Meredten bambulom a kezemben lévő csészét amiben még félig volt a tea. Natasha mellettem nyakig bebugyolálva a pléddel kémleli a lakásom. Hosszas percekig csendben voltunk, de ez most nem kínos csend volt. Jól esett nem egyedül dekkolni itthon.
-Finom tea.-suttogta halkan.
-Hhhh.. igen. Bár nem pont olyan mint amit maga csinált.-néztem rá mire elmosolyodott.
-Nem nagy kunszt mézet bele tenni.
-Nem csak az volt benne.-szemeit egyből felém kapta mire én halványan elmosolyodva elpillantottam róla.
-Miért volt jó amit ma csinált?
-Hhh... mert azt hittem ha azt csinálom amit egy évig ,sikerül túllépnem rajta.
-De nem lett jobb.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Ne csinálja ezt. Ha rosszul lesz attól a szartól amit tol ki a tököm kaparja össze?
-A cocaintól?
-Igen! Meg az alkoholtól!
-Hhhhh... nem kell féltsen. Egy év alatt ha nem döglöttem bele...
-A szüleire nem gondol? Vagy a testvérére? Mondta hogy őket szereti és ők is önt. Hogy éreznék magukat?
-Szarul.
-Pontosan! Ezt akarja?
-Nem tudom mit akarok!
-Boldogságot! Ahogy beszéltük már.
-De.. de az nincs!
-De van! Csak meg kell találni azt a személyt!
-Hol a faszomba találok én olyat!? Ne szórakozzon!-tettem le a bögrémet.
-Mert maga szerint én találok? A munkahelyemen kívül kurvára nem járok emberek közé és ott bent rohadtul nincs olyan aki.. aki.. érti?
-Értem.-basszameg. Még se tetszek neki?
-Magának könnyű! Van pénze! Azt imádják a nők.
-Kivéve maga! Majdhogynem rosszul lett itt ahogy becipeltem.
-Én egy külön faj vagyok. De most nem rólam van szó...-tettel le a bögréjét ő is majd jobban összehúzta a takarót magán.
-Úgy beszél mintha magának nem lenne könnyű pasit szerezni!
-Mert nem is az!
-Bárkit az ujja köré csavarhat! Látta már magát a tükörben?-fordultam felé ahogy felkönyökölten a kanapé egyik párnájára.
-Láttam képzelje el. Minden reggel látom és elszörnyedek!
-Mi? Mitől? Hisz csinos meg szép meg mit tudom én ...kibaszottul jó nő! Mit lát? A szomszéd öregasszonyt?
-Magamat.-némult el elkeseredve.
-Ne csinálja ezt! -ültem közelebb.-Boruljak a térdei elé hogy újra elmondjam azt amit az előbb?
-Nem!
-Miért nincs önbizalma?
-Mert a porba tiporták azért!-ordította az arcomba. A szemei sarkában könnyek ültek. Az ajkai remegtek. A tekintete hatalmas fájdalomról árulkodott. Sajnáltam hogy nem érzi magát se csinosnak se szépnek. Pedig gyönyörű.
Ha az én szememmel látná magát zavarba jönne mennyire tökéletes.
-Hhh... Natasha.-lágyult el a hangom.
-Inkább megyek.-törölgette a szemeit és menekülni akart, de a keze után nyúltam.
-Üljön le.
-Nem! Én.. én megyek. Nem akarom se feltartani... nem is kéne itt.. itt lennem.-kapkodta a levegőt ahogy a könnyeivel küszködött. Én gyengéden megrántva a kezét vissza húztam a kanapéra és áttettem a vállán az egyik karom. Lágyan simogatva a karját figyeltem ahogy reszket és a zokogás szélén áll.
-Bújjon ide.-húztam finoman közelebb, mire ő hevesen rázni kezdte a fejét nemleges válasz gyanánt. -Ne kéresse magát! Jobban lesz tőle.-húztam magamhoz így a vállamnak dőlt. A teste reszketett a kezeit nem tudta hova tegye így csak a takarót markolta.-Sshh... nyugalom.-simítottam meg a hátát. Istenem annyira törékeny és apró.-A szép lányok nem sírnak?
-De.. de én nem...-csuklott el a hangja.
-De igen! Higgye el hogy az.-húztam közelebb így a keze a mellkasomra simult. A közelségétől az orromba kúszott a parfümje és a samponjának az illata.
-Ez.. ez annyira gáz.-húzódott volna el, de erősebben tartottam.
-Micsoda?
-Maga a főnököm. Én meg itt.. itt bőgök meg.. meg taperolom...
-Az taperolás hogy a mellkasomra tette a kezét?
-I.. igen.-szipogott halkan.
-Az lenne ha a farkam markolászná. De nem teszi. Úgyhogy bújjon vissza és nyugodjon meg.-húztam vissza magamhoz.
Natasha percekig csendben kapkodta a levegőt. Én a hátát lassan simogatva próbáltam nyugtatni. Szemeim lehunyva élveztem a közelségét míg nem megmozdult és a nyakamhoz simult az orra hegye. Halkan szuszogott. A bőröm lángolt ahogy hozzám ért. Szívem egy gyorsabb ütemre kapcsolt pedig nem csináltunk semmit se.
-Össze fogom kenni a felsőjét.-húzódott hátrébb egy picit.
-Kit érdekel?-hajtottam le a fejem ahogy az arcát figyeltem. Borzasztó közel volt így a minden levegővételét éreztem a bőrömön.-Majd kimosom.
-Lehet.. lehet mennem kéne.-szipogott halkan.
-Én nem sietek sehova. -kémleltem centikről a barna szemeit. Meg volt szeppenve a közelségemtől.
-Hát de...
-Igya meg a teát. Enni nem szeretne valamit?
-Tud főzni?
-Azt nem mondom hogy nem, de gondoltam rendelhetnénk.
-Megint maga akar fizetni? Ez nem fair!
-Már hogy ne lenne az! Én vagyok a férfi!
-Ez nem egy randi hogy önnek kelljen fizetni!
-Nem randizok!
-Én se!-fonta keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. -Mert nincs kivel!
-Mondja el mi zavarja magán. Mi az ami nem tetszik?
-Semmi!
-Hhh... szép szemei vannak, csodaszép mosolya, tökéletes alakja. Soroljam még?
-Ezt csak úgy mondja!-húzódott el tőlem duzzogva.
-Miért hazudnék? Semmibe se hazudtam magának, ebben miért hazudnék?-vontam fel a szemöldököm.
-Mit tudom én, de ez nem igaz!
-Jöjjön! Adja a kezét!-keltem fel mellőle.
-Mi? Hova?-nézett értetlenkedve.
-Csak jöjjön.-húztam fel a kanapéról és kézen fogva a folyosón lévő hatalmas tükörhöz sétáltam.
-De.. most ... hé!
-Látja magát!-fordítottam szembe a tükörrel.
-Látom és?
-Nyissa szét a plédet!
-Biztos hogy nem!
-Nem meztelen úgyhogy ne szégyenlősködjön.-tettem csípőre a kezem ahogy mögötte álltam.
-Hhh... maga szörnyű!-morgolódott ahogy lekapta a takarót magáról.
-Na! Akkor mi az ami nem tetszik?-néztem rendületlenül a szemeit.
-Semmi.-remegett meg az ajka ahogy a kékségeim figyelte.
-Miért? Mondott bárki bármit arra hogy ...
-Nem!
-Most mondja ki bántotta meg mert megölöm.-sötétült el a szemem.
-Én nem vagyok se szép se tökéletes.
-Szerintem az! -pillantottam végig rajta, mire ő lehajtva a fejét megrázta.-Az aki megbántotta egy fasz volt! Ne adjon a szavára egy percig se!
-De...
-Semmi de! Egy gyönyörű okos nő! Csinos emellé pedig vicces is.
-Nem vagyok vicces.-duzzogott a kezét összefonva maga előtt.
-Még így is cuki.-hajoltam közelebb mosolyogva mire a pillái megremegtek. Válla felett felpillantva rám ismét közel volt hozzám az arca. Csendben figyelte hol a szemeim hol pedig az ajkam. Testem megfeszült ahogy arra gondoltam, vajon szeretné hogy megcsókoljam? Vagy miért bámulja az ajkaim. Csak ezért. Nem?
YOU ARE READING
Blake Hansen
ActionA nevemből kiindulva gyanítom nem kell bemutatkoznom. A gyerekkoromat figyelemmel kísérhettétek így arról se kell sokat mesélnem. Arról viszont semmit se tudtok hogy ki lett belőlem valójában. Egy vérbeli Hansen?