All The Legends Are True

29.fejezet

A Lightwood dolgozószoba felé vettem az irányt. 

Isabelle éppen Maxet csikizte. Nevettek. Mosolyogva néztem őket az ajtóból. Hirtelen mögöttem Maryse tűnt fel.

-Catherine, el vinnéd magaddal egy kicsit Maxet? Muazáj beszélnem Isabellel. 

-Persze.-mosolyogtam rá halványan.-Hé Maxie, nézd ki vaan itt!- guggoltam le a fogadott kicsöcsémhez, aki futva a karjaimba vetette magát. 

-Cathy néni!

-Hányszor mondtam, hogy ne nénizz. Gyere, menjünk a szobámba.-fogtam meg kicsi kezét, és a kis kuckóm felé kezdtem húzni.

Mint az ahogy a kisöcsikém szorijaiból kiderült, Max véletlenül összekeverte az éhség rúnát a tűz rúnával, ami egy kis balesetet okozott a Malibuban található Intézetben. 

Nagyban szórakoztunk, amikor Alectől kaptam üzenetet: "Magnunsnál hagytam egy szeráfpengét. Mindjárt jövök."

Ahaa. szeráfpengét hagytál nála...

-Mi az?? Hagy lássam én is!-mászott az ölembe Max, mire gyengéden elkezdtem lökdösni és csikizni.

-Bátyuskád üzent, hogy visszament oda, ahonnan jöttünk.-nem akartam neki elmondani Magnust, nehogy véletlen elmondja a szüleinek. 

-Éééés az hol van?

-Nem mondom mmmmeeeg!-nyújottam rá ki a nyelvem.-Na, sipirc vissza a szobádba, tanulni a rúnákat!

Max lebiggyesztette a száját, de azért hallgatott rám, és kisétált a szobámból. 

Az este további része nyugalomban telt.

Másnap reggel újabb üzenettel ajándékoztak meg. Most éppen Jace volt a feladó.

"Meg  van a Kehely. Ne szólj senkinek. Ebédre az Intézetben leszünk."

Szuper....miárt hagynak ki mindenből?

Felkaptam egy edzéshez alkalmas ruhát, ugyanis szerettem volna gyakorolni a késdobálást. 

Besétáltam a Központba, ahol megláttam Izzy-t, aki éppen az egyik eletronikus térképnél vizsgálódott. Viszont valami nem volt rendben vele. Teljesen másképp nézett ki: egyszerű, testhezálló kék ruha volt rajta, fekete haja copfban, akárcsak Maryse-nek. 

-Jóreggelt.-léptem oda hozzá.-Minden rendben?

-Szia Cathy! Persze, miért ne lenne?-mosolygott rám. De láttam, hogy nem volt igazi. A Lightwoodok ebben nagyon jók. 

-Nem hiszek neked, de tudom, hogy úgy se fogod elmondani. Találkoztál már Aleckel?

-Nem, gondolom, Magnusnál van.-vigyorodtunk el. 

Végszóra megérkezett a parabataiom. Az álom karikái a szeme alatt élesen kirajzolódtak, a haja teljesen rendezetlenül állt. 

-Magnusnál aludtál?-kíváncsiskodott Iz.

-Nem aludtunk nagyon sokat.-morogta Alec.

-Oh igen?-kacsintottam rá, ami bevallom, a lelkem legmélyén enyhén zavarba hozott. 

Alec közelebb lépett hozzánk.

-Oké, Magnus csinált pár koktélt, de esküszöm, hogy semmi más nem történt. 

Mi csak kuncogtunk. 

-Amikor készen állsz arra, hogy beszélj arról, amiről beszélnünk kell, itt vagyunk.-jelentette ki Izzy. -Tudod érdekes, hogy mindenről beszélsz nekünk, csak a magánéletedről nem. Pedig én mindent elmondok neked. Mint például azt is, hogy szakítottam Meliorn-nal. 

-Mi? Miért?-kérdeztem csodálkozva. 

-Úgy néz ki, Árnyvadászosabb pasit kell keresnem magamnak. 

-Isabelle, tudom, hogy a család melegének tagja akarsz lenni, de nem változtathatod meg önmagad. Na, én is ezt akartam mondani!

-Miért, te megtudod változtatni?-kérdezte Izzy gúnyosan.

-Nekem nem kell. Én tudom, hogy egy fiú vagyok, akit az apja hamarosan ki fog tiltani, ha nem derítem ki, hogy Jace és Clary merre járnak.

Akartam volna neki szólni, de az öcsém ígéretet tetett velem.

-Robert már megszokta. Végülis, Jace-ről beszélünk. -mondtam.

-Szerinted ő meg Clary...-vigyorgott Izzy. 

-Kizárt dolog.-zárta le a témát Alec, majd elsétált a szobája fele. Én még utoljára rámosolyodtam a kishúgomra, majd az edzőterem felé indultam el, de tudtam, hogy később beszélnem kell Alec-kel.