Blake Hansen

42. Randi

Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon ahogy a monitort bámultam. Izgultam milyen reakciót váltok ki Natashából a virággal és a macival, de nagyon vártam hogy odaadhassam neki. Mosolyogni akartam látni őt.
-Be szabad jönnöm?-kopogtatott halkan az ajtómon ami tárva nyitva volt.
-Persze.-pillantottam fel a gép mögül és figyeltem ahogy lassan mellém sétál. Vállamra téve a kezét finoman megszorította mire a kézfejére simítottam a tenyerem.
-Sok a dolgod?-kérdezte halkan.
-Mindjárt végzek.-cirógattam lágyan a bőrét.
-Ha fáradt vagy akkor..
-Ne folytasd! Nem vagyok fáradt!-kaptam fel a szemeim rá.
-Hhh... Blake...
-Ülj az ölembe. Gyere.-fordultam ki a székkel az asztaltól és megpaskoltam a combom.
-Ha valaki meglát?
-Nincs bent senki se már. Ülj ide.-simítottam a derekára a kezem mire az ölembe ült. Finoman cirógattam az oldalát ahogy ő helyezkedett az ölemben. A karja alatt átnyúlva még belekezdtem egy e-mailbe míg ő az asztalomon lévő jegyzetfüzet lapjára rajzolgatni kezdett. Annyira édes volt ahogy koncentrált. Fél szemmel őt figyeltem miközben azon agyaltam mit írjak az e-mailbe.
Addig-addig mocorgott míg még jobban az ölemnek nyomta a fenekét. Férfiasságom nem tudott nyugton maradni ahogy feszes és kerek popsija hozzá ér.
-Khm.. mit.. mit csinálsz?-simítottam odébb a haját mire hátra pillantott rám.
-Rajzoltam neked.-nézett fel a szemeimbe.
-És meg szabad néznem?
-Hát... -sütötte le zavarában gyönyörű szemeit.
-Mutasd meg.-bújtam a karjához így a nyakam köré fonva egyik kezét elém tolta a rajzot. Egy cuki maci volt a képen aki egy szívecskét fog. Elmosolyodva hogy nemsokára ő is egy macit fog kapni, közelebb húztam magamhoz.-Gyönyörű lett!-néztem a szemeit rendületlenül.
-Tetszik?
-Igen! Nagyon!-simítottam végig az oldalát egészen a fenekéig amit finoman megmarkoltam. Alsó ajkát megharapva figyelte a szemeim. Nem tudtam koncentrálni. Ha tehetném itt az asztalon tenném magamévá, de úri ember akartam lenni vele.
-Hol marad a puszim amit ígértél?
-Hajolj közelebb és megkapod.-vigyorodtam el. Ő az arcomra simítva a kezét hajolt az ajkaim után míg a kezem a combjára csúszott. Lágyan ízlelgettem mézédes ajkait, mire a kezem után nyúlt és a fenekéhez húzta.-Rossz kislány.-suttogtam halkan.
-Megbüntetsz mert az vagyok?
-Még nem most.-markoltam meg erősebben a popsiját mire egy halk sóhaj szakadt fel a torkából.-Előtte van egy randink.-paskoltam meg finoman a fenekét.
-Innen megyünk?
-Igen.-néztem az arcát centikről.
-De nem öltöztem szépen.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Te mindig szép vagy. Ne csináld.-simítottam a haját a füle mögé.
-Egy fekete farmer és ez a pulcsi nem elegáns.-gyűrögette a kötött anyag ujját.
-Szerintem pedig az. Te bármit veszel fel gyönyörű vagy.-húztam közelebb. Felém pillantva halványan elmosolyodott ahogy az arca kipirult.-Gyere el velem vacsorázni szépség.-suttogtam halkan a füléhez bújva.
-Hogy lehetsz ennyire cuki?-nézett fel a szemeimbe újra.
-Cuki az a maci amit rajzoltál! Én nem vagyok cuki.
-De igen!-bújt közelebb és a karjait a nyakam köré fonta.
-Te vagy cuki.-pusziltam meg a vállát mire halkan felkuncogott.
-Hova viszel?
-Titok. Úgyhogy pakold össze a cuccaid és menjünk.
-Még egy puszi?
-Telhetetlen vagy aranyom.-húztam közelebb mire az ajkaink ismét találkoztak. Fenekét finoman simogatva csókolgattam az ajkait.
-De amiért most cuki vagy meg foglak jutalmazni.-suttogta a fülemhez bújva ahogy felkelt az ölemből és a combjaimon megtámaszkodott.
-Igen?-kúszott egy huncut vigyor az ajkaimra.
-Igen Blake.-nézte a szemeim rendületlenül.
-Kíváncsivá tettél.-cirógattam végig a karját egészen az álláig. A hideg kirázta ahogy hozzá értem így nekem a fantáziám elkalandozott egy pillanatra.
-Akkor... akkor megyek és készülődök.
-Várlak.-mértem végig reszkető alakját, majd ahogy kiment a szobából én is össze szedtem a cuccaim.

A liftben állva idegesen rágom a szám szélét. Nat szorosan mellettem áll, majd ahogy felpillant rám az ajkamhoz ér az ujjával.
-Ne rágd a szád.-simította meg finoman.
-Bocsánat.-sütöttem le a szemeim, majd a kezem mellett lévő keze után nyúltam amit finoman megcirógattam.
-Ideges vagy Blake?
-Rég randiztam.-kaptam fel a szemeim rá.
-Én is. -remegtek meg a pillái ahogy kékjeim figyelte.
-Mi van ha elrontom?
-Te nem tudsz semmit.-simította a tenyerembe az övét.-Ha ez megnyugtat már most imádom.-cirógatta meg az arcom mire elvigyorodtam.
-Gyere.-húztam ki a liftből és lassan kisétáltunk a parkolóba. Ahogy közeledtünk a kocsihoz nekem a szívem egy idétlen ritmusba kezdett.
Izgultam tetszeni fog-e neki amit vettem? Fog-e neki örülni? Mit fog mondani rá?
Annyi kérdés és már csak percek választanak el a választól.
-Ennyire izgulsz?-suttogta halkan ahogy felnézett rám.
-Hhh... igen. -sétáltam elé ahogy a kocsitól pár méterre megálltunk.- Nem akarom elbaszni. Mindent tökéletesnek szeretnék.
-De hisz az lesz! Elmegyünk kajálunk egy jót aztán megkaphatod amit a vacsoráért cserébe kínálok.-mosolyodott el huncutul. Én lesütve a szemeim az ajkam harapdáltam. Ennyire még kissrác koromba se izgultam basszus. Öregszek? Vagy mi az isten van velem.-Blake!-simította az arcomra a kezét mire én összeszorítottam a szemeim.-Blake!-suttogta halkan ahogy közelebb lépett. Ne csináld bazdki, hogy mindjárt bőgsz! Blake bazmdeg szedd össze magad!
-Hhhh... ülj be! Meg ne fázz.-nyeltem egy nagyot és ahogy távolabb léptem tőle halkan szipogtam, hogy ne hallja meg. Mostmár tudom miért rettegtem mindig is a randiktól. Madelyn után rettegtem attól hogy visszautasítanak. Attól meg még inkább hogy nem leszek elég jó a kiszemeltemnek.
-Blake!-simította meg a hátam ahogy a csomagtartóban pakolásztam. -Nézz rám!-cirógatta meg az arcom így egy nagy levegőt véve felé fordultam.
-Add a táskád. Betehetem?-intettem a csomagtartóra.
-Mi a baj? -simogatta lágyan az arcom.
-Hhh... csak félek, hogy nem leszek soha senkinek elég jó.-szívtam be mélyen a levegőt ahogy a szemeibe felpillantottam.
-Gyere ide.-ölelte körbe a nyakam a karjaival.-Ne gondolj ilyenekre.-suttogta az arcomhoz hajolva. Ajkai a bőrömet súrolták.
-Megpróbálok. Sajnálom,hogy..
-Nem kell semmit Blake! Minden rendben van!-nézte a szemeim csillogó barna szemeivel. Istenem de gyönyörű és annyira, de annyira tiszta szíve van!
-Ülj be. Meg ne fázz.-simítottam el a haját a füle mögé, majd az ajtóhoz kísértem.
-Majd te felmelegítesz.-vigyorodott el mire én is elmosolyodtam. A csípője mellett az ajtót kinyitva figyeltem a virágot és a macit majd a szemeibe pillantva az ülés felé biccentettem. Oda kapva a fejét egyből megtorpant ahogy nézte a virágcsokrot és a mellette csücsülő hó fehér plüss mackót.