Blake Hansen

12. Esernyő

Némán bambultam magam elé miközben végig éreztem magamon a tekintetét.
-Rosszat mondtam ezek szerint.-fészkelődött, hisz kínos csend állt be köztünk.-Én.. én inkább megyek.-pattant ki a kocsiból és rohant át előtte a kapualjig. Felpillantva rá figyeltem ahogy a kulcsot keresi, hogy kinyissa az ajtót, majd hátra fordulva a táskám felé észrevettem az esernyőjét ami itt maradt így gyorsan irányába kaptam a fejem, de ő már eltűnt az ajtóból.
-Basszameg!-kaptam fel az ernyőt és pattantam ki a kocsiból a zuhogó esőbe, rohanva az ajtóhoz ami majdhogynem bezáródott. Gyorsan kilökve siettem fel a lépcsőházban, de fingom nem volt hol lakik. Csak nem ért még az ajtajához így felpillantva  a harmadik emeletnél megláttam őt. Rohanva igyekeztem fel, hogy utolérjem, de ahogy felértem akkor kattant a zár ahogy megálltam az ajtaja előtt.-Hh.. faszom.-fújtam ki a levegőt amit a három emeleten keresztül bent tartottam. Kopogva az ajtaján törölgettem az arcom amin csorgott a víz mire résnyire kinyílt az ajtó.
-Hát maga?-nézett rám döbbenten.
-Ez ott maradt.-emeltem fel az esernyőt amit a kezemben szorítottam. Kinyitva az ajtót közelebb sétált , de a döbbenet még most se tűnt el az arcáról hogy az ajtajában állok.
-K..köszönöm.-vette el a tartásomból, mire én csak egy halványat bólintottam. Egy tincs az arcomba lógott ahogy a vizes hajamból folyt a víz. Rommá áztam az alatt a pár másodperc alatt amíg a kocsitól az ajtóig rohantam.
-Szívesen.-tettem zsebre a kezem és léptem egyet hátrébb, hogy indulok, de a hangja megállított.
-Nem.. nem szárítkozik meg? Mármint ... én nem beinvitálni akarom nehogy félre értse csak...
-Semmi gond. Inkább megyek. Látta eleget a pofám.-néztem fel a szemeibe mire a pillái megremegtek. Nagyot nyelve figyeltem őt, nem tudtam eldönteni mi fog történni ha én bemegyek azon az ajtón.
-Meg fog fázni és még lázasabb lesz.-remegtek meg az ajkai ahogy kiejtette a szavakat.
-Ennél jobban biztosan nem.-nevettem el magam.
-Jöjjön.-nyitotta ki az ajtaját, de nekem a lábaim földbe gyökereztek. Behív a lakásába. Ez akkor szokott lenni ha dugni akar valamelyikünk. -Na? Inába szállt a bátorsága?
-Nem!-húztam ki magam és léptem át a küszöböt. Lesz ami lesz.
-Hozok törölközőt.-sietett el valamerre. Én némán figyeltem a lakását.
Letisztult volt. Mintha egy magazinban lennék. Tetszett az elrendezés az meg még inkább hogy mindennek olyan illata van mint neki. -Oda kötött?-kérdezte halkan kuncogva mire egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra. Incselkedik velem a kislány, de cseppet se bántam.
-Nem, csak nem akartam paraszt módjára végig járni a szőnyegét.
-Akkor vegye le a cipőt és jöjjön.-kibújva a fekete cipőmből irányába sétáltam, majd egyből a nappaliban lévő hatalmas kanapéra terelődött a tekintetem. Istenem.. hány féle pózban dughatnám meg azon a fehér heverőn ezt a nőt. A fantáziám szárnyalt ahogy figyeltem a lakást. Ezzel mindössze annyi baj volt hogy a nadrágomban egyre kisebb volt a hely.-Hhh.. felőlem nézelődhet, de ez nem egy múzeum.
-Pedig elég ízlésesen be van rendezve.
-Köszönöm.-sütötte le zavarában a szemeit.
-Ismét zavarban van?-hajoltam közelebb ahogy halkan suttogtam a szavakat.
-Esküszöm szörnyű, hogy egy percre nem tud csendben lenni!
-Előbb csendben voltam!
-Fura is volt. Azt hittem hirtelen valami baja van.
-Van egy pár bajom az biztos.-nevettem fel kínomban. Leginkább az hogy hetek óta nem dugtam egy nőt se meg, nem ittam és nem is kokóztam.
-Elsőnek szárítkozzon meg. Arra találja a fürdőt. -intett a mellettünk lévő folyosó felé. -Addig csinálok egy teát. Vagy kávét kér?
-Tesztelem hogyan tud teát főzni. Kíváncsi vagyok mit tud.-néztem fel a szemeibe mire megforgatta azokat és ott hagyott.
A fürdő felé sétáltam, de azt nem mondta el a szépség, hogy melyik ajtó az így random kinyitva egyet baromira nem oda jutottam ahova indultam.
-Az nem az!-szólt rám ahogy a hálója ajtajában álltam.
-Feltűnt! -csuktam vissza de egy gyors pillantást vetettem még az ágyra mielőtt bezártam volna az ajtót.
-Szemben lévő ajtó az.
-Hhh... mindjárt gondoltam.-fordultam meg és kinyitva a másik ajtót becsuktam magam után. Hajamat áttörülve próbáltam letörölni a vízcseppeket magamról amennyire tudtam.
Kilépve a fürdőből kezemben a törölközővel sétáltam a konyha felé ahol már bögrékbe volt kikészítve a forró víz mellette pedig egy doboz amiben rengeteg féle tea filter volt.
-Azt adja ide. Addig válasszon. -biccentett a fa kis doboz felé így a konyhaszigetnek támaszkodva válogatni kezdtem.
-Melyik milyen?
-Rá van írva!-kiabált a fürdőből.
-Mintha értenem kéne milyen íze van a szenvedélyes mámornak.-lapozgattam a filtereket.
-Ott vannak rajta a gyümölcsök.-lépett mellém.
-Aha.-kaptam ki végül azt amit néztem és a forró vízbe dobtam a filtert.
-Le akar ülni? Hozzak egy plédet hogy ne fázzon?
-Nem fázok.-lépkedtem a kezemben a bögrével a nappaliba, majd a kanapénál megálltam. -Erre le lehet ülni?
-Miért ne lehetne?-vágódott le a sarokba ahogy letette a bögréjét a dohányzó asztalra.
-Mit tudom én? -rántottam vállat majd helyet foglaltam. A térdeimen könyökölve a kezem piszkáltam ahogy figyeltem a velem szemben lévő hatalmas tv-t ami a falon volt és a körülötte lévő könyvespolcot. Voltak ott képek is. Az egyik gyanítom a családja lehet, de ahogy tovább vezettem a tekintetem megakadt a szemem egy másik fotón amin egy pasival van.-Az kicsoda?-intettem a fénykép felé.
-Az a helyes pasi?
-Chh.. helyes az én vagyok.-húztam ki magam, majd felé pillantottam.
-A testvérem.
-Hm..-gondolkodtam el. Azt hittem a pasija az, de így már megnyugodtam, hogy nem.
-Mi az? Féltékeny?-hallottam hogy vigyorog.
-Én ugyan nem.
-Magának van testvére?-könyökölt fel a fotel háttámlájára.
-Van.-válaszoltam szűkszavúan.
-Fiú? Lány?
-Lány.
-Huga vagy nővére?
-Ez valami vallatás?-néztem felé kérdőn.
-Nem! De ha kussba akar üldögélni azt is lehet.-kelt fel és hagyott magamra a nappaliban. A szobája felé ment így én hátra dőlve a kanapén néztem egy ideig arra amerre ment, majd a plafonra vezettem a tekintetem. Kibaszott kényelmes volt a heverő így ha lecsuktam volna a szemem már be is aludtam volna két másodperc alatt. Ahogy éreztem az illatát, teljesen elbódított és nyugalommal töltött el.
Hosszas percek elteltével besüppedt mellettem a kanapé mire a szemeim kipattantak. -Aludni nem aludhat itt. Arra ne is gondoljon.
-Nem is akartam.
-Helyes.-fonta össze a mellkasa előtt a kezeit. A combomon pihentettem a jobb kezem míg a bal az ölemben pihent. Percekig ismét néma csendben ültünk, mire ő a teája után nyúlt és kortyolgatni kezdte.
-Húgom van. Zoey a neve.-válaszoltam arra a kérdésére amit még húsz perce tett fel.
-Szép neve van.
-Igen.
-Jó testvérek vagytok?
-A legjobbak.-mosolyodtam el ahogy a húgomra gondoltam.-Mindig is vigyáztam rá. Most is ölni vagyok képes érte ha bármi baja esne.
-Akkor ő is olyan mint az anyjuk?
-Milyen az anyám?-néztem felé értetlenül.
-Hát szép!-rántotta meg a vállát ahogy kimondta ezt.
-Hm.. kedves öntől.-mosolyodtam el halványan.-Az ön családja is ilyen összetartó család?-tettem fel én is egy kérdést ahogy újra a képet néztem.
-Igen, de miután Dave elment azóta eléggé eltávolodtunk.
-Dave?
-A tesóm.-biccentett a képre amin a bátyja és ő volt.
-Hogy... hogy érti hogy elment? Elköltözött?-ültem feljebb a kanapén hogy ne fekve beszélgessek vele.
-Elhunyt. Katona volt.-hajtotta le a fejét mire nekem össze szorult a torkom.
-Basszus. Bo.. bocsánat! Én.. én nem tudtam, hogy..
-Semmi gond. Ott a képen legalább boldog volt. -nézett fel a fénykémre, de ahogy az arcát figyeltem a szemeiből egy apró könnycsepp csordult ki.
-Hhhh... nagyon sajnálom ami vele történt és a családjával. Fájdalmas dolog elveszíteni valakit akit szeretünk.-dőltem előre a térdeimre. Natasha halkan szipogott mellettem, majd letéve a bögréjét a konyhába sietett, hogy megtörölje a szemeit.
Lehajtva a fejem teljesen átéreztem amit ő. Igaz nekem nem halt meg senki a rokonságban, csak a lelkem mikor Madelyn megcsalt.
-Igya meg a teát, mert ki fog hülni.-ült le mellém újból. Felé pillantva az arca kipirosodott ahogy a szemei is még fátyolosak voltak a könnyektől.
-Csak akkor iszom meg ha kapok egy mosolyt.
-Hát.. hát az most nem fog menni.-remegtek meg az ajkai.
-Dehogynem! A testvére szerintem biztos nem akarná látni hogy sír a húga. Én se szeretem látni mikor Zoey sír.
-De nekem nincs már ki vigasztaljon.
-Nagy tesó nem leszek, de feltudom ajánlani a vállam.