DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 3.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

- Héj kölyök kész a kaja.- szól rám Ryujin ezzel kizökkentve elmélkedéseimből.

- Ja, oké köszi.- mondom a fejemet rázva.

Ryujin elémrakja a nagyadag finomságot, majd megköszönve neki, elkezdtem elpusztítani. Rohadt éhes vagyok bakker. Amúgy, a sztorinak még nincs vége. Gondolom mindenki arra kíváncsi mivan azzal az utolsó faszfejjel, azaz Taehyunggal. Nos mikor elmentem, eléggé összevoltam törve. Napokig sírtam és legyengültem. Tehát miután eljöttem, rá másnapra felvette velem a kapcsolatot fejben. Egyszerre volt aggodó és mérges. Még neki állt feljebb, hogy miért mentem el! Hagytam, had mondja csak a magáét, de soha nem válaszoltam neki. Aztán ki is zártam a fejemből, nem akartam hallani a hangját vagy érezni, amit ő érez. Viszont, a hülye omegám rávett arra, hogy néha néha "ránézzek", így összepakcsolodtam vele és éreztem amit ő érez. A legelső alkalom a születésnapja volt. Megesett rajta aznap a szívem, hisz nagyon el volt keseredve. Illetve a kövi dátum az pont tegnap reggel volt. Hisz tudta, hogy valamikor ebben az időben fog megszületni a pici. De nem éreztem semmit. Szóval valószínüleg ő is felhúzta a falat kettőnk közé. De nem izgat. Éljen boldogan, én is ezt teszem éppen.

- És mikor láthatom Taeyangot?- kérdezi mellőlem a kicsi Yuna.

- Ha megvárod míg megeszem, akkor utánna felmehetünk hozzá. Bár most még alszik szóval csendben kell lennünk.- rakom az ujjam a szám elé.

- Akkor mikor játszhatok vele? Megakarom neki mutatni a plüsseimet.- mondja izgatottan.

Felé fordultam teljes testemmel, majd megfogtam a kicsi kezecskéit és a szemébe néztem.

- Tudod, Taeyang még nagyon kicsi. Vele még nem lehet annyira nagyon játszani. De néhány hónap múlva már lehet.- simogatom meg a kezét.

- De az nagyon sok idő.- szomorodik el.

- Akkor mi lenne, ha azt mondanám, hogy egy hét múlva, de csak nagyon nagyon óvatosan és az én jelenlétemben, játszhatsz vele egy kicsit.- mosolygok rá.

- Jó.- kezd el kiáltozni, de hamar csendre intem, nehogy felverje a fiam.

Nem ettem gyorsan, nehogy rosszul legyek, de azért siettem mert Yuna már nagyon várta, hogy végezzek. És mikor ez meg is történt, elmostam a tányérom, majd az ölembe kapva felmetem a lépcsőn.

- Ígérd meg, hogy csendben leszel.- suttogom, ő pedig ráteszi a kezecskéjét a szájára, mondván, halk lesz.

Nagyon halkan és lassan kinyitottam a szoba ajtót, ahol a kicsi fiam ágya mellette pedig az én ágyam tárult elénk. És ahogy azt gondoltam, édesen alszik hason fekve. Még ebben is az apjára ütött. Közelebb mentünk a kiságyhoz és Yuna csillogó szemekkel nézte. Még néhány percig néztük, majd rásimítottam a hátára, majd hagytuk, had aludjon.

- Apu, látnod kéne Taeyangot, olyan nagyon pici, de olyan aranyos.- szalad oda Yuna Markhoz, mikor visszamentünk a nappaliba.

- Na majd ha felébredt és Sarabi lehozza akkor majd én is megnézem.- mondja az ölébe ültetve lányát.

A következő pillanatban betoppantak az alfák, mögöttük a bétákkal, de eleggé meg voltak hunyászkodva, mintha történt volna valami. Ez az elméletem akkor bizonyosodott be, amikor Yugyeom jött be a házba dühöngve, bebaszva magamögött az ajtót. Megállt majd körülnézett rajtunk.

- Mi a baj?- kérdezte Mark.

- Mi lenne? Minden tökéletes.- vitte fel a hangját, cinikusan.

- Yugyeom nyugodj meg.- szóltam rá.

- Sarabina... ne most.- csititott el. Majd beleütötte a kezét a falba, ami persze berepedt.

Ebben a pillanatban hallottam meg a babfigyelőn keresztűl, hogy erre a perpatvarra a fiam bizony felébredt, és most igazán kiengedi a hangját. Szinte rohantam fel a lépcsőn, majd be a szobájába. Gyorsan kivettem az ágyából és elkezdtem nyugtatgatni, kicsit felerősítettem az illatom, hogy érezze, hogy teljes biztonságban van. Mikor abba hagyta a sírást adtam egy puszit a fejére és elkezdtem vele sétálgatni a szobában.
Egyszer csak egy halk kopogásra lettem figyelmes, majd Yugyeom lépett be.

- Sajnálom, hogy felébresztettem.- mondta szomorkodva, miközben hátulról átölelt.

- Mostanság nagyon sokszor vagy ilyen. Nem tudom mi az ami ilyenné tesz, de ha tudok segíteni akkor kérlek szólj.- fordítom oldalra a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.

Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. A szemei az én szemeim és az ajkam között cikáztak. Pár pillanatig így álltunk, majd ő megszakítva a szemkontaktust, elengedet és egy lépéssel arrébb állt. De nekem ennyi is elég volt, hogy az arcom felvegye a piros pozsgás színt.

- Lemegyek a többiekhez. Hozd majd a picit ha jössz le. Már mindenki kíváncsi rá.- mondja majd kimegy.

Kifújom magamból az eddig bent tartott levegőmet. A szívem hevesen kalimpál. Nem ez az első ilyen eset, hogy majdnem csókolózunk. Viszont egyinkünk sem tette meg a nagy lépést. Ahhjjj teljes káosz van már a fejemben. Nem tudom... elkéne engednem Taehyungot, de nem megy. Utálom bevallani, de hiányzik az az anyaszomorító fasz. Haragszom rá, de néha mindennél jobban vágyom az ölelésére, az ajkaira, az érintéseire, a hangjára.

Leraktam a picit, majd belaratam a pólyájába. Ezt persze végig kacagta édes kis hangján, mert végig vagy puszilgattam, vagy csikiztem. Még mindig hihetetlen, hogy itt van. Viszont garantálom, hogy egy olyan életet adok neki, ahol boldog lehet, ha belehalok akkor is.

Lementem a nappaliba, kezemben a kis alfámmal, majd mindenki egyesével odajött és jobban szemügyre vette, majd leültem közéjük és elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.