39. Pók?

985 44 7
                                    

-Mit mondjunk miért megyünk le délután kettő órakor?-fogta meg a kezem Nat ahogy a szoba ajtajában álltunk.
-Filmet néztünk.-rántottam vállat.
-És ha hallottak?-szorította a kezem finoman.
-Hhh... ha hallották hogy sikongatsz akkor majd azt kamuzom láttál egy pókot. De ne idegeskedj. Nem lesz semmi.-simítottam meg az arcát mire ő a mellkasomba fúrta magát.
-De lent nem bújhatok hozzád.
-Majd titokban.-pusziltam meg az arcát mosolyogva és kinyitottam az ajtót.
Némán sétáltunk le a többiekhez majd ahogy apám és Steve arcát megláttam hogy mennyire vigyorognak egyből tudtam ebből magyarázkodás lesz.
-Blake! -kapta fel anyám a fejét ránk. -Kértek enni valamit?
-Natasha?-pillantottam hátra magam mögé mire ő félénken felnézett rám. -Mit szeretnél enni?
-Teát kérsz csillagom? Vagy kávét? Mond bátran mit szeretnél.-ment oda hozzá anyám így a konyha felé terelt. Én a nappaliban a kanapéra dobtam magam , de nem tudtam sokáig élvezni a nyugalmat mivel apám mellém ült szembe velem pedig Steve.
-Minden rendben?-paskolta meg apa a combom.
-Ja.-kerestem ki a mobilom, mire apa a fülemhez hajolt.
-Egész este a sikongatást hallgattuk. Fiam mond hogy udvarias voltál vele.
-Pók volt a szobába! Nem csináltunk semmit.-morogtam az orrom alatt.
-Háromszor egymás után? Tudod hogy nem tudsz engem átverni.-vigyorodott el ravaszul.
-Ha nem hiszed kérdezd meg őt. A szívroham kerülgette mikor meglátta azt a dögöt-intettem Natasha felé.
-Remélem védekeztek.-ahogy ezt kimondta nekem lesápadt az arcom. Úgy tele raktam a kislányt mint még soha senkit úgyhogy nagyon ajánlom hogy ne legyen ebből baj, mert megőszülök. Én nem állok készen arra hogy ...
-Apa!-ahogy ez az egy szó felcsendült én felpattanva a kanapéról a terasz felé igyekeztem.
Basszameg! Életem legjobb szeretkezésén vagyok túl, de ha basszameg terhes lesz... én megőrülök. Nem is a csajom csak.. csak oké hogy kedvelem meg ő is engem, de csak dugtunk! Igaz háromszor, de... de csak dugás volt. Faszom!
Kikeresve a cigim gyújtottam meg egyből, hogy valamilyen szinten lenyugodjak, de az agyam csak kattogott.
-Mi.. minden rendben?-hallottam meg remegő hangját.
-Igen. Csak cigizek egyet.-mutattam fel a kezemben égő szálat.
-Itt a kávéd.-sétált mellém. Szemeibe felpillantva meg volt szeppenve teljesen. Hhh basszameg de felelőtlenek voltunk. Picsába! De annyira jó volt hogy éreztem őt.
-Köszi. -vettem el tőle a bögrét.-Menj be.-biccentettem az ajtó felé.-Meg ne fázz.
-Gyere te is. Apád nagyon furcsán méreget.
-Ne foglalkozz vele.
-Szerinted... szerinted tudják?
-Hhhh... a pókos sztorit mondtam.
-Hallottak?-kapta fel a szemeit rám.
-Hangos vagy kincsem.-kúszott egy halvány vigyor az ajkaimra, mire az arca lángba borult.
-Basszameg.-nyögte ki halkan.-Ez kurva kínos.-tette a szája elé remegő kezeit.
-Ne rugózz ezen most. Nincs semmi.
-De a szüleid hallottak Blake!-szorította meg a karom.-Így hogy nézzek a szemükbe?
-Rezzenéstelen arccal.-figyeltem a szemeit.
-Én nem tudok olyat. -keseredett el.
-Ne idegeskedj semmin. Nincs semmi baj! -próbáltam nyugtatni és közben magamat is.
-Úgy hozzád bújnék, de érzem hogy figyelnek.-suttogta halkan.
-Gyere. Menjünk odébb.-biccentettem a lépcső felé ami a terasz végén volt.
Nat mögöttem sétálva csendben jött utánam, majd ahogy egy eldugott kis ficakhoz értünk a mellkasomhoz fúrta az arcát. -Hé! Semmi baj!-simítottam meg a haját.
-Annyira kínos. Apádnak radar fülei vannak?
-Jó a hallása ez tény, de szerintem csak ki akarja szedni belőlem és nem hallott semmit sem.
-Biztos jól szigeteltek a szobák?-kapta fel rám a szemeit. Kétségbe volt esve szegény.
-Biztosan.-simítottam meg az arcát.
-De...
-Nyugi. Nincs semmi! Oké?-emeltem fel az állánál fogva a fejét és az ajkaihoz hajoltam.-Semmi baj nincs.-puszilgattam lágyan.
-De a pókos sztori miatt meg akkor tuti azt gondolja hogy...
-Ne foglalkozz ezzel. Rezzenéstelen arc. Ennyi a lényeg.
-Te neked profin megy! Nekem nem!
-Melletted vagyok. Ne idegeskedj semmin.
-Mellettem is maradsz?-nézte a szemeim vágyakozva.
-Ha kéred igen.
-Kérem!-remegtek meg az ajkai.
-Menjünk be. Meg ne fázz.-simítottam meg a kezét ami jég hideg volt. Ahogy az ajtóhoz értünk magam elé engedtem és behúztam a terasz üvegajtaját. -Csücsülj le.-tereltem a kanapé felé míg én a konyhába sétáltam.
-Khm.. de azért meglett a pók?-kérdezte a fülemhez hajolva apa.
-Hhh... ne kezd!
-Csak érdekel! Ki kell-e hívni valakit hogy kiírtsa őket vagy sem.
-Meg lett. Na most meg akadj le kérlek a témáról.
-Ő egy nagyon szép lány Blake!-nézte az arcom ahogy mellettem támaszkodott a pulton.
-Aham..-keresgéltem a fiókban.
-Csak próbáld meg! Kerülj közelebb hozzá.
-Hhhh... mivel lesz jobb nekem akkor?
-Talán ő újra mosolyt tud csalni a fiam arcára. Talán tud segíteni abban hogy újra boldognak lássalak.-apám szavai mélyen érintettek. Natasha tényleg elérte azt hogy boldog legyek mikor vele vagyok.
-Talán.-motyogtam az orrom alatt.
-Csak próbáld meg! Ő nem olyan szerintem aki kihasználna vagy megcsalna. Nézz rá! Egy ártatlan tündéri lány.-ártatlan? Ezzel vitatkoznék! Az ágyban kurvára nem az! Megköszörülve a torkom apámra pillantottam majd a nappaliban egy újságot lapozgató Natashára. -Vidd el egy randira.
-Ez nem olyan egyszerű apa.
-Dehogynem! Odaállsz elé és elhívod! Ennyi!-inkább dugni hívnám hogy levezessük a stresszt.
-Jól van! Még meggondolom. -léptem volna el, de a karom után nyúlt.
-Illedelmes legyél vele! Ő nem olyan mint azok a cafkák.
-Tudom! Tudom hogy nem olyan!
-Helyes!
-De miért is rágod a fülem ezzel?-fordultam szembe vele mire lehajtotta a fejét.
-Anyád egész este erről karattyolt. Mennyire cuki a kiscsaj és hogy milyen szép pár lennétek. Aztán már az esküvőre terelődött a téma meg a gyerekekre, de én félúton elvesztettem a fonalat.
-Anya mondta hogy beszélj velem?
-Igen. Most is úgy néz hogy már lyukat éget a tarkómba.-kipillantva apa mellett anyám szemeivel találtam szembe magam majd visszapillantottam apura.-Ugye?
-Para.-nyeltem egy nagyot.
-Úgyhogy szépen menj oda a leányzóhoz és vidd el egy randira mert anyád nem fog engem addig békén hagyni.
-Ekkora parádét.-nevettem el magam halkan.
-Hhhh.. nem te hallgattad végig azt hogy milyen esküvőt szeretne nektek.-nézett fel apa a szemeimbe.
-Nem korai ezen gondolkozni?-vakartam meg a tarkóm.-Nem is a csajom.
-Pedig lehetne mert szerintem is jól mutattok együtt.-paskolta meg a mellkasom ahogy ellépett mellettem, de megtorpant.-Tényleg volt ott pók?
Egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra ahogy lesütöttem a szemem mire apám arca felderült.-Tudtam.-csapta meg a karom nevetve, majd magához ölelt.
-Ne híreszteld!-veregettem meg a hátát.
-Tudod hogy jól tartok titkot.-kacsintott rám.

Blake HansenWhere stories live. Discover now