DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 33.rész🥀

♡Taehyung szemszög♡

A lánykéréses, egész éjszakán át szererkezős, nap után, hamar eltelt az idő. Sarabi ugyan az igazság után is utálta Dahyunt, de szerencsére ő alig egy hétre rá el is ment. A többikek bocsánatot kértek, de Sarabi mondta, hogy semmi szükség nincs rá, mert nem haragszik rájuk. Minden úgy végződött ahogy kellett is.

Nem akartuk elsietettetni az esküvőt, ezért azt beszéltük meg a menyasszonyommal, te jó ég de furcsa ezt kimomdani... de annyira jó. Szóval azt beszéltük, hogy az ikrek születése utánra tervezzük meg.

Hamar beköszöntött a nyár, amit végig az én kis családommal töltöttem. Erre az időszakra kiköltöztünk a faházikónkba, és csak hétvégére mentünk vissza a faluba, de akkor is azért, hogy ne maradjunk el a munkában.

Június közepén pedig megünnepeltük az első évvfordulónkat. Hihetetlen, hogy már egy év eltelt azóta, amióta összejöttünk. Az a nap mesébe illő volt. Jin reggel elvitte tőlünk Taeyangot, így az egész napot kettesben tölthettük. Reggel az ágyba vittem neki a reggelijét, majd közösen felöltöztünk és kimentünk a közelben lévő vízeséshez fürdeni. Ott nagyon sokat nevettünk, majd később a naplementét nézve piknikeztünk, végül együtt töltöttük az egész éjszakát.

Aztán a további időkben végig együtt voltunk. A Taeyang pedig napról napra egyre ügyesebben mászik, és már beszélni is nagyon szeretne.

Hamar beköszöntött az augusztus is. Sarabi állapota pedig egyre nehezebben elviselhető volt. Mármint számára. A hasa hatalmas, és nagyon sokszor vannak fájdalmai. És egyre fokozottabban gyengült le. A hónap végén, már tényleg csak alig alig tudott felkelni, ezért is döntöttünk még időben, és költöztünk vissza haza, még mielőtt teljesen ágynak esett volna.

Sehun megállapította, hogy a kicsit október vége felé várhatóak. Így szeptember közepétől elkezdtük megszervezni az esküvőt. Ez többnyire úgy zajlott, hogy a laptopomat bevittem a szobánkba, és együtt keresgéltünk, és szervezkedtünk.

Beköszöntött az október. Az idő elkezdett lehülni, a fák elkezdték lehullatni leveleiket. A sok eső következtében a sár is nagy lett. Megünnepeltük Sarabi szülinapját, ami abból állt, hogy mindenki a szobában gyűlt össze és beszélgettünk vele.
Szegényem folyamatosan fáradt, és sokat alszik. Hiába etetjük tök sovány, karikák vannak a szememi alatt, és már felülni is csak nehezen tud.

Ha nem tudnám, hogy nem... azt mondanám, hogy megfog halni.

Néhány napra rá, megérkezett Sarabi nagymamája, és beköltöztettük az egyik vendégszobába.

És azóta csak várunk...

Na de térjünk vissza a jelenbe. Azaz ha pontos akarok lenni, akkor ma október 25-e van, 14:35 perc.

Az egész család a nappaliban ül és az utolsó simításokat végezzük az esküvővel kapcsolatban. Én éppen a kedvesem kerek hasát simogatom, ugyanis a picik nagyon rugdosnak. Sarabi pedig egy hintaszékben ülve figyeli a többieket.

- Jól vagy kedvesem.- kérdezem aggódva.

- Tae, már huszadjára kérdezed meg, és még csak két perc telt el.- simít az arcomra, és egy fáradt de szerelmes mosollyal illet meg.
- De igen jól vagyok.

- Csak aggódom, jelenleg egy időzített bomba vagy.- simogatom tovább.

- Nem lesz semmi baj. A nagyi már itt van. Ha beindulna a szülés rögtön szólnék.- mondja.

Majd csak egy nagy csattanást hallunk meg a konyha felől, aztán Jin kiabálását.

- Kim Namjoon! Nem igaz, hogy egy üres tányért is le tudsz ejteni!- hadarja Jin.