DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 22.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

Feldultan és puffogva vágtam neki a Kim falkába való úthoz, a bátyámmal, a fiammal, és Yugyeommal az oldalamon. Kivételesen nem én viszem a picit, hanem Baek, mondván, hogy most egy ideig biztos nem lája majd. Én pedig egész úton úgy nézhetek ki mint egy morcos nyuszi. Fix, hogy nem vagyok terhes. De Baek miatt most sikeresen idegeskedhetek. Viszont, felajánlotta, hogy ha tévedett a meglátásával kapcsolatban, és nekem lesz igazam, akkor megverhetem. Mit ne mondjak egyből elfogadtam. Részéről pedig az volt, hogyha neki lesz igaza, akkor a gyermeknek a Baekhyun nevet kell adjam második névként. Kérdem én, miből gondolja azt, hogy ha van is bennem egy baba, akkor az fiú? Mivan ha lány? Milyen kis aranyos lenne, kis hercegnős ruhában, minden rózsaszín lenne, Taehyung szeme fénye lenne....
Ahhhhhhhjjjj, látod Baekhyun ez is a te hibád! Még semmi sem biztos, de miattad már tervezgetek. Utállak, te 174 centis törpe alfa.

- Olyan durcás fejet vágsz, mint 8 évesen, amikor eltörtem a kedvenc hajcsatod.- vigyorog Yugyeom.

- Kretén pöcs.- zsörtölődök.

Persze ő csak folytatta a röhögést rajtam.

Már csak pár méter maradt a Kim falka faluja előtt, amikor is megtorpantam. Ismét elfogott egy keserű érzés. Félelem.
Az egész belsőm remegett, ahogy az emlékeim leperegnek a fejemben.

- Baek, add oda Taeyangot kérlek.- fordulok felé.

Valószínűleg levette, hogy szeretném a saját kezem között tudni a picit, mert félek. Mikor kezembe veszem, kinyitja a kicsi szemeit és elkezd sírni. Éhes. Ebben rám ütött. Kinyitja a szemét és már ennie kell.

- Megetetem gyors.- szólok oda a fiúknak, majd a legközelebbi nagyobb kőre elülök nekik háttal, majd nekiállok a pici etetésének.

- Úgy látom a legjobb időben érkeztem.- karol át Tae hátulról. Hát ez, hogy kerül ide? Pedig meglepetést akartam volna neki.

- Honnan...?- kérdeztem volna rá, de félbeszakított.

- Volt egy megérzésem.- puszita meg az arcom.
- Ennyire hiányoztam nektek?- kérdezi elémguggolva.

- Persze, hogy hiányoztál.- adom át neki Taeyangot, mikor jóllakott, majd megfogja a kezemet és együtt sétálunk oda a két alfához.
- De elsősorban nem ezért jöttünk korábban.

- Oh. Akkor mi történt?- kérdez rá.

- Baekhyun szerint megint terhes vagyok. De szerintem meg nem. Ezért eljöttünk Jacksonhoz, hogy megvizsgáljon.- nézek összeszűkített szemekkel a bátyámra.

- Lehet, hogy megint babát vársz?- csillognak fel Tae szemei, mire lemondóan sóhajtok egyet.

- Még semmi sem biztos.- veszem vissza a fiamat.

Mikor ránézek Taera, eltűnik az arcáról a mosoly, és inkább elszomorodik. Lehet kicsit nyers voltam. De nem akarom hamis reményekkel áltatni, mert utánna csak mégszomorúbb lesz, ha meg mégsem az lesz amiben reménykedett.

- Szivem, ne légy szomorú. Nem akarom, hogy beléld magad ebbe. Mert lehet, hogy nincs is semmi.- ölelem magamhoz.

- Rendben. De nagyon boldog leszek, ha ismét láthatlak gömbölyödni.- vigyorog, majd visszaveszi a fiát.
- Na gyertek menjünk.- karol át majd szorosan mellette elindulunk hozzá.

De amikor beértünk a falu központjába, ismét elkapott a szorongás.

Miért érzem úgy, hogy minden szempár engem figyel?