All The Legends Are True

28.fejezet

Jace-szel váltottunk egy pillantást, majd követtük a mostmár gyorsabban sétáló mondit.

-Most jön az, hogy kinyírtok és itt rejtitek el a testemet?-kérdezte.

-Mondd már meg nekem, hogy Clary mit lát benned?-kérdezte élesen az öcsém. Láttam, hogy kezd fogyni a türelme. 

-Együttérző vagyok. Te ezt a tulajdonságod gondolom nem ismered. 

-Nem kell együttérzőnek lenned ahhoz, ha elég sármos vagy.-jelentette ki Jace.

-És még mindig azon tűnődsz, hogy mit lát bennem.-szólt vissza a mondi, de a szőke egy pillantásával elhalgatatta. 

-Köszi, hogy végre abbahagytátok.-dünnyögtem. 

Megálltunk egy kis épület előtt.

-Mit is csinálunk most itt?-kérdezősködött a mondén.

-A feketepiaci beszállítóm itt szokott lenni.

-Hm...hangulatos. Gondolom Alvilági...

-...és utálja a mondénokat.-fejezte be a mondatát Jace.

-Akkor van bennetek valami közös.

-Elég legyen már, az Angyalra! Mindketten az agyamra mentek.-próbáltam leállítani őket. Nem sikerült.

-Csak....maradj nyugton!-mondta az öcsm, majd intett felém, hogy induljunk be az épületbe.

-Nem.-hallotuk magunk mögött a mondi hangját.-Megígértem Clarynek, hogy segítek megmenteni Luke-ot. Nem maradok hátul, mint egy pótkerék!!

-Pedig egy pótkerék vagy.-vettem elő Castielt, és a nyakához szegeztem.-Kölcsönkenyér visszajár, vagy hogy mondja a fajtád. -vigyorogtam, majd a szeráfpengémet a földbe döftem. A mondi ijedten lépett egyet hátulra. 

-Gyere,Cathy!-rántott egyet rajtam az öcsém, mire beléptem az épületbe. 

-Azt nem mondtam, hogy az idegeneket se nagyon szereti. MAradj itt, őrködj!-suttogta, majd mire mondhattam volna valamit, már el is tűnt. 

Nem kellett sokat várnom, ugyanis percek múlva megláttam Jace-t  futn felém. 

-Gyere, futás! -ragadta meg a karom(megint) és kifutottunk az épületből.

A mondit az épület mellett találtuk meg, egy pontot bámulva a földön.

-Gyere! Clary kinyírna minket, ha engednénk, hogy meghalj!-húzta magával a fiút, deígy is elkéstünk. Az épület ajtajából egy démon lépett elő. Leginkább egy túltermett ganajtúróra emlékeztetett.  Egy határozott mozdulattal leszúrtam, majd a többiek után siettem.

Megérkeztünk Magnushoz. Érdekes kép tárult elénk.

Luke feküdt a kanapén, valószínűleg nagy fájdalmakkal küzködve. Magnus fölötte fájdalomcsillapító varázslatot használt. Alec pedig, Magnus kezét szorítva adta át az erejét a boszorkánymesternek. 

Jace odaadta Clarynek gyorsan a hozzávalókat, a vöröske pedig összekeverte a főzetet. 

Luke sikeresen megitta az orvosságot, hálásan felnézett Claryre. Magnus kimerülten dőlt Alec vállára. Olyan hatást keltettek, mintha ez totál természetes lenne. Na, van miről kifaggatnom a parabataiomat. 

Én Magnussal maradtam, a többiek átvonultak a másik szobába.

-Szóóóóvaalll...-vigyorgtam rá, mire kérdően nézett vissza rám.-Mi van veled meg Aleckel?

-Kicsi Cathy, mi lenne? Segítséget kértem tőle, ő teljesítette, mert egy becsületes ember. 

-Ahaaa...szóval mi tetszik benne?-kérdeztem, mire Magnus egy "megadom magam" nézéssel nézett rám. 

-Nem tudom...minden. Rég éreztem ilyet. Azt hittem, soha nem leszek ilyenre képes. 

-Ennek kifejezetten örülök.-nevettem fel, mire magához ölelt. 

-Öm..nem akarom megzavarni a pillanatot, de szerintem itt az idő, hogy visszamenjünk az Intézetbe.-lépett be a szobámba az öcsém, mire bólintottam. Elbúcsúztam a barátomtól, majd követtem Alecet és Jacet, ugyanis Clary még Luke-al maradt,  mondival meg nem tudom, hogy mi van. 

-Max itt van az Intézetben?-mondta Alec, mikor beléptünk otthonunk kapuján.

-Igen?-Max a Lightwood család legfiatalabb tagja. 

-Igen. Keresd meg, biztos szívesen látna.-mosolygott rám halványan a parabataimom, de tudtam, hogy a mosolya hamis volt. Az alkarom sajgott. Nem mond el valamit.