

Az egész lakás le volt égve. Vajon ki tette ezt? Persze jó Árnyvadász módjára elindultam körbenézni, de nem hittem, hogy bármit is találnék.

-Semmi nyomom nem maradt.-keseredett el a vöröske.

-Persze hogy nem. Anyukád próbálta elfelejtetni mindekivel a létezésed. Téged védett.-magyarázta a helyzetet Alec.

-Várjatok csak. Ezek a padlódeszkák...-lépegetett a mondi egyikről a másikra.-Az egyik másképp nyikorog. Ti nem halljátok?-nézett ránk, mire megráztuk a fejünket. A srác egy perc alatt felbontotta a gyanús részt a padlónak. 

-Hé, menj innen.-lökött egyet rajta Alec, majd leguggolt a földre. Nem kellett sokat találgatnom, hogy mi van benne. A JC monogrammal ellátott doboz, amit kerestünk.

-Ez kell neked?-adta oda a dobozt Clarynek.

-Igen. Mindig megvárta, amíg elalszom, aztán nyitotta ki. 

-Akkor nyissuk ki.

A dobozban egy babacipő és még pár dolog volt.

-Fogalmam sincs, hogy mik ezek.

Mielőtt bármit reagálhattunk volna, reccsenést hallottunk magunk mögött.