DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 32.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

- Ja hát szóval ennyi...- mesélem el a tegnapi napomat Marknak.

- Nem lehet, hogy csak megint túlspilázod a dolgokat?- ráncolja a szemöldökét.

- Megint?! Azért ha Jacksonra találnál így rá, akkor valószínüleg te is hasonlóképpen regaláltad volna le.- akadok ki.

- Oké ez tény. De lehet, hogy valójában nem is az van amit gondolsz, és csak elbeszéltek egymás mellett.- rakja le az asztalra az üres kekszes tálát.

- Biztos, hogy valamilyen szinten túlgondolom.- vallom be, mert biztos vagyok benne, hogy így van.
- Viszont mikor szeretnék vele beszélni, vagy feszült, vagy a sarkában liheg az a tip-top kurva.- akadok ki. Bár belegondolva nem is nagyon visz rá a lélek, hogy hozzá szóljak.

Haragszom rá.

De amúgy is nem neki kellene kezdeményzeni ezt a beszélgetést?

Vagy nekem kellene?

Már fogalmam sincs.

És ez rettentően irritál.

- Nos én amondó vagyok, hogy nyugodj meg, és ülj le vele.- fogja meg a kezem mosolyogva.- Tudni fogod ha hazudik, hisz az igaz társa vagy. Ha pedig bármi van, hozzánk nyugodtan jöhetsz.

- Mindig valahogy hozzátok kötök ki.- nevetem el magam.

- Azért valljuk be kislány, ha Yugyeom nem lenne együtt Xiuminnel, akkor tuti hozzá mennél.- húzza fel mindenttudóan a szemöldökét.

Nos igen... ez igaz.

De talán még nem is említettem... a full heteró gyerekkori szerelmem, aki kb néhány hónapja képes lett volna velem egy új életet kezdeni, Xiuminnel jött össze.

Kiderült, hogy társak.

Elképszető mi?

De... Yugyeom attól még heteró... vagyis inkább Xiumin szexuális.

Nagyon kis cukik együtt.

Örülök nekik.

- Tudod jól, hogy Yugyeommal más helyzet.- világítok rá a valóságra.

- Yugyeom és közted mindig más volt a helyzet. Hiszed vagy sem, de ha még pár hónapot abban a házban töltöttél volna vele, képes lett volna elvenni téged.- kortyol bele közben a vizébe.
- És ez fix infó, mert mondta.- mondja halál komolyan.

Mint mondottam, tudom, hogy képes lett volna erre, de, hogy tényleg ennyire komolyan gondolta... azért az meglep.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon mély érzelmei voltak irántam.

- Talán akkor még igent is mondtam volna neki.- kuncogom el magam.

- Talán.- bólogat.- Viszont édesem én nekem most el kell mennem a kisangyalkámért.- kel fel, és követve példáját, sétálunk ki a házból.
- Beszélj Taehyunggal. Ez sem neked, sem neki, sem senkinek nem tesz jót.- fog a vállaimra.
- Állj oda elé, és mondd meg neki a frankót. Kivételesen engedélyezett az erőszak... de csak végső esetben.- tartja felém az ujját fenyegetően.

- Rendben.- nevetem el magam.

Egy gyors búcsú ölelés után el is köszöntünk egymástól, ő ment az ő dolgára, én pedig keserű szájízzel sétálok a ház felé. Taeyangra most éppem Jimin vigyáz.

Valahogy ma reggel óta, mindenki úgy viselkedik, mint ezelőtt az egész perpatvar előtt. Mindenki ismét kedves, és feljönnek hozzám, meg minden. De valahogy én nem vagyok egy ilyen hamar megbocsájtós típus.