Blake Hansen

60. Díszpinty

A karjaim közt alvó nőt figyeltem aki a mellkasomra dőlve halkan szuszog. Hosszú pillái az arcát cirógatták, sötét barna haja pedig a kezemre omlott ahogy békésen aludt. Fárasztó nap volt a tegnap lelkileg és fizikailag is.
-Blake... Blake!-nyöszörgött a karjaim közt.
-Sshhh... aludj még. Itt vagyok veled.-öleltem magamhoz.
-Mmhh...
-Itt vagyok édes.-bújtam közelebb hozzá.
-Hol... hol vagyok?-nyitotta résnyire a szemeit.
-A régi szobámban, de nézd. Itt a macid.-emeltem el az ágy végéből és nyújtottam oda neki.
-Mhhh...de szeretem.-ölelte át mire elmosolyodtam.
-Azért engem is szeretsz? Mert féltékeny leszek!
-Téged még jobban szeretlek!-fúrta a nyakamba az arcát így a derekánál fogva magamhoz húztam.
-Én is szeretlek téged kincsem.-pusziltam meg az arcát finoman.
-Hány óra?
-Hajnal lehet úgyhogy pihenj még egy picit.
-Nem öltöztünk fel.-kuncogott halkan ahogy a keze a mellkasomról a hasamra simult.
-Nem kicsim. De ha fázol jobban betakarlak.
-Ne engedj el! Soha!
-Nem foglak! Mindig veled leszek.-csókolgattam puha bőrét.
-Idebent?-mutatott a szívére.
-Bizony. Te is nekem itt leszel.-mutattam a mellkasomra én is.
-Nagyon szeretlek Blake!-nézett fel a szemeimbe.
-Én is nagyon szeretlek Natasha.-mosolyodtam el ahogy megcirógattam az állát.
-Puszit kapok?-nyújtózott az ajkaim után így közelebb hajolva lágyan megcsókoltam.
-De mostmár aludj szépségem.
-Hol marad a mesém?-kuncogott halkan.
-Aluuudj!-nevettem fel én is halkan és őt a hátára döntve felé hajoltam. Csendben nézte a szemeim mire egy puha puszit adtam az orra hegyére. Nat a maciját magához ölelve bújt közelebb így az oldalamra dőlve a haját kezdtem simogatni. Csak néztem ahogy az izmai újra ellazulnak. Gyönyörű volt!
-Te is aludj!-furakodott közelebb így magamhoz ölelve hunytam le a szemeim.

-Blake! -hallottam meg a nevem.-Blake!-szemeim kipattantak, majd apámmal találtam szembe magam. A takarót a mellettem alvó lányra húztam, hogy még a vállai se látszódjanak.
-Hm?-morogtam álmosan.
-Kelj fel! Csipkerózsikát hagyd aludni, de te gyere! Feladat van.-fonta össze a karjait maga előtt apa.
-Akkor menj ki!
-Na ne legyél már zavarba! Láttam már rajtad mindent mikor kis szaros voltál.
-Baromi jó, de menj ki!
-Hhhh... bezzeg este nem voltál szívbajos ahogy a kislányt döngetted.-húzta fel a szemöldökét.
-Ő mászott rám.-intettem Natashára egy halvány vigyorral az ajkaimon mire apa is elnevette magát.
-Gondoltam.-ingatta meg a fejét. -Na de gyerünk! Igyekezz.-csukta be az ajtót és hagyott magamra.
Az ágy szélén ülve hátrapillantottam a békésen alvó lányra, majd közelebb hajolva elsimítottam a haját az arcából.
-Szeretlek baby!-pusziltam meg a fedetlen vállát mire megmoccant. Halkan kimászva az ágyból magamra kaptam a ruháim és egy papírt keresve gyorsan írtam egy kis üzenetet neki, ha felkel ne ijedjen meg, hogy nem talál maga mellett.
Óvatosan a keze mellé tettem a papírt és magára hagytam életem szerelmét a szobámban.
Sietősre vettem a lépteim ahogy igyekeztem a földszínt felé.
-Kávé édesem?-kérdezte anya egyből.
-Kérek, köszönöm.-pusziltam meg az arcát.
-Na gyere adonisz!-lépett mellém apa miközben a reggelijét majszolta.
-Hhh... egy kávét had igyak.
-Gondoltam, hogy kell mára is az energia.-vigyorodott el mire Steve sétált mellém.
-Halkabban is döngethetnéd a kisasszonyt.-morogta a fülemhez hajolva.
-Mindenki ezzel van elfoglalva?-forgattam meg a szemeim.
-Felverted az egész házat ahogy nekiestél.-pillantott végig rajtam apa. Én csak egy vállrántással vettem tudomásul ezt, mire Steve a karját áttette a vállamon.
-Nagyon szerelmes lehet ha ennyire hagyja hogy bármit csinálj vele.
-Én az vagyok.-jelentettem ki azt amit biztosra tudok.
-Egyik csajod se sikongatott ekkorákat mint ez a kislány.-húzta az agyam apa vigyorogva.
-Na le lehet rólam akadni. Inkább mond mi az amiért fel kellett mellőle keljek.-kortyoltam bele a kávéba amit anyu idő közben elém tett.
-Meg van a díszpinty.-komorodott el apa hangja. A testem megfeszült ahogy belegondoltam hány féle módon nyírnám ki azt a faszkalapot.
-Hol van?-tettem le a bögrém.
-Na! Nyugi! Nem ilyen gyorsan!-próbált apa egyből nyugtatni, de a szemeim nem ezt árulták el.
-Hol... van?-sziszegtem egyre feszültebben.
-Hhh Blake! Higgadj le mert ide látom, hogy mindjárt felrobbansz. Az egy drága bögre volt.-mutatott a kezemben lévő kávés bögrére.
-Mond már hol a faszba van az a barom!-csaptam a pultra, mire Steve megköszörülte a torkát.
-Vigyázz a szádra!-takarta ki apát. -Egyedül nem mehetsz!
-Már hogy ne mehetnék!
-Nem!-szóltak rám egyszerre.
-De igen! Nem akarom hogy a családomnak baja essen! Egy ujjal se fog hozzátok érni, mert megölöm!
-Én értem, hogy fortyog benned a düh és megakarod mutatni mennyire kemény csávó vagy. Én is ilyen voltam fiam, de...de nem mész egyedül!
-Hhh.. én ölöm meg! Nem te apa és nem is Steve. Én fogom!-mentem közelebb apámhoz aki csak a szemeim figyelte.
-Para hogy önmagam látom a szemeiben?-pillantott Stevere és anyára.
-Te fiad!-szólalt meg anya. Én nem szakítottam el apáról a szemeim. Már ebben a pillanatban meghúznám a ravaszt ha előttem állna Ransom.
-Hol van?! Nem kérdezem újra.
-Apád nem rezel be tőled. Na gyere.-csapta meg a mellkasom és a dolgozó szoba felé vettük az irányt. Szorosan mögöttem lépkedett Steve majd ahogy beléptünk emberek hada pillantott fel ránk a monitor mögül. Apám mindenkit mozgósított így meg se lepődök ezen a tömegen. -Szóval rohadt sok meló és keresgélés után rábukkantunk erre a baromra, mivel előlünk Hansenek elől nem menekülhet.-a monitorhoz lépve hátra hőköltem mikor megláttam hol is tartózkodik ez a fasz.
-Horvátország? -kaptam apámra a szemeim aki csak bólintott egyet.-Kérem a gépet!
-Na! Nem! Állj!-indultam volna az ajtó felé, de a karom után kapott.-Megvárjuk, hogy a csapdánkba sétáljon.
-Milyen csapda? Ki kell nyírni! Leszarom hogy a parton sütteti magát miközben egy kurva szopja a faszát.
-Te leszel a csali.-ahogy ezt apa kimondta elöntötte a szar az agyam. Még hogy én? Ha a közelembe jön megölöm fél másodpercen belül.
-Biztos hogy nem!
-Blake! Neked irogat! Csald ide hogy kinyírjuk a picsába végleg.
-Nem fogok puncsolni ennek a fasznak aki mikor kis seggdugasz voltam tönkre akarta baszni a családom. Kibaszottul emlékszek mindenre ami akkor volt.-másztam apám arcába.
-Hhh... Blake. Higgadj le.-hunyta le a szemeit.
-De nem tudok amíg életbe van ez a fasz!-ordítottam torkom szakadtából.
-Csak próbáljuk meg így ,ha nem működik... szabad utat adok, hogy kinyírd.-nézett fel a szemeimbe amikben nem látott mást csak dühöt és haragot.