All The Legends Are True

4.fejezet

Rémálmom volt. Jace egy szakadék szélén állt, és éppen zuhant. Utánanyúltam, de egyszercsak Alec állt mellettem. "Szörnyeteg vagy"-ennyit suttogott nekem, majd lezuhant.
A testem összerándult, amikor felébredtem. Intézet, ellátási szoba.Egy ismerős kéz visszanyomott a párnámra.
-Jace-ennyit tudtam kinyögni. A teljes jobb oldalam zsibbadt, nem éreztem az ujjaimat.
-Szia Cat.-mosolygott rám. Nem érdekel semmi más, csak az, hogy ő mosolyogjon.
-Többiek jól vannak? Alec? Iz? Ki volt az a lány?
-Jól vagyunk-mondta, majd sóhajtott egyet.- A lány Clary Fray, aki úgy néz ki, hogy nem mondén.
-Velünk jött az Intézetbe?
-Igazából, a lakásában megmentettem az életét, megsebesült, ezért idehoztam. Egy iratze-val megoldottam az egészet
-Ha megsebesült, akkor nem mentetted meg-nyújtottam rá ki a nyelvem, erre ő összeborzolta az amúgyis katasztrofálisan álló hajamat.
-Visszatértél az életbe, Cathy. Hamarabb, mint gondoltam.
-Ezt hogy érted?-vontam fel a szemöldökömet.
-A démonharapásod nagyon nagy volt, de Alec rúnái hamar meggyógyították. Persze, a parabatai rúnák erősebbek, mint a többi.
-Szóval...ez a Clary. Hogy került hozzánk?
-Véletlen nekiüdköztem, és meglátott.
-Rendelkezik a Látással?-döbbentem le-Hogyhogy nem ismerjük még?
-Én is ezt mondtam neki, de legkoppintott valami "perszeezbeválikacsajoknálmi" szöveggel.
Erre akaratlanul is felnevettem.
-Mivan öcsi, lekoppintottak? Na, mostmár egyre jobban meg akarom ismerni ezt a lányt.
-Jó hogy mondod, felmegyek hozzá, elkezdem neki felvázolni, hogy mi az ábra.
-Oké, de csak szép lassan. Nehogy beledillizzen szegény. De akkor szerinted Árnyvadász?
-Minden bizonnyal az. Túlélte az iratzét.
-Érdekes. Na, menj. Szeretlek öcsi.
-Én is téged.-megölelt, majd kilépett a szobából.
Felültem az ágyon és végignéztem magamon. A vállamtól a jobb csuklómig be volt kötve a kezem. Köszi skacok, így tuti fel tudok öltözni.
Mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, Alec lépett be a szobába. Megkönnyebülten nézett végig rajtam, majd szó nélkül átölelt. A hideg futkosott a hátamon, de átkaroltam a vállát, és belefúrtam a mellkasába a fejemet. Éreztem a lassú, biztos szívverését, és a körem záruló karjait. Ha ebbe a pillanatba maradhattam volna örökre, nem lett volna rossz.
-Az én kicsi parabataiom.-suttogta a fülembe, amitől újra kirázott a hideg. Hurrá.
-Nem vagyok én olyan kicsi, kisöreg. Egyidősek vagyunk.-mosolyogtam rá, miközben mellém ült.-Jó példát mutathattam ennek az új lánynak-sütöttem le a szemem.
Alec látványosan megfeszült mellettem.
-Catherine-kezdte lassan-te vagy az egyik legjobb íjász egész Idrisben és az Intézetben. Olyan szemed van, hogy éleslátáshoz nem kell rúna. Az a lány pedig ne érdekeljen.
-Köszi-mosolyodtam el.-Nem szimpi a csaj?
-Nem éppen. Hisztis. Azt hiszi, hogy mindent tud. És Jace-szel is...
-Mi van Jace-szel?
Alec nem válaszolt. Felállt az ágytól, és arrébb sétált.
-Alec? Ennek köze van ahhoz, amit a Pandemonium előtt mondtál?
Alec válla megfeszült, és elfordult tőlem. Ez egyre érdekesebb. Nagy nehezen belekezdett.
-Ezt egyedül Izzy tudja, de mivel a parabataiom és a legjobb barátom vagy, elmondom. Kedvelem Jace-t-nyögte ki.
-Öm...oké? Én is kedvelem.
-De Catherine...tudod hogy értem.
Leesett a dolog.
-Szóval...te...szereted..?-nem tudtam végig mondani, mert elcsuklott a hangom.
Alec erőtlenül bólintott, majd kifutott a szobámból.
Azt hiszem összetört bennem valami.