All The Legends Are True

14.fejezet

Érdekes látvány fogadott: Clary kezében fényesen ragyogott a szeráfpenge, az öcsém keze a markolatot tartó kezén volt, Jace hátulról fél kezével a derekát karolta át. Ezek is jól egymásra találtak.

Leguggoltam a sírkő mellé, hátamat a sír falának döntöttem. Jace folyamatosan beszélt a lányhoz, de nem igazán figyeltem rájuk. Hagy legyenek el, nem illek én most oda. A gondolataim szinte észrevétlenül Alec felé kanyarogtak. 

Mikor kezdem iránta úgy érezni? Nem tudtam megmondani.

Fog-e valaha úgy érezni, mint én? Jesszus, Catherine! Hiszen meleg!

Miért néz ki ilyen jól? Ezt csak Raziel(Árnyvadászok teremtője) tudja.

Jace-ék elváltak egymástól, Clary sokkal biztosan fogta a pengét. Jace tekintete zavartan ugrált össze-vissza.

-Lemaradtam valamiről, fiatalok?-vigyorogtam rájuk, mire a lány újra vörös lett. 

-Honnan tudjátok, hogy vissza fognak jönni?

-Alec meg Izzy?-kérdeztem.-Együtt neveltek fel minket. Konkrétan a testvéreink. 

Jace továbbra se nyújtott érdeklődést semmi iránt, csak pakolászott a fegyverek között.

-Ugye tudod, hogy Alec nem igazán bír engem?-fordult felém.

-Alec senkit nem kedvel.-nyugtattam meg.

-Akkor miért segítene nekem?

-Hallottad, hogy minek hívott? Parabatai. Nincs olyan emberi kötelék, ami nekem és Alecnek van. Össze vagyunk kötve egy életre arra a célra, hogy megvédjük a másikat és együtt harcoljunk. Amikor együtt küzdünk akkor...-álltam meg egy pillanatra.-akkor azt érzem, hogy a lénye összes porcikája mellettem van. Szinte a szívünk is egy ritmusra ver. Ha az egyikünk meghalna..-csuklott el a hangom.-a másikban is meghalna egy pici rész.-fejeztem be, majd elfordítottam a bal karom, hogy láthatóvá váljon a parabatai rúna.-Látod? Alec ma ott lesz Clary. Miattam, Izzy és Jace miatt. Sohase hagyjuk cserben egymást.

Nagyon lesokkolhattam, ugyanis csak bólintott egyet.

-Készen állsz?-kérdezett most Jace.

-Készen.-húzta ki magát.

-Úgyis nézel ki.-kacsintott rá az öcsém, mire Clary zavartan csavargatni kezdte az egyik tincsét.

-Öcsi, hova megyünk?-kérdeztem.

-Majd meglátjátok.-nézett ránk unottan. Szegény, két temperamentumos Árnyvadász lánnyal nem lehet túl könnyű dolga.

Egy bár felé vettük az irányt. Láttam tündérport a földön, megint Alvilági klubba kerültünk. 

-Itt akarsz öldökölni, vagy mi?-értetlenkedett Clary.

-A vámpírokra napkeltéig nem támadhatunk. Mellesleg van itt valami, ami kell nekünk. A lány kérdő tekintettel nézett rám, én csak intettem, mert közbe eszembe jutott, hogy mit szeretne.

-Mi kell neked? Ital?-kérdezgetett tovább a vöröske.

-Nem iszok.-jelentette ki Jace.

-Ahaa persze....csak akkor, ha nem jön össze egy démon-támadás.-nyújtottam rá ki a nyelvem, mire összeborzolta a hajam, megint.

Mikor beléptünk, egy csomó izmos embert láttunk motorokkal.

-Nem izomagyakkal kell lógnunk, meg kell mentenünk Simont.-"hisztizett" Clary.

Körbenéztem, miközben Jace-ék civakodtak. Rengeteg kiéhezett pasi vért végig, próbáltam figyelmen kívül hagyni őket. Az egyik még rám is kacsintott! Egy tőrt vettem elő. s kezdtem pörgetni az ujjaim között. Na, egyikük se nézett tovább!

Beértem az öcséméket.

-Tegyél nekem egy szívességet. Mit látsz?-mutatott egy fiúra és egy lányra, akik ölelkeztek. A Látásom rögtön bekapcsolt, és már egy vámpírt néztem, aki harapdálta a fiút. Viszont Clarynek ez nehezebb feladat volt. 

-Nem megy ez nekem.

-Dede, menni fog. Összpontosíts rájuk, add bele mindened.-bátorítottam.

Clary fókuszált, majd elborzadva nézett ránk.

-Úristen...vámpírok.

Újabb két férfi vámpír sétált be.

-Nézzétek meg azt a kettőt. Azoknak van valamije.

-Bolháik?-kérdeztük totálisan egyszerre Claryvel.

-Gyerünk lányok! Bókoljatok a motornak, vagy valami ilyesmi. De álljatok ellen a bájnak. Ha, rúnával könnyű.

Gyorsan aktiváltam a védelmező rúnát, majd elindultam a srác felé.

Borostás, negyvenes körüli pasi. Fuj de undi. Mindegy, álljunk neki.

-Szia.-vettem elő a legcsábosabb mosolyomat, majd közelebb hajoltam hozzá.