DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

21.rész🥀

♤Sarabi szemszög♤

Reggel a nap ragyogó fényére és a madarak csicsergésére ébredhettem fel.

Vagyis ezt kívánná mindenki. Esett az eső, ami más esetben inkább felvidítana ugyanis imádom a viharokat. Mikor dörög, villámlik, zuhog az eső, fura, hogy ez engem inkább megnyugtat sem mint nyűgössé tesz? Általában ilyenkor, egy teavál, vagy egy gyümölcstállal a kezemben, egy pokrócban ülök az ablakpárkányomon könyvet olvasva, és néha a tájat bámulom. Ilyenkor megszűnik a valóság, és életre kelhet az álom világom. Lehet hogy ma is ez lesz a program délutánig.

De mint mondtam, ez egy másik esetben most felvidítana, viszont az inkább felbasz, hogy azok a nyomorultak ott lent a nappaliba üvöltöznek. Egy idegen ezt a hisztis kirohanásomat a terheség miatti hormonális változásokra fogná. Nos ennek köze sincs ahhoz. Világéletemben utáltam, ha reggel arra kell felkelmem, hogy valaki hangosan beszél. Olyankor egésznap nyűgös vagyok, és aki hozzám szól arra rámorgok. Hagyjon mindenki a faszba engem aludni reggel. Amíg én alszom addig mindenki kusul, aztán ha felkeltem, leszarom ki öl meg kit ebben a házban. Bár ezt már megtanulhatták volna, ugyanis ez már szinte "aranyszabály", hogy a hercegnőt hagyni kell aludni.
De sebaj, most szépen lemegyek, és kitekerem a nyakukat.

Nem szarakodok az átöltözéssel, pizsibe szépen levonulok, de közben felkötöm lazán a hajamat.

Leérek a nappaliba és azt látom, hogy Kai és Chan egymást "ölik" a távirányítóért. A többiek pedig velük kiabálnak, hogy fejezzék be. Egy pár másodpercig még néztem őket, de aztán meguntam őket. A mellettem lévő komódon volt egy váza, amit minden meggondolás nélkül lazán lelöktem. A hirtelen csörömpölésre, mindenki megijedt és a hang forrásába néztek. Vagyis rám.

- Befejeztétek?- kérdeztem nyugodt hangom, ami az én esetemben, olyan hangnemet hoz magával, hogy még a sátán is elbújik.

Ha higadt maradok, akkor kegyetlennek látszom, akinek a szemeivel ha ölni lehetne...

Látszik, hogy apámra ütöttem.

Ő is ilyen volt. Kivűlről félelmetes, viszont a szíve annál hatalmasabb volt.

Rettenetesen hiányzik.... anyával együtt.

- Áh, Sarabi, bocsi ha felkeltett ez a két majom.- mondja Baekhyun, majd megpaskolja a kanapét, hogy üljek mellé.

- Mégis mi...- készültem leülni, már csak pár miliméter választott el, amikor eszembe jutott mi is történt itt nem is olyan régen ismét...

Vicces story. Vettünk egy új kanapét, mert hát kikönyörögtem. Nos szegény kanapé is csak 1 hétig volt szűz.

Szóval mégmielőtt leültem volna, inkább leültem az egyszemélyes fotel karfájára, mert D.O a fotelben ült.

- Na tehát, mégis miért kell nektek már korán reggel lármázni?- kérdezem a két bűnöst.

De nem tőlük kapok választ, hanem a bátyuskámtól. Ennye, hogy ő mindig kihúzza őket a szarból, túl nagylelkű.

- Csak egy kicsit feszültebbek vagyunk, ugyanis Xiuminnál ma, vagy holnap, vagy bármikor elkezdődhet a heatje. Jelenleg egy időzített bomba. És most eléggé lehet érezni az illatát.- fejti ki.

- Értem.- bólogatok.

- Ezért délután el is megyünk a faházba.- mondja Suho.

Ismét csak bólógatok, miszerint értettem, majd mindenki csak csendben ül. Látszik rajtuk, hogy vagy valamit sumákolnak, vagy kérdezni akarnak, csak nem merik. Úgyhogy megunva ezt felkelek és a konyhába megyek. Pontosabban a gyümölcstálhoz. Úgy megkívántam a mandarint. Előveszek egy tálcát, amire rápakolok 8 mandarintajd vissza megyek a többiekhez. Leükök a földre, a tálcát a kis üvegasztalra rakom majd nekiállok hámozni.