25. Élethű látomás

982 37 4
                                    

Megfordulva a takaró alatt a konyha felől hallom, hogy anya már nagyban készül a közös reggelire. A párnába fúrva az arcom mordultam fel és igazítottam meg a nadrágomban ágaskodó férfiasságom. Rámarkolva megfeszült a testem ahogy lehunytam a szemeim, de egyből ki is pattanta ahogy Natasha arca jelent meg. Gyönyörű volt most is. Ajkamba harapva visszacsuktam a szemeim és átadtam magam a látomásnak ami a szemeim előtt életre kelt.
A mellkasomon támaszkodott miközben lassan ringatta csípőjét ahogy lovagolt rajtam.
-Ahhh... basszameg.-nyögtem fel halkan miközben a kezem lassan mozgattam lüktető férfiasságomon. Ahogy a testét figyeltem kerek keblei borzasztó kemények voltak és tökéletesek így gyorsítottam a kezemmel. Zihálva kapkodtam levegőért ahogy hangosan csattogott a kezem kőkemény farkamon. Testem megfeszült így belemarkoltam a takaróba. Nagyon hamar el fogok menni attól hogy az elmém játékot űz velem, de nem tudtam betelni azzal a látvánnyal. Bőre fénylett az izzadságtól az a forróság pedig ami átjárta a testem még jobban beindított.-Ah.. Na.. Natasha! Basszameg édes!-kapkodtam a levegőt egyre hangosabban.
-Élvezz el Blake!-hallottam meg a hangját ahogy a fülembe suttogja a szavakat, majd abban a pillanatban el is élveztem. Reszketve az ágyon fekve lepillantottam magamra. Keményen lüktettem miközben az ujjaimon folytam végig.
-Basszameg! Benned akarok lenni.-remegett meg a hangom, mire hangos kopogás zökkentett ki így gyorsan magamra rántottam a takarót.
-Édesem! Minden rendben?-kukkantott be anyám az ajtón.
-Ja.-dörzsöltem meg az arcom egyik kezemmel míg a másikkal még mindig a farkam szorítottam. Csúszott a kezem annyira elsültem így próbáltam finoman markolászni, hogy anyámnak ne tűnjön fel az álló farkam.
-Lassan gyere le mert kész a reggeli.
-Mindjárt.-nyeltem egy nagyot de nem segített az amit csináltam magammal. Újra kő kemény voltam így ahogy markolásztam a farkam ismét csattogni kezdett rajta a kezem.
-Biztos minden rendben?
-Igen. Lezuhanyzok és megyek.-ültem fel gyorsan és neki hátat fordítva kimásztam az ágy szélére.
-Hhh.. szeretlek kicsim.
-Én is anyu.-suttogtam a vállam felett hátra pillantva mire becsukta az ajtóm. Rohanva a fürdőbe a zuhanyt egyből kinyitva kaptam le magamról a nadrágom. Boxert nem hordok ,otthon pedig meztelenül szoktam aludni.
A zuhany alatt állva megtámaszkodtam fél kézzel a falnál miközben a víz a nyakamba zúdult. Nyakam masszírozva tenyerem lejjebb csúszott mellkasomon és a kockáimon egészen a férfiasságomig.
De megdugnám itt a zuhanyzóban. A falnak préselném és keményen megdöngetném forró punciját.
Szemeim összeszorítva újra rámarkoltam és egy kemény tempót diktáltam a kezemmel. Hangosan nyögve a zuhany alatt vertem ki magamnak ismét.
-Aahhh Nat... de szép lenne az ajkad a farkam körül.-markoltam rá a makkomra mire megremegtem.-Tele tölteném a kis szád baby.-haraptam meg az ajkam majd ismét elsültem. Reszkettem az élvezettől miközben a levegőt is hevesen kapkodtam.
A víz végig csorgott felhevült testemen, de így se tudtam lenyugodni. Vágytam rá! Akartam őt minden porcikámmal.
Telefonom eszeveszett rezgésére hirtelen kizökkentem a gondolataimból. Kilépve a zuhany alól a csípőm köré csavartam a törölközőt, majd meg se nézve ki hív felvettem a telefont.
-Igen?
-Ömm szi..szia.-szólalt meg félénken Natasha.
-Hát te?-dermedtem le hirtelen. Basszus bevonzottam őt a gondolataimmal?
-Nem látok semmit! Tarts magad elé a telefont!
-Mi?-kaptam el a mobilt a fülemtől mire megláttam ragyogó szemeit.
-Basszus!-takarta el hirtelen őket mivel nem számított arra, hogy a meztelen felsőtestemmel találja szembe magát.
-Ennyire nem vagyok szörnyű.-mosolyodtam el ahogy ismét zavarba jött.
-Én nem.. nem tudtam hogy... basszameg majd máskor hívlak.
-Nem! Nehogy le merd tenni!-feszült meg a testem mire az ujjai közt kipillantott.
-Akkor öltözz már fel!-dörzsölgette a halántékát .
-Pedig szerintem tetszik a látvány.-vigyorogtam huncutul.
-Menő tetkó.-nyelt egy nagyot, de még mindig nem nézett felém. Én a telefont a mosdó pultra letéve megtámasztottam egy vázának, majd a pult szélének könyököltem.
-Nézz rám! Nem kell zavarba lenni.
-Inkább majd.. majd máskor beszélünk.
-Miért hívtál azt mond el. Ugye nincs baj?
-Nincs csak.. csak lemondták a járatom így nem tudok anyuekhoz menni.-keseredett el.-De lehet jobb is mert csak szomorkodnánk. Mióta Dave elment nem olyan a karácsony.
-Hhh... Sajnálom. Nagyon sajnálom.-kémleltem az arcát amin apró sós cseppek csorogtak végig. -Szüleid nem tudnak valamit kitalálni?
-Azt mondták inkább ne menjek.-nézett fel a szemeimbe elkeseredve.
-Elmenjek érted? Itt karácsonyozhatsz az elmebeteg Hansenekkel.-ahogy ezt kimondtam elnevette magát, majd megrázta a fejét.
-Ez a ti karácsonyotok. Nem akarok belerondítani. Meg.. meg amúgy se vagyok családtag...
-Hhh.. pedig jó lenne ha tartanád bennem a lelket mert Zoey csávójától a falra mászok és valakinek vissza kell fognia, hogy nehogy pofán basszam szent estes.-Natasha a szemeim nézte miközben agyalt mit mondjon. Teljesen kétségbe volt esve.-A szüleimtől nem kell félned, se Stevetől. Mind kedvesek, rendesek. Anyám oda lenne érted ahogy a többiek is, de ő főképp.
-És mit mondunk? Ki a tököm vagyok?
-Itt találtalak és gondoltam berángatlak a családi vacsorára. -rántottam meg a vállam mire ismét elnevette magát.
-Hihetetlen vagy basszus!
-Tudom. Neked meg még mindig eszméletlen szép mosolyod van.
-Blake!-takarta el az arcát.
-Naaa! Ne takard el az arcod!
-Öltözz már fel!-nevetett fel zavarában.
-Előtted?-emelkedtem el a pulttól így teljes rálátása volt a felső testemre.
-Kérlek.-sütötte le a szemeit.
-Ennyire nem jó?-intettem végig magamon.-A tetkók se jók?
-De igen, csak... csak kérlek öltözz fel.
-Akkor felöltözök ha elmehetek érted.
-Nem akarok ott kellemetlenkedni. Blake! Kedves vagy, de nem... nem mehetek.
-Miért? Apám tudja, hogy az asszisztensem vagy. Ne aggódj azon, hogy bárki kérdezősködni fog. Nem hagyom.
-De mit... mit fognak gondolni?
-Semmit se! Velem leszel Natasha! Velük nem kell foglalkozni egy percig se.-igazítottam meg a törölközőt a derekam körül mire nagyot nyelt. Szemei nem tudtak betelni a látvánnyal. Láttam rajta hogy nagyon is tetszik neki amit lát ezért megfeszítettem az izmaim. Ő hevesen kapkodva a levegőt próbált elpillantani, de nem ment neki.-Akkor elmehetek önért kisasszony?-tettem csípőre a kezeim mire felkapta a szemeit az enyémekre.
-Hogy?
-Elmehetek érted?-táncoltattam meg a mellizmom mire elpirulva lesütötte a szemeit.
-Öltözz már fel!-kuncogott halkan.
-Rendben. Akkor fél óra és ott vagyok. Meleg ruhát pakolj mert itt tényleg hideg van!-kaptam fel a telefont a kezembe ahogy a szobába sétáltam. Egy kacsintással és egy elégedett mosoly kíséretében köszöntem el tőle és kapkodtam magamra a ruháim.

Blake HansenWhere stories live. Discover now