DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

19.rész🥀

♤Taehyung szemszög♤

A-apa leszek???? Ezt el sem hiszem. Annyira boldog vagyok. Végre lesz egy saját családom. Hirtelen felindulásból kapom fel Sarbit és megpörgetem, nevetve csapkodja a vállam miszerint tegyem le, ezért el is engedem hisz a babánknak nem tesz jót.

- El sem tudod képzelni mennyire boldoggá tettél most.- kezdek bekönnyesedni.

Szorosan megöleljük egymást, majd csak annyit érzek meg, hogy Sarabi lágy puszikkal lepi el a nyakam.

- Taeh... akarlak.- néz rám a felemásan csillogó szemekkel.

Erről egyszer valaki mesélt nekem, hogy ha egy omega terhes akkor nagyon vágyakozó is lesz. Egyre jobban bejön ez a dolog nekem. Felkapva az ölemben indultam meg fel az emeletre.

~

- Ahh Taehyung.- kiabálja én pedig egy morgással belé élvezek.

Adunk egymásnak egy cuppanós puszit majd kicsit lejjebb megyek a hasához, és oda is adok egy puszit. Nem tudom fiam vagy lányom lesz, vagy alfának vagy omegának fog születni de én már most imádom.

- Milyen illatot érzel?- túr bele a hajmba.

- Azt hiszem, rózsa.- próbálok koncentrálni, de az orgona illat mellett nagyon nehéz.

- Akkor tuti fiú lesz.- kuncog.

- Lehet. De nekem mindegy mi lesz csak egeszséges legyen.- fekszek vissza mellé, de ő a tarkómra fog és egy szerelmes csókban forrunk össze.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Sarabi.

A fejét a mellkasomra rakja és szorosan hozzám bújik. Nem szólunk egymáshoz csak csendben fekszünk.

- Tényleg muszáj menned?- kérdezi, de nem néz rám. Bár nem is kell, érzem azt amit ő érez. Hisz én is azt érzem. Szorúságot.

- Legszivesebben örökre itt maradnék. De a faszfej apámnak egy idő után biztos feltűnne, hogy eltüntem, ha eddig persze nem vette volna észre.- forgatom meg a szemem. Komolyan mondom amint apám az eszembe jut felmegy bennem a pumpa.
- Figyelj rám Sarabina.- ülök fel. A neven kicsit meglepődik. Soha nem hívtam még így. De ez most fontos.

- Mi a baj?- ül fel ő is törökülésbe velem szemben.

- Miután elmentem, senki idegennek ne nyissatok ajtót. Ha egy béta azzal jön, hogy békekötést szeretnék veletek kötni, ne mondj rá semmit, majd ha találkozunk értesíts és ennyi. De ne csináljatok semmit, mert apám azt találta ki, hogy kössek a Byun falkával látszat békét, és amint a legjobban bíztok bennünk, háborút akar indítani. Vagyis ezt találta ki, hogy én vigyem véghez, de ezt már akkor egy faszságnak tartottam amikor felhozta.- darálom le neki egyben.

- Hogy mi?- a hangja elég komoly, és dühös.
- Komolyan mondon az apád egy zakkant idióta. Nem volt neki elég a szüleim megölése, most már az egész falka kell neki.- dühöng.

- Hogy mi? Apám ölte meg a szüleidet?- sokkolodva teszem fel ezt a kérdést, ugyanis nekem ez persze megint nem így lett elmesélve.

- Igen. De hagyjuk ezt a témát.- megint bezárkózik. Valami történt vele, mert amikor a szülei kerülnek szóba, soha nem néz a szemembe és tereli a témát. De tiszteletben tartom és megvárom amíg ő elmondja.

De amit apám tett... elegem van belőle. Így, hogy vigyem haza Sarabit? Képes és amint meglátja megöleti, de ezt nem fogom hagyni neki az biztos, előbb töröm én ki a nyakát. Amúgy már elterveztem egy-két dolgot. Ez pontosan azt jelenti, hogy megfogom ölni azt az embert. A faluban is igen sokan szeretnék már apámat a föld alatt látni. És ha sikerül a többi falkával IGAZI békekötést csinálni, akkor 3 falka plusz a Kim falkának legalább a 85%. Esélye sem lesz ellenem. De ez még nem most lesz, de amint lehet cselekedni fogok, most már a saját családom biztonsága a legfontosabb.

- Lassan indulnom kell kicsim.- simitok rá az arcára.

És ekkor törik el benne a mécses, mert az ölembe ül és keserves sírásba kezd a nyakamba bújva. Nekem se kell sok, hogy elsírjam magam. Nem akarom sírni látni. Elkezdek vele dölöngélni, és folyamatosan puszilgatni és simogatni a hátát. Ami be is vállik, mert egy idő után már csak szipog. Majd felkel rólam, aminek annyira nem örülök.

- Gyere segítek pakolni.- törli le durván a könnyeit.

Felállok az ágyról de nen mozdulok. Felnéz rám a könnyes szemeivel, de amikor megint megakarja dörzsölni elkapom a kezeit, és a derekamra rakom. Értve a célzást nem veszi el onnan. Én pedig ovatosan és gyengéden letörlöm a könnyeit, majd egy egy puszit nyomok a kisírt szemeire.

Miután nagynehezen végeztünk a pakolással, kézen fogva lementünk a többiekhez.

- Chanyeol, Baekhyun.- szólalok meg, hogy figyeljenek rám.

- Köszönetet szeretnék mondani amiért itt lakhattam és azért is, hogy nem szedtetek szét cafatokra az első adandó pillanatban.- mosolygok.

- Ugyan nincs mit köszönni.- mondja Chan.

- Viszont hamar intézd el a dolgokat apáddal ugyanis most már nem csak Sarabina az egyetlen az életedben.- mondja Baekhyun.

- Ahh, kitalálom... Sehun?- kérdezi mindenttudóan Sarabi.

- Gondolhatod, hogy az első dolga volt, hogy megkeressen minket.- nevet fel Chan.- Gratulálunk.

- Köszönjük.- mondon egyszerre az omegámmal.

- Akkor mi indulunk is.- mondja Sarabi.

Egy utolsó elbúcsúzás után elindultunk. Az egész utat végig hülyéskedtük. Nagyon nem siettünk. Volt olyan, hogy farkas alakunkban fogócskáztunk. Egyátalán nem zavart minket az a gondolat, hogy haza is kéne még érnem. De amikor ismét útnak indultunk, azt kezdtük el megbeszélni, hogy mikor fogunk találkozni. Először azt dobtuk fel, hogy intézzem el a dolgaimat rendesen a falkában és majd két nap múlva találkozunk. De aztán rajöttünk, hogy két nap az 48 óra, és ez nagyon sok. Általában 3 órát nem bírunk ki egymás nélkül. Így holnap találkozunk a tisztásunkon.

A Kim falka határába érve. ahol valószínüleg átjöttem még a múltkor, megálltunk, és egymás kezét szorongattuk. A gyomromban egy kellemetlen görcs jelentkezett. Nem akarok haza menni.

Sarabival egyszerre fordulunk egymás felé, és egyszerre is kapunk egymás ajkaiért. Úgy csókoljuk egymást mintha nem lenne már holnap. Amint elfogyott a levegőnk egy pillanatra elváltunk egymástól de rögtön ismét egymásnak estünk.

Éppen nagyban elvagyunk egymás szájának feltérképézesével, amikor valaki mellettünk megköszörüli a torkát.

- A világért sem szerettem volna megszakítani, ahogy élve felfaljátok egymást, de sötetedik és még haza is kell érnünk. Mindannyiunknak.

- Randben Kai, egy pillanat.- inti csendre Sarabi.

Ismét egymás szemébe nézünk. Majd egy olyan dolgot kért, amit nem hittem volna, hogy mostanában még kérni fog.

- Jelölj meg Taehyung.- mondja teljes magabiztossággal. Nos ez meglepett.

Mikor oldalra dönti a fejét, közelebb lépek hozzá, majd elkezdem puszikkal ellepni a nyakát. Majd egy tetszőleges ponton belemélyesztem a fogaimat. Fájdalmában erősen rászorít a karomra. Igazából csak párpillantig tartott de egy jelölés eléggé fáj. Mikor kihúztam a fogam a nyakából, nyálas puszikkal leptem el a jelölést, hogy enyhítsem egy kicsit. Mikor elhajoltam tőle, láthattam a mesterművemet ami egy csillagot ábrázol.

- Most már véglegesen az enyém vagy Byun Sarabi.