Blake Hansen

64. Mond ki édesem!

Nat a szemeit köztem és a gyűrű közt kapkodta. Reszkető kezeit az ajkaihoz emelte ahogy mögötte anya és Zoey is. Az ő szemükben is könnyek ültek. Apa büszkén egy halvány mosollyal az ajkain bólogatott ahogy nézett engem, majd a tekintetem ismét Natashára terelődött.
-Mondj valamit szépségem. Igent mondasz nekem?-kérdeztem lágy hangon mire ő halványan bólogatni kezdett ahogy eltakarta kezeivel őzike barna szemeit.- Mond ki édesem.-cirógattam meg az arcát.
-I... igen.-kezdte kapkodni a levegőt. Én fél kézzel kiszenvedtem a gyűrűt a dobozából, majd a kezét közelebb húzva lassan az ujjára húztam. Szemeit néztem szüntelen amik most a kezem figyelik. Egy mosollyal az ajkamon húztam a számhoz a kezét és egy gyengéd csókot nyomtam rá.-Szeretném, hogy Mrs. Hansen legyél.-vigyorodtam el, mire a nyakamba borult zokogva.
-Sz...szeretlek!-rázkódtak a vállai. Haját simogatva öleltem mire Steve finoman megérintette Nat karját.
-Nem akarok megzavarni semmit, de le kell ragasszam Blake vállát.
-Bo.. bocsánat.-húzódott el tőlem. Apa Natasha felé nyújtotta a kezét, hogy segítsen neki felkelni mellőlem majd olyat tett amitől nekem is egy gombóc keletkezett a torkomban.
-Üdvözöllek a családban!-húzta magához és ölelte át mire Anya és Zoey is átölelték őt.
-Köszönöm Mr. Hansen.-szipogott halkan.
-Lloyd vagy hívj Apunak. Ahogy szeretnéd.-vigyorodott el apám majd mindenki tekintete rám terelődött. Steve az utolsó simításokat végezte, majd segített felüljek.
-Hozok neked fájdalomcsillapítót. Rendben?
-Köszi.-paskoltam meg a karját.
-Gyere ide fiam!-nyújtotta felém apa a kezét majd magához rántva átölelt. -Gratulálok. A legszebb lányt találtad meg.
-Tudom!-vigyorodtam el, majd Natashát is közelebb húztam.
-Gyere ide te is!-ölelte át újra apa őt is.
-Remélem sok babát terveztek.-csendült fel anyám sírós hangja.
Natashára pillantva ő elnevette magát így magamhoz húzva fél kézzel átkaroltam.
-Egy hadsereget anya!-nevettem fel.
-Csodás gyerekeitek lesznek fiam! Én pedig boldogan leszek a nagypapájuk.-apa szemeit figyelve meghatódott ahogy eljátszott a gondolattal így köré fonva a karjaim amennyire tudtam magamhoz szorítottam. Nem mondom én is harcoltam a könnyeimmel, de tartottam magam. Elengedve őt anya ugrott a nyakamba Zoéyval karöltve. Mind a ketten zokogtak így felpillantva a velem szemben árválkodó Natashára megköszörültem a torkom. Szemeit az ujjain díszelgő gyűrűről felkapta rám így én a mutatóujjammal magamhoz hívtam.
-Neked is van itt hely. Gyere ide hozzám!-ő habozás nélkül fúrta magát a két lány közé és bújt a mellkasomhoz, mire anya és Zoey egy-egy puszit követően elengedtek minket. Nat csak szorított így fel se tűnt neki, hogy Steve oda adta nekem a fájdalomcsillapítót amit gyorsan be is vettem, hogy minél hamarabb hasson és elmúljon a vállamat hasogató fájdalom.
-Gratulálok fiam.-simította meg Steve is a hátam mire én megszorítottam a karját mosolyogva.
-Aztán tényleg úgy legyen ahogy az előbb mondtad!-emelte fel apám mutató ujját.
-Rajta leszünk.-pusziltam Natasha hajába.
-Helyes! Erre hozok is egy italt.
-Persze! Miután bevettem a gyógyszert akkor nyögöd ezt be!-szóltam apám után.
-Én most a kishölggyel iszok.-biccentett mosolyogva a karjaimban lévő lányra.
-Nélkülem fogsz inni baby?-néztem le rá elkeseredve.
-Tetszik az a kék gin ami ott van apád kezében.-pillantott ki mellettem.
-Akkor siess nehogy megigya!-csapkodtam meg mosolyogva a fenekét mire apámhoz sietett.
Mindenki a konyhaszigetnél állt és beszélgetett. Én boldogan néztem a családon végig ahova most már Natasha is tartozik. Ő egy igen kiemelt helyen állt szerintem mindenki szívében, nálam meg ő volt a fő mozgatórugó.
Mellé sétálva a vállára döntöttem a fejem mire ő mosolyogva megpuszilta az arcom.-Finom ez a lötty?-biccentettem a kezében lévő italra.
-Nagyon úgyhogy vennünk kell ilyet!
-Hhh... apa mivel szédíted az asszonyt!-nyúltam Natasha poharáért.
-Jó ízlése van a kislánynak. Nem kell nekem semmit se mondanom.
-Azt tudtam hogy jó ízlése van hisz én vagyok a párja!-húztam ki büszkén magam mire mindenki elvigyorodott.
-Ezt vártad mikor még kis szaros voltál. Hogy legyen egy olyan lány melletted akinek szép dudái vannak.
-Hát neki tudom hogy azok vannak.-bújtam Nat nyakához amit gyengéden megcsókoltam
-Miért a cickóimról van szó? -motyogta halkan mire egy kézzel átkaroltam.
-Apával ne foglalkozz, de én viszont szeretnék azok közt a cicik közt megfulladni ma este.-mosolyodtam el mire a karjaim közt megfordult és felnézett rám.
-Ha megfulladsz úgy hogy lesz egy hadseregnyi kicsi Hansen?
-Mindent megteszek, hogy itt legyenek.-cirógattam meg a hasát lágyan mire a pillái megremegtek ahogy a szemeim nézte.
-Nem tudtam hogy szeretnél apuka lenni.-simította végig a mellkasom reszkető kezeivel.
-Te szeretnél anyuka lenni! Akkor én miért ne szeretnék apuka lenni. Ha lesz egy olyan csodás lányom mint te...-némultam el mire a fülemhez hajolt.
-Szökjünk meg!
-Kapkodsz a témák közt baby!
-A legevőt akarom kapkodni alattad.-simította meg a hasam.
-Huncut.-pusziltam meg az arcát mire apa hangja csendült fel.
-Remélem fiam felkötötted a gatyád mert ha a házas életbe kezdtek és jönnek a gyerekek onnantól a szaros pelenkán és a visításon kívül mást nem fogsz hallani!
-Apád hülyeségeket beszél!-szólalt meg anya.-Csodás dolog egy gyermek. Ezt ő is tudja tökéletesen! Még babaágyat is tettek össze neked! Minden vágya volt még akkor is hogy a karjaiban tarthasson pedig megszenvedtek vele.-vigyorodott el anya.
-Apa rakta össze a gyerekágyat?-néztem apámra csodálkozva.
-Meg Steve!-intett apa mellette álló Rogersre.-Ne tudd meg mit szoptunk azzal az ággyal! Kész katasztrófa volt. De majd megtudod!-emelte a szájához a poharát.
-Akkor mostmár tudom kiknek kell szóljak.-vigyorodtam el ravaszul mire anya és Zoey felnevettek.
-Ezt.. ezt nem azért mondtuk hogy nekünk szólj!
-Pedig már kezedbe van a bugi nem?-cukkoltam tovább mire megforgatta a szemeit.
-Hhh... tudod hogy segítünk, de nem akarom hogy az unokám a fejére essen és olyan hülye legyen mint az apja és a nagyapja!
-Pedig Hansen lesz!-vigyorodtam el mire Nat a mellkasomhoz bújt.
-Úgy legyen!-mosolyodott el apa is mire a többiek arcán is egy hatalmas mosoly ült.
-Na de! Most hogy Nat a menyasszonyod, akkor hozhatom a katalógusokat meg a szalonok névjegykártyáit amit összegyűjtöttem?-pörgött fel anya teljesen mire apára kaptam a szemeim.
-Én a helyedben engednék mert azóta hogy találkoztál napsugárral azóta ő le se akadt a témáról.-intett anyára aki csillogó szemekkel nézett rám.
-Hhhh.. hozd anyu! Persze!-döntöttem a fejem Nat vállára aki halkan kuncogott.-Ne nevess! Hosszú lesz még mire a bugyidba jutok.
-Várok rád vőlegényem!-puszilta meg az arcom mire egy boldog mosoly ült az ajkaimon.
-Szeretlek kincsem!-néztem ragyogó szemeit.
-Szeretlek Blake!-simította meg az arcom meghatódva.