All The Legends Are True

39.fejezet

A szobámba mentem. Ledőltem az ágyamra, és nem is tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Nevetni azért volt kedvem, mert mostanában annyi hiszti van körülöttem, hogy az nevetséges. Sírni pedig...nem is tudom. Lehet, hogy  azért, mert nagyon úgy éreztem, hogy valami nem oké a parabataiommal, vagy csak szimplán nem bírom idegekkel azt, amit például Izzy és Jace csinál. 

Nem sokkal később halk kopogást hallottam. 

-Gyere be!-morogtam bele a párnámba.

Felnéztem. Isabelle állt előttem. Amikor kisebb volt, akkor is ugyanezt az arcot és testtartást használta, amikor valami rosszat csinált: enyhén beeső vállak, toporgás, legörbülő száj. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy szándékosan, vagy véletlenül szokta ezt csinálni.

-Sikerült a tervetek?-kérdeztem rejtetlen gúnnyal a hangomban.

Izzy ritka pillanatát kaptam el: nem egyből válaszolt, hanem átgondolta azt, amit szeretett volna elmondani.

-Jace-nél van a Kehely.-mondta a tényeket, érzelemmentesen.-Segítenünk kell Claryn. Kint van valahol, az Intézeten kívül, a teljes Klávé keresi a Kehely miatt. Meg kell találnunk őt, és meg kell szöktetnünk Meliornt, mielőtt átadják őt a Néma Testvérekhez.

-Ja, csak ennyi? Akkor máris indulhatunk.-maradtam a gúnyos hangvételnél, majd felsóhajtottam.-Rendben, megyek segíteni. De se miattad, se Jace miatt. Csakis Clary és Alec miatt.

-Alecen mit akarsz segíteni?

-Szeretném észhez téríteni. Minden témában kapcsolatban. 

Isabelle bólintott egyet.

-Átöltözöm. Találkozzunk a fegyvereknél.

Isabelle elsuttogott egy "oké"-t, majd kisétált. 

A szívem egy része fájt, hogy így kell, hogy bánjak vele, de nem tűrhettem vélemény nélkül azt, amit Aleckel csináltak. 

Harci öltözetemet felkapva siettem a fegyverekhez. Jace és Izzy már ott voltak. 

Némán pakoltam a fegyvereimet. Azért is maradtam csöndben, hogy ne halljanak meg minket. Másrészt, miről beszélgessek velük? "Sziasztok, hogy sikerült a parabataiom meglopása?"

Isabelle felsóhajtott.

-Jól vagy Izzy?-kérdezte Jace.

-Kiválóan. Meg kell állítanunk egy csapat Árnyvadászt, hogy ne adják át Meliornt a Néma Testvéreknek, plusz még Claryt is meg kell védeni tőlük. Teljesen oké vagyok, te nem Jace?-emelte fel mondandója végén a hangját.

Szegény Jace-gondoltam-két hisztis lánnyal maradt megint.

Mielőtt az öcsém bármit szólhatott volna, én nyugtattam meg Izzyt.

-Izzy, nem a te hibád. A Klávé mindenkire szereti rákenni a saját hibáit, ezt te is tudod. Szóval ne stresszeld magad, fókuszálj a dolgokra.

Mindketten döbbenten néztek rám. Oké, hogy haragszom rájuk, de azért még beszélhetek velük, nem?

Már mindenki összepakolt. Éppen indultunk volna el, amikor szó szerint belefutottunk Hodgeba. 

-Ti hova mentek?-kérdezte álmosan.-A mostani időkben senki nem hagyhatja el az Intézetet, parancs nélkül. Én úgy látom, nektek nincsen ilyenetek.-nézett végig rajtunk.

Mi Izzyvel nagyon érdekesnek találtuk a táskáinkat, illetve a fegyvereinket, de Jace határozottan megszólalt.

-Claryn kell segítenünk.