All The Legends Are True

Alec szemszöge (4.fejezet)

Clarytől mentem Catherine felé. Nem tudtam tovább elviselni azt a lányt...mellesleg muszáj volt látnom a parabataiomat. Durván megsebesült, de nagyon erős lány, és a rúnáim is jóra sikerültek.
Egy számomra nagyon fontos emlékkép jutott az eszembe. Az, amikor összekötöttek minket Cathyvel.
-Akárhova mész, én követlek...-kezdett bele a parabatai eskübe. Folyamatosan a szemembe nézett, az ő szemében iszonyat nagy elszántság tükröződött. Meg is lepődtem, hogy hogyan lehet ennyi energia egy ilyen lányban. De ekkor az egyik Néma Testvér elkezdte rám rajzolni a parabatai rúnát. Egyszerre járt át fájdalom és erő. Most rajtam volt a sor, hogy elszánt tekintettel nézzek Cathyre. Azt hiszem, az volt életem egyik legértékesebb pillanata.
Gondolataimból Jace keltett fel. Válla finoman nekiütközött az enyémnek, de engem már is bizsergés járt át. Mosolyogva nézett rám, majd csak ennyit mondott:
-Ránézek Claryre.
-O..oké.-dadogtam, mint válasz. A vállamra tette a kezét, megszorította, majd továbbállt. Egy pillanatig csak bambán álldogáltam, majd visszatértem az életbe. El kell mondanom neki. Nem értem önmagam, ezért el kell rejtenem mindenki elől.
Beléptem a szobába. Cathy az ágyban feküdt, hosszú, szőke haja beterítette a párnát, a sérült válla és keze bekötve. Mosolyogva nézett rám, rajtam pedig akkora megkönnyebülés-hullám ment át, hogy majdnem beleremegtem. Gyors léptekkel mentem oda hozzá, majd szorosan átöleltem. Kis karjait a derekam köré fonta, fejét a szívemhez tette.
-Az én kicsi parabataiom.-suttogtam a fülébe. Jól éreztem, hogy megborzongott?
-Hé, kisöreg, nem vagy ám idősebb nálam-mondta vigyorogva. Visszaültünk az ágyra, majd arról kezdett beszélni, hogy mennyire rossz példát mutatott annak a lánynak.
-Catherine. Te vagy a legjobb íjász egész Idrisben. Olyan szemed van, hogy nem kell az éleslátáshoz rúna. Mellesleg ennek a lánynak ne akarj megfelelni.
-Hisztis?-kérdezte.
Elmondtam neki, hogy mit gondolok a kislányról, és véletlen szóba hoztam Jace-t. Oh, az Angyalra.
-Alec, ennek köze van ahhoz, amit a Pandemonium előtt mondtál?
Oké, mély levegő. Elmondod neki, mert szereted, aztán pedig szépen elfelejted Jace-t.
-Oké, ezt eddig csak Izzy-nek mondtam el, de mivel a legjobb barátom és a parabataiom vagy, ezért neked is jogod van tudni. Kedvelem Jace-t-nyögtem ki nagy nehezen.
-Öm..oké? Én is kedvelem.
-De...tudod hogy értem.-néztem rá jelentősségteljesen. Leesett neki.
-Szóval..te...szereted...-csuklott el a hangja. Aprót bólintottam, majd kifutottam a szobából. Elfutottam a folyosón, majd egy kis zugban leguggoltam, és a tenyerembe temettem az arcomat. Persze, hogy kiakadt. Az öccsébe vagyok szerelmes. El kell titkolnom. Ha bárki rájön erre az egészre, belehalnék. Szó szerint.
Felkászálódtam, összeszedtem magam, majd elindultam a Központ fele. A gondolataim sebesen cikáztak, de nem álltam meg. Mennem kell tovább a kitaposott utamon.