55. Rég látott ellenség

857 43 17
                                    

Az irodában az asztalomnál ülve olvasgatom az e-maileket mikor szembejött velem egy olyan üzenet amin nem tudott átsiklani a szemem.
-Blake!-csendült fel az az angyali hang amitől a szívem ezerszer gyorsabban kezd kalapálni.
-Gyere ide szépségem.-fordultam ki a székemmel az asztaltól mire ő gyorsan bezárva az ajtót odasietett hozzám és az ölembe ült.
-Hiányzol.-bújt közelebb így a fenekére csúszott a kezem.
-A szomszéd szobába vagy baby.-simítottam el a haját a hátán.
-De akkor is messze vagyok tőled!
-Nem ülhetsz egész nap az ölemben kincsem, pedig nagyon szeretném.
-Ki írt neked?-fészkelődött az ölemben.
-Hhh... nem tudom. De nem is lényeges.-léptem ki az üzenetből. -Inkább mond mi a baj azon kívül hogy hiányzik a szexi pasid.-vigyorodtam el.
-Nem akarod hazaküldeni a többieket?-nyomta az ölembe feszes fenekét.
-Mire vágysz édesem?-simítottam meg kerek popsiját.
-Rád baby!
-Mmmhhh kicsim. Csak fel szeretnéd avatni az asztalom?-haraptam meg az ajkam.
-Nem kell egy újabb bugyim?-kelt fel az ölemből, majd odébb pakolt az asztalról.
-Nekem adod ezt a bugyid is?-pillantottam fel rá mire egy laza mozdulattal felült szembe velem az asztalra és szétnyitotta a lábait.
-Vedd el! Nem adom neked!-bújkált egy huncut mosoly az ajkain.
-Nem tudtam hogy ennyire rossz kislány a barátnőm.-csókolgattam finoman a combjait.
-Nem vagyok rossz kislány csak néha.
-Hogy én úgy is mennyire imádlak.-nyúltam a szoknyája alá és lassan feltoltam a derekáig.-Szép darab baby.-simítottam meg őt bugyin keresztül.
-Tetszik?-harapta meg alsó ajkát.
-De még hogy!-néztem fel rá miközben apró köröket írtak le az ujjaim a vékony anyagon.-De jobban tetszene ha nem lenne rajtad.
-Én nem adom oda csak ha leveszed!
-Meg kell küzdjek érte?-vigyorogtam ravaszul.
-Meg igen.
-Ugye tudod hogy nem lesz nehéz dolgom édesem!-rántottam az asztalom szélére és széjjelebb nyitottam a lábait.
-Nem lesz az!-tette az ölembe az egyik lábát, mire hanyatt dőltem a székben.
-Cicám! Magassarkúban vagy édes... a farkamra vi..
-Nem magyarázol!-nyomta az ölemnek a cipője talpát.
-Rossz kislány vagy most.-néztem fel a szemeibe.
-Megbüntetsz érte?
-Megbüntetnélek szívesen az asztalomon. -simítottam végig a lábán a kezem majd a bokájánál megfogva a lábát gyengéden megszorítottam.
-Mhhh..-döntötte hátra a fejét így tudtam hogy élvezi piszkosul a játszmánkat.
-Ugye tudod ha nekikezdünk csendben kell maradj.
-Veled nem tudok csendben lenni. Ezt tudod nagyon jól.-pillantott le rám.
-Akkor elhallgattatlak.-gurultam közelebb a lábai közé majd a bugyiját egy laza mozdulattal lerántottam róla így ő ettől hangosabban kezdte venni a levegőt.- Akkor ez az enyém.-tettem zsebre a már nedves bugyiját, majd egy ravasz vigyorral az ajkamon hajoltam a lábaihoz amit lágyan csókolgatni kezdtem. Belső combjain haladva lassan puszilgattam amitől a teste remegni kezdett.
-Rossz fiú!
-Büntess meg érte édesem!-suttogtam a puncijához hajolva.
-Ahh Blake!-nyögött fel majd gondolkodás nélkül kezdtem falni az édes és nedves punciját.-Ahhh...
-Mhhh... halkabban csillagom.
-Fo...folytasd!-nyomott a lábai közé majd az ujjaival a hajamba túrt. Felmordultam ahogy megtépte a hajam így a combjait megmarkolva megemeltem hogy hanyatt dőljön az asztalomon.
Felkelve a székből lassan csatoltam ki az övem közben pedig végig mértem tökéletes alakját.
-Megbüntessen apuci?-paskoltam meg a popsiját mire elvigyorodott.
-Apuci?
-Mhmm..-vigyorodtam el ravaszul ahogy a férfiasságomra markoltam majd lassan mozgatni kezdtem rajta a kezem.
-Istenem Blake! -feszült ívbe a háta ahogy hallotta a kezem csattogását a farkamon.
-Akarod drágaságom? Vágysz rá?
-Igen! Igen baby!
-Had halljam mennyire vágysz rá!-hajoltam felé és a puncijának csapkodtam kőkemény farkam.
-Ahhh basszameg! Tedd be baby! Kérlek!
-Mhhh.. kincsem. Te akartad.-löktem tövig magam mire felsikított.-Shhh!-kaptam az ajkai után.-Édesem! Ne ilyen hangosan baby!-vigyorodtam el majd lassan mozogni kezdtem benne.
-Picsába Blake! -feszítette hátra a fejét.
-Annyira gyönyörű vagy.-mosolyogtam szüntelenül ahogy figyeltem őt, de a szemeim a gépem felé terelődtek amin egy újabb e-mail jelent meg.
-A gépednek beszélsz?-csendült fel a hangja mire rákaptam a szemeim.
-Mi?
-Épp dugni készülsz! Faszt foglalkozol az e-mailekkel!
-Én nem... nem ... baby!
-Dugj meg Blake! Keményen! Mint még soha! Az asztalodra akarok élvezni!-kapaszkodott meg az ingemben. Ajkaihoz hajolva vadul csókoltam, próbáltam terelni a gondolataim, de újra jelzett a gép. Nat felmordult a hang hallatán így én gyorsítottam.
-Kapaszkodj erősen!-szorítottam az asztalomhoz, de az összes rajta lévő dolog mozgott ahogy keményen döngettem őt.
-Ahhh... ne.. ne hagyd abba!-csúszott a keze az alkaromra, majd megszorította.
-Nem szeretném amíg el nem élvezel kincsem.-haraptam meg az alsó ajkam ahogy figyeltem őt. Csodásan mutatott az asztalomon. Nem akarom elfelejteni ezt a pillanatot.
-Ahhh... baby! Tökéletes vagy!-nyitotta résnyire a szemeit.
-Te vagy az. Annyira forró vagy és úgy körül ölelsz...mhhh... baby! -markoltam meg a combját, majd egy határozott mozdulattal a lábait a vállaimra tettem. Natasha riadtan kapta rám a szemeit mire én elmosolyodva rákacsintottam.-Csak kapaszkodj. Semmi baj nincs.-csókolgattam a lábait mire a teste ismét megfeszült.
-Ahhh Blake! Élvezz... élvezz el mert nem... nem bírom!-kapkodta a levegőt.
-Mmhhh érzem, hogy közel jársz..
-Aahhh...
-Nagyon közel!-néztem rendületlenül a szemeit ettől pedig a lábai megremegtek.
-Aahhhh kér.. kérlek!-kapaszkodott meg az asztal szélébe. Én a válla felett megtámaszkodva lassítottam a gyors tempón, de a lökések egyre keményebbek voltak. Arcát figyelve csak azt hajtogattam magamnak, hogy ne legyél durva! Gyengéd maradj vele!-Blake!-emelkedett feljebb hozzám így az orrom hegyét az orrának simítottam.
-Halkan kincsem.-ziháltam már én is.
-Élvezz! Élvezz belém baby!-suttogta az ajkaimra. Az arcára kapva a szabad kezem közelebb húztam és az ajkaira tapadtam mire mind a kettőnket egyszerre ért utol a gyönyör. Nat a számba nyögve reszketett az asztalomon. Hajába túrva magamhoz szorítottam míg ő a karomba kapaszkodott.
-Mhhh kincsem.-puszilgattam lágyan a száját közben pedig hüvelykujjammal az arcát cirógattam.-Mond hogy jól vagy.-pillantottam le magunkra.
-Tökéletesen.-vigyorodott el elégedetten mire én nekem is egy hatalmas mosoly kúszott az ajkaimra.
-Nem fáj semmid?-simogattam meg a lábait amit még mindig szorosan a csípőm köré font.
-Nem, de így bugyi nélkül elég furcsa lesz dolgozni.
-Megyünk haza. Csak szedd össze a cuccaid.-csúsztam ki belőle.
-Biztos? Nem lesz belőle baj hogy hazamegyünk?
-A főnök a pasid édesem. -puszilgattam a vállait és a nyakát vigyorogva.-Én hozom a szabályokat.-markoltam meg finoman a fenekét. Ő mosolyogva leszállt az asztalomról és megigazgatta a ruháit míg én is rendbe szedve magam elkezdtem összepakolni.
-Akkor gyorsan összeszedem a cuccaim.-állt meg az ajtónál.
-Várlak.-kacsintottam rá mire ő kisietett az irodából.
A papírokat rendezve a gépre pillantottam, de amit láttam attól hirtelen lefagytam. Levert a víz, mozdulni nem bírtam. -Mi a fasz!-motyogtam az orrom alatt, majd egyből megnyitva az utolsó e-mailt szembesültem a levél alján díszelgő névvel.
-Ransom!

Blake HansenWhere stories live. Discover now