DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 28.rész🥀

♡Taehyung szemszög♡

Hihetetlen a tudat, hogy ismét két kis egészséges csöppség apukája lehetek. Érdekes két nap van mögöttünk. Bevallom minden egyes percben valamin meglepődtem. Ezalatt a két napban többször ért váratlan dolog, mint az elmúlt 21 évben. Vicces nem igaz?

Az én egyetlen gyönyörűm még mindig a hátamon alszik. Nincs szívem felébreszteni, pedig már majdnem hazaértünk. De rá is fér az alvás. Biztosan azt gondolja, hogy nem tudom, hogy átvirrasztotta az egész éjszakát, pedig nagyon is tisztában vagyok ezzel a ténnyel. Tudom, hogy így volt, ugyanis nem egyszer keltem fel arra, hogy nincs mellettem, és mikor szemeimmel őt kerestem, mindig valamelyik alfát figyelte meg, hogy nincs e valami baja, vagy nem akar e valamit. Vagy éppen azért kelt fel, hogy leellenőrizze, hogy biztosan be van e rendesen zárva az ajtó. Én sem aludtam sokat, mert én mindig ő rá figyeltem. De persze mikor megdorgáltam, hogy feküdjön le végre aludni, mindig csak azt a választ kaptam, hogy rendben, de én is aludjak. De egyértelműen nen tudtam mert ő sem aludt. Makacs egy asszony. De teljesen úgy viselkedett, mint egy kölykeit óvó anya.

- Éhes vagyok.- dörmögi egy édes hang.

- Pár perc és otthon leszünk kedvesem.- mondom neki. Majd meg is érzem, ahogy szorosabban kapaszkodik belém. Aranyos.

Tényleg csak pár percbe tellett mire hazaértünk, de ez idő alatt Sarabi simán visszaaludt. Lefeküdtem a földre, és vártam Baekre, hogy átvegye szerelmemet, hogy visszatudjak változni.

- Ébredj hercegnő.- simogatta lágyan az arcát Baek. Erre persze nyitogatni kezdte szemeit, és mit egy kisgyerek dörzsölgetni kezdte őket.
- Hihetetlen, hogy felnőtt létére is úgy viselkedik, mint 6 évesen.- rakja le a földre.

- Ne szólj be, ha nincs melletted Chanyeol akkor a mackóddal alszol, amin az ő pólója van.- vág vissza Sarabi morgósan, majd hozzám bújik.

A drámai testvér harcnak az lett a vége, hogy Baekhyun gúnyosan kiöltötte húgára a nyelvét, majd Channal együtt drámaian elvonult.

- Majom.- húzta fel az orrát szerelmem.

- Akkor te meg nyuszi vagy.- mosolygok rá.
- Olyan kis nyuszis arcod van, mikor így felhúzod az orrod. Mintha csak Jungkookot látnám.- gondolkodok el.
- Ő nem a tesód véletlen.- teszem fel a kérdést komolyságot tettetve.

- Hát... sokszor megfordult már a fejemben, hogy Baeket anyáék veletlen elcserélték.- gondolkodik az állát simogatva. Erre csak nevetni tudok, és mégszorosabban ölelem magamhoz.

Most végre boldog vagyok.

- Gyere menjünk be, és legyünk végre egy kicsit együtt hárman. Vagyis inkább öten.- nyomok egy puszit a homlokára.

Mosolyogva bólint, én pedig a derekára simítok, és így indulunk be a házba.

- Na végre, hogy itt vagytok, már aggódtam.- jön Jin egy fakanállal a kezében, ami miatt Sarabit a hátam mögé terelem.- Óh bocsi, éppen főztem.- mondta, viszont mikor hátra akartam volna nézni, Sarabire ő már nem volt ott, én pedig összezavarodottan néztem hűlt helyét.

Viszont mikor egy édes gyerek kacagásra lettem figyelmes egyből leesett, hogy hol is van. Elkezdtem követni a hangot, és persze, hogy a nappaliban voltak, ahol mindenki ezt az édes pillanatot nézte. Sarabi úgy ölelgette magához a fiúnkat, mintha egy éve nem látta volna. Már nem mintha nekem nem hianyzott volna ennyire...
A nagy vidámság közepette, Taeyang engem is észrevett, és hatalmas gomb szemeivel engem figyelt.