DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

17.rész🥀

♤Jungkook szemszög♤

Taehyung több mint 2 hete, hogy elment. Hogy mi minden történt? Nos eléggé sok minden. Például azon csodálkozom, hogy még meg van a kicsi Kook, illetve, hogy egyátalán élek.
De kezdjük sorjában.

Miután Tae kilépett a házból ezzel a vezetést rámhagyva, elkellett kezdenem agyalni, hogy mit is fogok mondani Jinnek. Nem szeretem hangosan kimondani, de a nagy Jeon Jungkook igen is fél az ő Eommajától vagyis Jintől. Tudtam, hogy még van legalább egy órám, hisz addig senki nem fog haza érni. Pontosan ennyi időm volt kigondolni valami, gyengéd választ a "Hát Taehyung egy időre lelépett, mindent hátrahagyva mert besokalt". Ha ezt így oda vakkantanám neki, betikkesedne a szeme és levágná a tököm. Arra pedig még szükségem lenne, hisz szeretnék gyereket Jimintől.

- Taehyung, Jungkook! Megjöttünk.- hallom meg Namjoon mély hangját.

Oké, menni fog ez nekem.

- Sziasztok.- sétáloka oda hozzájuk.

Jimin első dolga az, hogy a nyakamba ugrik, amit soha nem bánok. Imádom az almás illatát.

- És Taehyung hol van?- kérdezi Yoongi, amire egy kicsit befeszülök és ezt Jimin is érzi, így furcsán néz rám. Szép volt Jungkook ezt eddig zseniálisan összehoztad, miért nem lehett az, hogy Tae elmondja nekik én meg mosom kezeimet.

- Kookie.- ugrik le az ölemből Jimin.

- Hát.. a helyzet az...- kezdek bele.- Hogy Taehyung elment egy időre.

Miután ezt így elmondtam, teljes csend telepedett a táraaságra.

- Hogy érted azt, hogy elment?- kezd bele Jin nyugodt hangon. Ami frászkeltőbb mintha nekiállna kiabálni.

Nem akarok kertelni. Elmondom. Taehyung én vagyok a legjobb barátod és mint mindig most is tartom a hátam érted, elviszem a balhét, végig hallgatom a kiabálásokat, ha kell kint is alszok, de a családnak nem fogok hazudni, és tudod, hogy te is ezt tennéd. Hisz néhányszor már meg is tetted értem a múltban.

- Taehyung elment. Összekapott az apjával. Valószínüleg megint felhozta ezt a kényszer házasságot. Taenak borsodzik a háta attól, hogy valamelyik nemesebb család lányát vegye el. De amikor itthon összecuccolt láttam, hogy már nem csak ez zavarja. De a másik okot nem kérdeztem tőle. Összecuccolt és azt mondta 1 hónap múlva vissza jön.- darálom le nekik az egész sztorit.

Először csak a megdöbbenést lehet róluk leolvasni, majd az aggodalmat, és végül az enyhe dühöt.

- HOGY MIVAN?- igen... valahogy sejtettem, hogy Jin fog leginkább kiakadni.

- Jól van, Jin nyugi. Tud magára vigyázni.

- Hol van?- kérdezi ingerülten.

- A faházban.- amint ezt kimondtam, már is megindult a hátsó ajtóhoz ami az erdőbe vezet, de még Namjoon időben elkapta.

- Eressz el.- kiabálja. De Nam csak felerősíti az illatát, hogy az omegája megnyugodjon.

És sikerült is neki. Már nem rugkaplálózik, mint valami őrült. Rámnéz, majd kimért léptekkel elémsétál, aztán pofon vág, majd szorosan magához ölel, amit viszonzok is.
De mikor eltol magától látom, hogy bekönnyezett, aggódik Taeért. De pontosan tudom, hogy mindannyiunkért pontosan így aggódna.

- Jólvan. Nagyfiú már, ha bármi baj van úgyis haza jön. Igazad van Jungkook, már kikészült szegényem. Ahjj ez az egész az én hibám, meg kellett volna állítanom.- temeti az arcát a kezeibe.

- Jin ez nem a te hibád. Mindannyiunkra te vigyázol. Nem várhatjuk el azt, hogy te is cipeld a bajainkat. Várható volt, hogy ezt megteszi egy nap. Vissza fog jönni, csak most kell neki egy kis idő, amit magára szán.- öleli át Hoseok.

Lassan csitultak a kedélyek, bár nem nagyon akart senki senkivel beszélni, de ez most nem is volt olyan nagy baj. Mindannyiunknak, kell egy kicsit gondolkodnia. Mindent úgy kell kitalálnunk erre az egy hónapra, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy Tae elment. Remélem sikerül valami ésszerű tervet kitalálunk.

Este vacsora után mikor már mindenki a szobalyában volt, végre kicsit fellazultunk. Egy jó kis alvás most mindenkinek segíteni fog. Éppen az ágyban fekszem és várom Jimint, aki még a fürdőben van.
Mikor végzett lefekszik mellém és szorosan megölel.

- Remélem nem lesz baja.- szólal meg.

- Nem nyugi.- simogatom a hátát, megnyugtatás ként.

- Amúgy. Szóval most ebben az 1 hónapban szeretnéd, hogyha Jungkook alfavezérnek hívnálak.- pimaszkodik a szembenézve.

- Ne. Nem akarom, hogy a fejembe szálljon.- pöckölöm meg a cuki kis orrát.
- Meg amúgy se hívj így, mert a te szádból túl izgatóan hangzik. Szóval ne mondogasd, mert akkor a ház minden egyes szegletében megleszel rakva cukorfalatom.- kerekedek fölé.

- Majd meglátjuk Mr. Jeon Jungkook alfavezér.- és itt már el is dölt, hogy nem aludni fogunk.

Ez történt az első nap. Ezután kezdődött a neheze. Minden nap megpróbáltuk valahogy úgy hazudni, hogy hihetőek legyünk. A szülei többször is keresték, de mindig tudtunk valami indokot találni. És így csináltunk a falka tagoknak is. Így telt el keservesen 3 és fél hét. Most már csak néhány nap van hátra, hogy hazajöjjön. Remélem addig nem lesz semmi galiba. Ha pedig hazaér, készüljön fel egy jó nagy adag fejmosásra mindenkitől. Tőlem meg arra számítson, hogy ha mégegyszer ilyet csinál, akkor tényleg omegát csinálok belőle. Illetve arra is számítson, hogy kiveszem a szabim. Ez sok volt nekem. Ugyan én vagyok az alfa jobbkeze, de ez alatt a hónap alatt annyi munkát kellett elvégeznem...
Najó annyit nem dolgoztam, mert a kedves kis Jiminem mindig elterelte a figyelmemet a munkáról. Áhh igaz is mit is ígertem Taenak? Vigyázok a falkájára, de nem ígérem meg azt, hogyha visszajön akkor Jimin tudni fog sétálni.

Szóval siess haza Taehyung, mert a falkád és a családod már hazavár.