22. Karácsonyi party

888 38 4
                                    

A cégnél mindneki teljes extázisban van ilyenkor. Szól a zene, van kaja, pia. Kell ennél több?
Igen. Pihenés.
Borzasztó fáradt vagyok mert egy elég kemény évet zártunk.
-Egy forró csokit?-támaszkodott az ajtómnak Natasha.
-Maga csinálta?
-Én igen.-nyelt egy nagyot.
-Akkor kérek.
-Rendben.-mosolyodott el halványan.-Akkor hozom is.-fordított hátat és elsietett.
Félredobva mindent magam elől úgy voltam vele mára abba is hagyom a munkát. Az éves tervet már rég megcsináltuk így ezek várhatnak jövőre. Úgy is a karácsonyt anyámékkal töltöm az egyik nyaralónkban ami fent van a hegyekben. Legalább ott csend és nyugalom van.
Halk kopogásra kaptam fel a fejem mire Natasha egy tálcán egyensúlyozta be a forró csokit.
-Ennyire forró hogy tálcán szolgálja fel?
-Gondoltam meg kell adni a módját.-tette le elém. A bögre mellett mézeskalács figurák sorakoztak így egy halvány mosoly kúszott az ajkamra.
-Hát ezek?
-Én csináltam. -tördelte az ujjait izgalmában.
-Akkor letesztelem. Vajon ebben is profi?-pillantottam fel rá és az ajkaimhoz emeltem az egyik mézeskalács figurát.
-Szerintem finom lett.-sütötte le a szemeit. Ízlelgetve a süteményt ugyan olyan volt mint amit anyám csinál. Szemeim egy pillanatra lehunytam ahogy bevillantak a karácsonyok mikor kis srác voltam. -Ennyire rossz?-kérdezte elkeseredve.
-Isteni finom. -vágtam rá egyből.-Mármint ömm... hogy is mondjam...-felpillantva rá lehervadt az arcáról a mosoly így egy nagyot sóhajtva letettem a süteményt.-Olyan tökéletes mint amit édesanyám csinál.
-Tényleg?-derült fel az arca.
-Igen.-mosolyodtam el én is.-Mást is tud csinálni?
-Mire gondol?
-Hát ha azt tudná...-vakartam meg a homlokom.
-Hhh... megint ilyeneken gondolkozik?-piszkálgatta az ujjait idegesen.
-Mikor nem?-nevettem fel halkan.-De amúgy arra gondoltam hogy milyen süteményeket tud még csinálni.
-Bármit. Nem okoz gondot egyik sem.
-Főzni is ilyen jól főz?-mértem végig vékony alakját. Reszketett és szemmel láthatóan zavarban volt. Gondolom a ruha is amit viselt az is rá tett arra, hogy így érezze magát mivel baromi szexi volt. A testére simult a sötétzöld ruha így a tökéletes alakját kiemelte.
-Meglehet.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira így kifordulva az asztalomtól felpillantottam rá. Ő félve pillantott végig rajtam. A testtartásomtól is zavarban volt ahogy a lábaim szét voltak nyitva, a kezeim pedig a combjaimon pihentek.
-Jöjjön közelebb.-néztem fel a szemeibe.
-Nem.. nem tehetem. Én.. én uram...
-Ne féljen nem harapok. Csak arra kértem jöjjön közelebb.
-Akkor csukja össze a lábait.
-Zavarja hogy így ülök?
-Igen!
-Miért? -gurultam közelebb hozzá.
-Félre fogja érteni aki az ajtó előtt elmegy.-remegett meg a hangja.
-Azt hogy itt áll előttem? Ne csinálja.
-De igen mert.. mert ön úgy bámul, hogy az már...
-Nem szabad önre nézzek? Pedig nagyon dögös ebben a ruhában.-mértem végig szemrebbenés nélkül.
-Ne csinálja ezt kérem.-remegtek meg az ajkai.
-Zavarba hozom?
-I..igen.-nyelt egy nagyot.
-De nem kell zavarba lennie. Lazítson. Engedje el magát. Ez az utolsó munkanap az évben. Igyon meg egy italt, vagy egyen süteményt. Érezze jól magát.
-Ez a munkahelyem! Nem fogok lerészegedni!
-A hazajutáson ne aggódjon. Hazaviszem. -pillantottam fel a szemeibe.
-Nem kell haza vigyen.
-De szeretném.
-Hhh... így is ..-intett a többiek felé.
-Így is mi?
-Összesúgnak a hátam mögött.-hajtotta le a fejét mire én közelebb hajoltam hozzá.
-Mit mondanak?
-Hát hogy önnel... hogy tudja...-gesztikulált a kezeivel.
-Hogy dugunk?
-Halkabban!-szólt rám idegesen.
-Mit foglalkozik azzal mit gondolnak? Az emberek irigyek!
-Jó, de köztünk nem történt semmi ilyen!-kapkodta a levegőt.
-Nem történt ez tiszta sor. De ne érezze emiatt rosszul magát! Szarja le mit gondolnak!
-De nem tudom! -emelte meg a hangját. Én lassan felállva a székből lepillantottam rá mire ő hátrébb lépett.
-Ne húzódjon el.
-De látnak basszameg minket!-sziszegte a fogai közt.
-Nem tud érdekelni.-hajoltam felé. Teste megremegett a közelségemtől.-Menjen és igyon helyettem is.
-De nem akarok részeg lenni!
-Nem is kell annyit igyon. Csak hogy ellazuljon.-igazítottam meg a ruhájának az ujját.
Ahogy hozzá értem egyből a kezére kapta a szemeit, majd lejjebb csúsztatva a kezem megcirógattam a bőrét. Egy mély levegőt vett ahogy az ujjaim a kézfejére csúsztak.-Fáj?
-N..nem.-rázta meg a fejét.
-Zavarja amit csinálok?
-Blake...-nyelt egy nagyot ahogy lehajtotta a fejét.
-Igen?
-Istenem...-kezdte kapkodni jobban a levegőt mire én a tenyerébe csúsztattam a kezem.
-Semmi baj nincs!
-Miért ilyen velem?
-Milyen legyek?
-Gyengéd.-kapta fel a szemeit az enyémekbe. Ajkai résnyire elváltak, majd finoman megszorította a kezem.-Tud olyan lenni?-remegtek meg a pillái.
-Attól függ miben.-feszült meg az állkapcsom ahogy közelebb hajolt.
-Azt mondja magáról profi mindenben.-suttogta a fülemhez hajolva. Az orra a bőrömhöz simult annyira közel volt. Ez már rég túl ment a főnök-alkalmazott viszonyon. Itt más van.
-Ez így igaz.
-Mik lennének azok?-fűzte össze az ujjainkat így még közelebb jött. A mellkasa az enyémnek simult. Éreztem ahogy kapkodja a levegőt és ezerrel ver a szíve.
-Profin mosogatok, de ezt már tudja. -pillantottam le a melleire egy másodpercre, de ezt nem kellett volna mert így is kő kemény a nadrágomban a farkam.- Az ágyban felejthetetlen élmény nyújtok a nőknek.-soroltam tovább.
-Az biztos felejthetetlen hogy durva velük.
-Nem tudott érdekelni.
-De tud ön gyengéd lenni. Nem igaz?
-Szeretné ha az lennék?-ahogy ezt kimondtam megszorította a kezem. Reszketett a köztünk vibráló levegőtől és a forró már-már perzselő érzéstől ami átjárta a testünket.-Natasha!
-Blake!-húzódott el csak annyira hogy a szemeimbe nézzen. Istenem. Azok a szemek. Vágyik a szexre. Basszameg de meg akarom dugni! Azt akarom hogy lovagoljon rajtam és ordítsa a nevem.
-Mit művel velem?
-Amit maga!-kúszott egy huncut vigyor az ajkaira, majd ellépett tőlem.
Belülről martam az arcom, hogy miért nem kaptam az ajkai után. A farkam úgy nyom a nadrágban, hogy lassan már eltörik. Picsába, de akarom őt. Akarom érezni milyen lehet. Hogy mennyire forró, mennyire édes.
Megveszek érte. - Akkor majd haza visz?-nézett hátra rám az ajtómból.
-Most akarja?
-Attól függ.-játszadozott velem továbbra is. Picsába! Elsülök a nadrágomba ha ezt folytatja.
-Khm... mitől?
-Maga most akarja?-harapta meg vigyorogva az alsó ajkát.
-Ne játszadozzon velem. -sziszegtem a fogaim közt ahogy felé sétáltam. Ő rezzenéstelenül végig mért ahogy sétáltam felé.-Tudja mit csinál?
-Maga tudja?-pillantott fel a szemeimbe ahogy az ajtómnak dőlt.
-Bajba fog kerülni ha ezt folytatja.-támaszkodtam meg mellette az ajtó lapnál.
-Magával kerülök bajba?-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Ez lenne a karácsonyi kívánsága?-hajoltam az ajkaihoz közel. Ettől a cselekedetemtől meginogtak a lábai így egy ravasz vigyor kúszott az ajkamra.

Blake HansenWhere stories live. Discover now