48. Féltékeny típus

966 45 2
                                    

A nyakkendőmet igazgatva próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy higgadt vagyok, de kurvára nem voltam az. Erre az istenverte jótékonysági rendezvényre kell mennem mert nem akartam szarban hagyni apámék cégét, de hogy nekem semennyire nem volt kedvem.... El nem tudom mondani mennyi ezer más jobb programom lenne most, mint ez. Például Natashát döngetném egész este.
-Mr. Hansen!-csendült fel a hangja. Annak a nőnek a hangja akitől a szívem ezerszer hevesebben ver.
-Igen?-pillantottam hátra a vállam felett, de ahogy megláttam a ruháját egyből tudtam, hogy egy kínszenvedés lesz ez a rendezvény. A farkam már most átszúrja a nadrágom. A látványa egyszerűen megbabonázott.
-Megfelelek a rendezvényre ebben a ruhában?-sétált közelebb, majd elém lépett. Én a szemeim szorítottam össze. Nem tudtam ránézni, mert félő volt hogy felkapom és az asztalomra ültetve egy igen szenvedélyes szeretkezésben lenne része.-Blake?-suttogta halkan a nevem de én csak még jobban szorítottam össze a szemeim.-Nem jó?-hallottam hogy elkeseredik.
-Tökéletesen nézel ki. Nem ezzel van a baj.-köszörültem meg a torkom.
-Akkor? Mi.. mi a baj?
-Odalent.-intettem az ölembe.
-Segítsek rajta?-hajolt közelebb így megéreztem a parfümjének az illatát.
-Mhhh... basszameg. -mordultam fel mert már az illatától is begerjedek.
-Blake...
-Menjünk mert nagyon mozgatja a fantáziám az hogy az asztalomon lássalak.
-Ha jó fiú leszel még valóra is válhat.-mosolyodott el mire nekem is egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra , de ahogy a szemeim kinyitottam és végig pillantottam rajta egy nagy sóhaj szakadt fel a torkomból.- Blake?!
-Végig mellettem kell maradj, mert ha valaki csak rád mer nézni annak annyi!
-A tulajdonod vagyok?-kuncogott halkan ahogy a szemeim nézte.
-Az enyém vagy!-emelkedtem felé mire egy nagyot nyelt.-Világos voltam?
-Tudtad hogy szexi vagy ilyenkor?-remegtek meg a pillái.
-Csak ilyenkor? Nem mindig?-kúszott egy ravasz vigyor az ajkaimra mire ő elnevette magát.
-Te mindig.-simította végig a mellkasom.

Leparkolva egy szabad helyre végig pillantottam a rendezvényre érkező tömegen. Mind gazdag faszok. Én tudom mire kell számítsak, de a mellettem az ujjait tördelő nőnek halvány fogalma nem volt.
-Figyelj! Légyszíves tényleg ne keveredj el mellőlem!
-Nem szeretnék!-nézett fel rám.
-Hhh... helyes.-dörzsöltem meg az arcom fáradtan.
-Hogy szólítsalak majd? Hogy szabad?
-Nem tudom kik lesznek a közelünkben így marad az a felállás mint bent. Rendben?
-Igen. Mr. Hansen.-harapta meg az alsó ajkát, hogy eltakarja mosolyát.
-Most még nem kell így hívnod.-simítottam a füle mögé egy kósza tincset. Csillogó szemei az enyémeket fürkészték. Annyira gyönyörű volt. Mint egy angyal.
-Mi az?-suttogta halkan mivel látta, hogy fejben teljesen máshol járok.
-Szép vagy Nat!-néztem fel rá. Ő kislányod zavarában lesütötte a szemeit.
-Túl rövid ez a ruha Blake.
-Szép lábaid vannak pedig.-simítottam a combjára a kezem.
-De annyira rossz így.
-Nem! Cseppet sem. Sőt! Máskor is hordhatnál ilyen ruhát, mert tökéletes alakod van.-szorítottam meg finoman a lábát.
-Ahogy leülök felcsúszik! Nem jó!-igazgatta magám a fekete anyagot.
-Takarlak majd. De gyere.-paskoltam meg a combját és kiszálltam a kocsiból. Átsietve az ajtajához kinyitottam és kisegítettem, majd megindultunk a tömeg irányába. Natasha csendben tipegett mellettem a magassarkújában így felé pillantva a keze után kaptam.
-Basszus.-szorította a karom.
-Kapaszkodj. El ne ess.-húztam közelebb magamhoz.
-Rengetegen vannak itt Blake.-suttogta halkan.
-Hhh... tudom. De próbálj ne az emberekkel foglalkozni.
-De bámul az a pasi is.-ahogy ezt kimondta körbe pillantva egyből összetalálkozott a tekintetem az említett férfiével. Ő ahogy a szemeim meglátta el kis kapta a fejét irányunkból, így tudtam, hogy oda kell figyeljek erre a csinibabára mellettem. Túl dögös, úgyhogy rajta kellett tartsam a szemeim, ha nem akarom hogy más lecsapja a kezemről.
-Maradj mellettem! El se mozdulhatsz!
-És ha pisilnem kell?
-Megyek veled.-léptünk be a hatalmas előtérbe. Nat elengedve a karom elém tipegett.
-Bejössz velem? -nézett rám döbbenten.
-Be! Úgyhogy ne legyél majd zavarban.-igazítottam meg magamon a zakóm.
-Nem túlzás ez egy kicsit?-suttogta halkan.
-Nem mivel nem érhet hozzád senki! Rád se nézhetnek! Hozzád se szólhatnak! -ahogy a szemeim figyelte nagyot nyelt. Látta rajtam hogy felrobbanok az idegtől.
-Hhhh... rendben Mr. Hansen.-remegett meg a hangja.
-Legyen jó kislány és mindig maradjon itt mellettem.-lépkedtem odébb. Natasha végig a nyomomban volt, de szívem szerint a kezénél fogva sétálgattam volna vele. El volt veszve ebben a közegben. Láttam az arcán, mennyire meg van szeppenve szegény.
Ahogy figyeltem a sok embert körülöttem, mindenki kitett magáért. Drága öltönyök és estéji ruhák, még drágább ékszerek. Mindenki villogtatja amijük van.
-Ez szörnyű. -nyöszörgött mögöttem Nat. -Ennyi gazdag faszt egy helyen.-morgott tovább mire elvigyorodtam.
-Shhh... na! Moderálja magát legyen kedves.-néztem hátra a vállam felett.
-De olyan érzésem van mintha bámulnának!
-Menjen előttem akkor.-intettem magam elé.
-De azt se tudom hova kell menni!
-Csak előre!-dugtam zsebre a kezeim majd ahogy duzzogva megindult már értettem miért érzi azt hogy figyelik. A tökéletes popsija vonzza a szemeket. A csípőjét ahogy kecsesen ringatja miközben sétál pedig az én fantáziámat is megmozgatja.
Ahogy a folyosón sétáltunk cseppet se érdekelt a többi nő ahogy megbámul. Egy érdekelt és ő épp előttem lépked.
-Szexi. -kaptam el ezt az egy szót ahogy mellettem ellépett kettő dekoratív hölgy. Feléjük se pillantva követtem Natashát, de ő megtorpant.
-Mi a gond?-suttogtam halkan ahogy a folyosó közepén állunk, mire ő szembe fordult velem.
-Maga se léphet el mellőlem!-fonta keresztbe a kezeit a mellkasa előtt.
-Nem terveztem.-néztem a szemeit, de valami nem volt rendben. Zavart volt a tekintete így közelebb hajoltam.-Mi a baj?-súgtam halkan.
-Az összes picsa itt! Az a baj!-sziszegte a fülemhez hajolva.
-Mi van velük?
-Mind bámul!
-Ne foglalkozz...
-Nem engem!-vágott a szavamba.
-Hhhh... csak nem féltékeny típus vagy?-mosolyodtam el halványan ahogy az arcát figyeltem, de ő megsértődve hátat fordított, így a haja az arcomba csapódott.-Akkor igen.-siettem utána, de gyorsan szedte a lábait. Faszom Nat! Állj már meg! Picsába kell elrohanni.
-Nocsak-nocsak!-hallottam meg egy ismerős hangot magam mögött, de nem tudott érdekelni mivel az egyetlen nő aki fontos volt, most eltűnt mint szürke szamár a ködben.-Blake!
-Mi az?-fordultam meg így szemtől szemben álltam apámmal és anyámmal.

Blake HansenWhere stories live. Discover now