10. Vihar

987 32 12
                                    

A monitor felett kipillantva kettő barna szempár méregetett, majd ahogy észrevette a jég kék szemeim amit most az előttem lévő gép fénye megvilágított így még kékebbnek tűnt, elkapta rólam a tekintetét.
-Még mindig érzem hogy bámul!- hajoltam ki a gép mögül. Natasha úgy tett mintha nem is neki szóltam volna így újra megpróbáltam felhívni a figyelmét.-Hallja amit mondok?-a lábait keresztbe téve az asztal alatt csak a munkába volt temetkezve nekem viszont a tekintetem elkalandozott. Nem tagadom csinos nő volt. Tökéletes alakja van a szemei pedig ... annyira ártatlan.
Hosszas percekig figyeltem majd a mögötte lévő ablak ahogy kivágódott a kint tomboló vihartól egyből felugrott a helyéről. Riadtan kapkodta a szemeit az ablak és köztem miközben a kezét a mellkasára szorította. -Ennyire ne ijedjen meg. Csak a szél kivágta az ablakot.-dőltem hátra a székemben.
-Ha maga mögött vágódna ki az ablak ön is megijedne!
-Nem vagyok félős.
-Én viszont igen!-lépkedett odébb az ablakától így az irodám ajtajában kötött ki.
-Az ölembe nem fog ücsörögni mert fél a vihartól.
-Meg.. megtenné kérem hogy..-mutogatott az ablaka felé.
-Azt is törjem ki mint az ajtót?-keltem fel a székből.
-Nem, csak.. csak csukja be úgy hogy ne nyíljon ki.-tördelte az ujjait.
-Ugye tudja hogy ennyit egy alkalmazottamért se ugráltam. Érezze ezt megtisztelésnek!-hajoltam felé. A közelségemtől a pillái megremegtek majd felvillantak a szemei az enyémekbe.
Ellépve tőle az ablak kilincse után nyúltam, de a kezem után kapott. Ujjai hidegek voltak ahogy a bőrömhöz értek. Nagyot sóhajtva másik kezemmel megfogtam törékeny kézfejét és leemeltem az kezemről.-Mondtam ne tapizzon.
-De vigyázzon!-intett az ablakra mire én elnevettem magam.
-Nem fogok kizuhanni bármennyire is ezt szeretné.
-Nem mondtam ilyet!
-Utál! Attól még hogy nem mondott még gondolt ilyenre.
-Nem!
-Akkor min gondolkozik?
-Azt nem mondom meg.
-Ohh szóval titkos? Előttem nem lehetnek titkai!
-Csak magának lehetnek? Azért nem mondja el miért ilyen mogorva mindig mert valami kurva nagy titka van? Embert ölt vagy mi?
-Tudta hogy maga egy borzasztó kíváncsi teremtés?
-De maga ijesztő ! Mindenki fél magától!
-Nagyon helyes. Akkor mindenki tudja a helyét.-csuktam be az ablakot egy határozott mozdulattal.
-De lehetne itt más fajta is a hangulat. Nem kellene ennek lenni.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Milyen hangulatot szeretne? Party vagy romantikus vagy ijesztő? Ez egy kurva munkahely Natasha!
-De lehetne mindenki boldog is. Nem kéne mindenkinek gyomorgörccsel bejönni ide mert maga leordítja a fejüket és porig alázza őket. Magamat is bele értve.
-Tegnap törtem be az ajtaját hogy a cuccait össze tudja szedni miután otthonról visszarángatott ide. Most meg az ablakát zártam be.. cirógatni ne cirógassam?-húztam fel a szemöldököm ahogy a kezeim szét tártam.
-Maga nem hiszem hogy tud gyengéd lenni.
-Nem is! Sose voltam az! -Natasha csalódottan elfordult tőlem. Nem tudom talán abba reménykedett hogy a durva külső mögött még is tudok gyengéd lenni, vagy nem tudom, de az arcáról süt a csalódottság.
-Megteszi hogy kimegy?
-Nem!-támaszkodtam meg az asztalán.
-Dolgoznék... kérem menjen ki.
-Addig nem míg nem néz rám.-tettem a kezem arra a paksamétára ami előtte volt így nem tudta tovább olvasni.
-Minek nézzek magára?
-Amikor az irodámban ültem bezzeg stíröl!
-Nem igaz!
-De igen! Nem tudja tagadni!
-Mert maga nem szokott?
-De! Én már mindent szemügyre vettem.-pillantottam végig rajta majd ahogy a szemeit az enyémekre kapta megremegtek a pillái.
-Szemtelen!
-Egyáltalán nem vagyok az!
-De igen! Most is...
-Most is mi?-hajoltam közelebb.
-Az előbb is ...
-Megnéztem a melleit. Igen!-rántottam meg a vállam.-Nagyon szépek.- pillantottam fel a szemeibe.
-Ezt nem teheti!
-Mert miért nem? Direkt hord akkor ilyen ruhákat?
-Már elnézést de mi a baja a ruháimmal? Van előírás mibe kell megjelenni?
-Mondjuk rövidebb szoknyában?
-Pofátlanul szemtelen.-fordította el az arcát tőlem, de láttam rajta hogy tetszik neki hogy méregetem.
-Nekem nem tudnak ellenállni a nők.
-Csak mert izmos és kék szemei vannak?
-Ez is tetszik nekik, de a képességiemre se volt még panasz.
-Fantasztikus.... Több információ ez mint amit tudni akartam.-felnevetve mellé sétáltam és a füléhez hajoltam.
-Tudom hogy kíváncsi. Ne tagadja!
-Nem érdekel az amit mond!
-Hm.. más viszont érdekli szerintem. Más különben miért figyel?
-Nem figyelem!
-Én viszont igen magát!
-Remek. -pattant fel a helyéről és próbált menekülni.
-Én a helyében nem feszegetném a húrt. Ki fog magának segíteni ha megint kivágódik az ablak.
-Majd megoldom magam akkor!-nézett rám szúrós tekintettem. Én elmosolyodva bólintottam egyet ahogy sarkon fordultam és vissza sétáltam az irodámba. Az asztalnál ülve némán figyeltem ahogy duzzog a másik szobában, majd ismét felém pillantott.
-Ejnye bejnye! - emeltem fel mutató ujjamat.
-Maga kezdte!-kiáltott át hozzám.
-Nem én kukkolok a gép mögül! Tetszem? Vagy mi?
-Hagyjon már dolgozni!
-Maga nem hagy engem!-vigyorodtam el.
-Hihetetlen!-temette a kezei közé az arcát ahogy egy apró mosolyt próbált eltakarni előlem.
-Tudom hogy hihetetlen vagyok. Ezt mondja minden nő az ágyban.
-Azt hiszi akkora ász?
-Csak nem ki akar próbálni?-húzogattam a szemöldököm vigyorogva.
-Maga szörnyű!-nevette el magát halkan.
-Épp az ellentéte vagyok. Csodás velem minden.-húztam ki magam.
-Feltűnt!-forgatta meg a szemeit.-Akkor miért nincs senkije?-könyökölt fel az asztalára.
-Magának miért nincs?-vágtam vissza ugyan ezzel a kérdéssel.
-Honnan veszi hogy nincs?
-Hát lássuk. Múltkor azt mondta mikor késő estig itt volt hogy nincs dolga. Mindig gyalog jár. Ha pasija lenne tuti jönne önért amint meglátná milyen szexi főnöke van.-ahogy ezt kifejtettem ő újra felnevetett. A hangja zene volt a füleimnek. A mosolya pedig álomszép volt. -Na eltaláltam?
-Maga őrült. -ingatta a fejét.-Ez ijesztő! -kijelentésére most én nevettem fel, majd a folyosón az öregasszony vonult végig így ez félbe szakította a beszélgetésünket. Egy furcsa grimaszt vágva visszapillantottam Natashara aki a kezei közt lévő tollat piszkálta.
-Jöjjön ide Natasha.-dobtam félre az előttem heverő papírokat.
-Be kell fejezzem a munkám.
-Péntek kettő óra van! Szakad az eső és maga még így is dolgozni akar?
-Ez egy munkahely nem igaz?
-Fáradjon ide.-intettem a székre magam előtt. -Ha nem jön én megyek!-kúszott egy halvány mosoly az ajkamra, mire lassan felkelt a székből és átsétált az irodámba.
-Hhhh... igen?-torpant meg az ajtóban.
-Üljön le!
-Be kell fejeznem a munkám mert a főnököm mérges lesz ha nincs kész.
-Nem lesz mérges! Majd tökön rúgom.
-Az nem lenne kellemes.
-Üljön le kérem.
-Hhh... de..
-Szarja már le azokat a kurva papírokat! Majd hétfőn megcsinálja.
-Akkor mit csináljak?
-Csak üljön le.-nagyot sóhajtva leült velem szembe ,de ahogy keresztbe tette a lábait véletlen az enyémekhez ért.
-Bocsánat.-sütötte le a szemeit egyből.
-Ismerkedik?
-Nem!
-Miért nem?
-Nem szeretnék ismerkedni egy ideig. -piszkálgatta az ujjait idegesen.
-Ezzel én is így vagyok, most viszont beszélgetünk.
-Maga hívott ide!
-Maga meg ide jött.
-Mert azt kell csináljam amit mond!
-Woow.. ha azt mondom bukjon rá akkor megteszi?-dőltem hátra a székben, de amilyen arcot vágott egyből bántam hogy ezt kimondtam.
-Szemtelen!-pattant fel a székből és átrohanva a szobájába össze szedte a cuccait!
-Én.. én csak vicceltem!-mentem utána.
-Pofátlan módon stíröl és amilyen mocskos dolgokat gondol azt én nem fogom megtenni!
-Nem gondolok semmit se!
-Most mondta hogy szopjam le!
-Hülye vicc volt! Ne legyen már kibukva.
-Viszlát!-viharzott el mellettem.
-Szarrá fog ázni!
-Nem érdekel!-vette gyorsabbra a lépteit a lift felé. Én az íróasztalom felé pillantva felkaptam a táskám és utána indultam. Ekkora viharban ő nem fog elindulni semerre. Órákig szobrozhatna a bejáratnál így jóvá akartam tenni a hülyeségemet.

Blake HansenWhere stories live. Discover now