50. Egyetlen szó

927 46 5
                                    

A fejét felkapta ahogy meghallotta azt az egyetlen szót amit én már olyan rég mondtam ki.
-H...hogy?-figyelte az arcom centikről így én újra erőt véve magamon kimondtam azt a szót.
-Szeretlek Natasha. -remegtek meg a pilláim ahogy a csillogó szemeit néztem.-Szeretlek mert ...mert bearanyozod a napjaim. Boldoggá teszel minden tetteddel. Te voltál hosszú idő után aki mosolyt csalt az ajkaimra. Én foggal körömmel ragaszkodok hozzád mert olyan érzelmeket váltasz ki a szívemben hogy nem bírnám ki ha nem lennél mellettem. Ha mást nevettetnél meg én megőrülnék! Magamnak akarlak!
-Blake!-kezdte kapkodni a levegőt ahogy reszkető keze az arcomra simult.
-Nem akarok semmi mást csak téged.-szorítottam össze a szemeim. Éreztem hogy a torkomban dobog a szívem, de ez egyből el is illant ez az érzés ahogy az édes ajkait megéreztem az enyémeken.
Csípőjénél fogva közelebb húztam így ő a nyakam köré fonta a karjait.
-Szeretlek Blake!-mondta ki ő is ezt az egyetlen szót amitől a szívem ismét egy idétlen ritmusba kezdett.
-Nem akarom hogy félj. Pláne tőlem, mert ahogy apa mondta egy nagyon különleges helyen vagy a szívemben. -ő a mellkasomra pillantva a tenyerét az ingemre simította így apró keze alatt a ketyegőm még gyorsabb ütemre kapcsolt.-Elloptad az egészet én pedig boldogan hagytam hogy a tiéd legyen.-kémleltem az arcát azt fejtegetve, hogy mit váltok ki belőle.
-Bazdki Blake! Hogy a picsába lehetsz ilyen.-törölte meg a szemeit.
-Most vallottam szerelmet!-kapkodtam a tekintetem az övéi közt.
-Szeretlek basszameg!-rántott magához így tudtam nem kellett mondjon semmit mert nyert ügyem volt.
-Én azért romantikusabban mondtam.-vigyorodtam el mire felnevetett.
-Akkor romantikusan vigyél egy olyan helyre ahol nekem eshetsz mert nedves vagyok attól amiket mondtál.
-Akkor had töröljem meg a szemeid.-húztam az agyát, mire a mellkasomra csapott.-Auhhh..-vigyorodtam el.
-A puncim nedves baby!-hajolt a fülemhez. Ahogy a szavakat kiejtette egyből átjárta a testem a forróság.
-Akkor csattogni fog benned a farkam kincsem.-haraptam meg finoman a nyakát mire halkan felnyögött.
-Mmmhhh Blake! Vigyél ki innen és dugj meg keményen!-markolta meg a karjaim.
-Kérésed számomra parancs.-kaptam el a kezét és próbáltam kitalálni hol tudnánk egymásnak esni. Kell hogy legyen egy szabad szoba az emeleten, vagy ha nincs még ott a kocsim, de az nem biztos hogy tetszene neki. -Gyere! Menjünk fel.-engedtem be magam előtt.
-Ott van olyan szoba ahol...
-Nem tudom. Nézzük meg.-paskoltam meg a fenekét mire rohanva megindult az emelet felé így én is utána siettem.-Ne rohanj ennyire!-kaptam el a csuklóját.
-Akarlak!-simult a mellkasomnak.
-Én is , de baromi nehéz álló farokkal lépcsőzni.
-Kemény vagy?-vigyorodott el huncutul miközben a tenyere lüktető férfiasságomra csúszott.
-Mhhh... igen.-hunytam le a szemeim egy pillanatra.
-Ahhh... Blake!-markolta meg így a derekánál fogva közelebb húztam.
-Én nem vagyok szégyenlős, de ne itt mindenki előtt élvezz el kicsim.-suttogtam a füléhez hajolva.
-Akarom hogy keményen megdolgozz.-harapta meg a fülcimpám.
-Mhhh baby.-haraptam meg finoman a nyakát.
-Khm...-hirtelen szétrebbenve elhúzódtam Natashától majd ahogy a hátam mögé pillantottam apám kérdő pillantásával találtam szembe magam. Kezem az ölem előtt összefogva a korlátnak dőltem Natasha mellett aki kipirult arccal szorosan mögém bújt.-Nem kell elbújjon. Tudom hogy tetszik a fiamnak.
-Apa!-szóltam rá, de ő leintett.
-Nem vagyok vak. De most el kell raboljam Blaket. -pillantott a mögöttem reszkető nőre.-Megengedi Natasha?
-I..igen.-bólintott halványan. Egy nagyot sóhajtva hátrapillantottam rá mire apám újra megszólalt.
-Zavarjátok le gyorsan a csókot aztán gyere Blake.-lépett odébb így Natasha szemeit figyelve közelebb hajoltam.
-Ígérem mindent bepótolunk.
-Apád tud időzíteni.-piszkálgatta a nyakkendőmet.
-Hhh... ja. Sajnálom, hogy...
-Kérem a puszim.-simította végig a mellkasom.
-Úgy hogy figyelnek anyámék?-mosolyodtam el halványan.
-Most vallottál szerelmet. Nem igaz?-kúszott egy huncut mosoly az ajkaira.
-De. Igaz.-vigyorodtam el én is.-Szeretlek!-emelkedtem fölé.
-Szeretlek.-hajolt az ajkaimhoz majd egy érzéki csókot váltottunk. Derekát gyengéden megszorítva vigyorodtam bele a csókunkba.
-Imádom az ajkaid.-suttogtam halkan.
-Én is a tieid. De a nyelved is. Csodákra képes.-harapta meg az alsó ajkát huncutul.
-Mhhh.. istenem mennyire édes vagy odalent is.-szorítottam össze a szemeim ahogy eszembe jutott a csodás forró puncija.
-BLAKE!-kiáltott rám apám így összerezzenve kiszakadtam az ábrándozásból.
-Menjen Mr. Hansen.-simította meg az arcom.
-Szem előtt legyél anyával! Rendben?
-Rendben.-nézett fel a szemeimbe.
-Legyél jó kislány!
-Azt nem ígérem.-vigyorodott el huncutul.
-BLAKE!!!!
-Megyek!-léptem hátrébb Natashától így egy kacsintás kíséretében megindultam apám felé. Anya mosolyogva sétált el mellettem, majd ahogy mellém ért végig simította a karom.
-Tudom hogy nem tudsz elszakadni tőle, de most munka van.
-Jól van!-tettem zsebre a kezeim ahogy apa mellette lépkedtem.
-De legalább egy szép kislányt találtál. -lökte meg finoman a karom.
-Hhh...igen.-nyeltem egy nagyot ahogy egy színpad felé gyalogoltunk.
-És illik hozzád.
-Váltsunk témát.-pillantottam el a színpad felől a tömeg irányába.
-Nem váltunk, mert érdekel hogy a fiam boldog-e most!-lépett elém így kénytelen voltam ránézni.
-Vele az vagyok.-rántottam meg a vállam.
-De ne váll rángatva mond ezt! Mert így nekem úgy jön le hogy mégse annyira fontos, holott amit látok mikor mellette vagy... teljesen más vagy.
-Hhh... most a szerelmi életemről kell beszámoljak?
-Az nem érdekel hogyan forgatod őt az ágyban! Engem az érdekel, hogy idebent mi van.-bökte meg a mellkasom.
-Szeretem őt!-néztem fel apám szemeibe mire a szavak hallatán megremegtek a pillái. Egy halvány mosoly kúszott az ajkaira ahogy megveregette a vállam.
-Akkor teli találat volt a csokor.-vigyorgott szüntelenül mire elnevettem magam.
-Teli találat igen. -bólogattam mosolyogva ahogy eszembe jutott az az este. Tökéletes volt egy tökéletes nővel.
Oldalra pillantva Natasha szemeivel találkoztak az enyémek. Anya épp mesélt neki valamit, de ahogy láttam nem tudott arra figyelni. Őzike barna szemei lassan mértek végig. Szívem a fülemben dobogott ahogy kémlelt csillogó szemeivel. Vágytam rá. Minden porcikám őt akarta, de leginkább a szívem. Neki adtam az egészet és ezt egy percig se bánom. Nála jobb helyen nem is lehetne. Hisz ő egy angyal.
Annyira tiszta szíve van és olyan csodás. Meg se érdemelném.
-Szedd össze magad mert már levetkőzteted szegényt.-bökte meg apa az oldalam.
-Mi?-riadtam fel a gondolataimból.
-Felfaljátok egymást a tekintetetekkel!
-Nem is.-dugtam zsebre a kezeim ahogy félve felpillantottam Natashára.
-Mutasd meg neki, hogy egy vérbeli Hansen vagy!-paskolta meg apa a hátam.-Indíts a színpadra és állj ki a cégért, hisz te vagy a főnök.
-Te vagy apa.
-Tied a cég. Te vagy az utódom úgyhogy söpörj el mindenkit. Utána le se fog szállni rólad a kislány.-vigyorodott el mire én csak megingatva a fejem megindultam a színpad irányába.

Blake HansenWhere stories live. Discover now