DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 29.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

Reggel iszonyat kómásan keltem. Csak a szokásos...
Oldalra fordultam, hogy átölelhessem az én alfámat, de nem volt mellettem.

- Ez fura.- motyogom.

Ám ez rossz ötlet volt. Hirtelen olyan érzés kap el mintha folytogatnának. Nem kapok levegőt! Automatikusan a torkomhoz kaptam, de nem sokra mentem vele. Próbáltam volna megszólalni, de az sem sikerült. Már csillagokat és fekete foltokat kezdtem el látni, sípolt a fülem is, ám ekkor Taehyung rontott be a szobába, kishíján kiszakitva az ajtót a tokjából. Hozzám rohant, felültetett, és elkezdett valamivel megitatani. Először persze nem esett le, hogy mi is ez, csak azután mikor megéreztem a vas tipikus ízét. Vér. Bizarr... most tökre úgy érzem magam, mint a vámpírok, még a kihalásuk előtt. Mert ugye, mi is eszünk véres húst.. nyersen méghozzá. De önmagában nem szoktuk inni a vért, az az ő szokásuk volt.

- Gondoltam, hogy be fog következni.- simogatja továbbra is a hátam.
- Ezért elmentem vadászni neked. Még az a szerencsém, hogy időben hazaértem. Pont akartam feljönni, mikor megéreztem, hogy valami nincs rendben veled.- mondja, majd szorosan magához ölel.

- Ez félelmetes volt.- vallom be halkan.

- Elhiszem. De most már semmi baj, elmúlt. Csak most mégjobban oda kell figyelnünk rád.- tolt el magától, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Ajj, ugye ez most nem azt jelenti, hogy megint, majd 4-5 alfa fog testőrködni nekem.- fintorgok, miközben a szekrényhez sétálok, hogy átöltözhessek. De rohadt mód szédülök.

- Alapból sem lehet a közeledben egy alfa se. Nem fogok testőröket fogadni, akik ki tudja mikor fognak rádmászni. Biztos, hogy nem.- mondja, miközben a szemei felveszik a vörös árnyalatot. Ezért én csak a homlokára csapok, hogy nyugodjon le. Erre persze csak rosszaló tekinteteket kapok, amire csak szemet forgatok.
- A lényeg,- folytatja, lényegretörően.- hogy több időt leszel, velem, de ha én nem vagyok akkor a többiek fognak rád figyelni.- jelenti ki ellentmondást nem tűrően.

- Oké, rendben.- sóhajtok beletörődve.

Én is megtudom védeni magam. De nem baj, legalább sokat lehetünk együtt.

- Reggelizz meg babám, mert ha kész vagy indulunk dolgozni.- vigyorog mint a tejbetök, és az ölembe rakja a tálcát.

- Mi?- teszem fel a kerdést.

- Rengeteg a papírmunka, és nekem meg dolgoznom kell.- ránt vállat, majd az arcomra nyom egy puszit.

Papírmunka... jaj de jó... már annyira hiányzott, mint farkasnak a bolha.

Ígyhát megreggeliztem, de egy cseppett sem siettem. Eszem ágában nem volt. Reggeli után pedig még átmentünk Taeyanghoz, akivel éppen Jimin játszott. Megetettem, és kicseréltem a pelusát, majd egy kis szeretgetés után hagytam Jiminre, mert ő már babázni akart, Taehyung meg engem nyaggatott, hogy menjünk már, mert túl akar rajta esni. Ezért el is indultunk a dolgozója felé. Belépve pedig a sírás kerülgetett, a sok tenni való miatt.

- Akkor munkára fel.- csapta össze a tenyereit, és leült az íroasztala mögé.

Felvettem egy papírköteget és elkezdtem olvasgatni, és szortírozni.

~

Annyi itt a papír, hogy konkrétan papírvárat építhetnénk belőlük. Jaj emlékszem, mikor kicsik voltunk Baekhyunnal és egyszer szétdobáltuk apu iratait. Te jó ég mennyire mérges volt ránk, mi viszont eszméletlenül jót játszottunk. Emlékszem, hogy apa nagyon megharagudott és kiabált is velünk, mire mi anyuhoz siettünk, mondván, majd ő megvéd apától. Ám egy pillanatig se gondoltuk soha, hogy bántana minket. Ez akkoriban sem volt másképpen. Mert amikor kijött a dolgozószobajából, és meglátta, hogy anya mögött bújkálunk egyből úgy csinált mint egy nagy csúnya szörny, aki ha elkap minket akkor megesz. Mi pedig csak futottunk, ám mikor elkapott minket velünk együtt nevetett. Soha nem tudott ránk haragudni. Nagyon hiányoznak. Annyira jó lett volna, ha megismerik Taet, és láthatnák Taeyangot.