DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 31.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

- A picsába.- káromkodok kimerülten, miközben a wc felett térdelek.

Ez megy már két hete...

- Imádom a terhesség ezen részét.- kelek fel a földről, egyben lehúzva a fogalmamsincs mit, ugyanis még nem reggeliztem.

Mikor Taeyanggal voltam várandós, akkor nagyon sokat szidtam a terhességem ezen szakaszát. De most... ezzel a két kicsivel ezerszer rosszabb ez az időszak. Van úgy, hogy fél órán át itt kell lennem a fürdőbe. És ha éppen nem hányok, akkor olyan szinten görcsölök, hogy úgy érzem meghalok. És még csak a 2.hónapban járok. De ez egyben azt is jelenti, hogy már csak 5 hónap van hátra a picik érkezéséig, amitől nem mellesleg rettentően félek. Nem akarom, hogy bármi baj legyen szülés közben.

Bár Tae ott lesz velem... elvileg.

Ha a jelenlegi állapotokat nézzük, akkor az is előfordúlhat, hogy egyedül szülök meg.

Most is képes egyedül hagyni. Holott nem hiszem, hogy ennyire hangszigeteltek a szobák, hogy nem lehet hallani engem.

Biztos "elfoglalt"... akárcsak az elmúlt két hétben is...

De had mondjam el dióhéjban, hogy miért is vagyok egyedül...

Szóval két hete érkezett meg Dahyun, és ment Tae át Eunwoohoz. Aznap este mikor álomba sírtam magam, Tae még órákig nem jött fel. És valamikor bealudtam. Reggel pedig rosszullétre keltem. Akkor tudtam, hogy kezdődik ez az időszak. Aznap reggel Tae bejött hozzám. Szokásos aggódás, majd visszakísért az ágyba stb stb. Majd mikor úgy gondoltam, én naiv, hogy majd itt marad velem, és vigyáz rám, kijelentette, hogy ma dolga van és csak későn ér haza. Majd elment. Még órákig feküdtem az ágyban, de éreztem, hogy szükségem van a napi állati kajámra, szóval lementem a konyhába, ahol konkrétan mindenki átnézett rajtam, és Dahyunt ugrálták körbe. Várjunk, bocsánat.. legalább köszöntek nekem. És igen... az volt az egész napi beszéd, amit felém nyílvánítottak. Nem haragudtam rájuk akkor még. Úgy voltam vele, hogy feltűnt egy régi barát foglalkozni kell vele. De a helyzet nem lett jobb.

Mindennapom ugyan olyan lett. Reggel felkeltem, és Tae már nem volt mellettem. Mindennap ugyan az a cetli fogadott, "El kell intéznem valamit, majd jövök. Szeretlek.". Ahogy teltek a napok, már abban sem voltam biztos, hogy ezt komolyan gondolja e. Senkit nem érdekeltem sem én, sem Taeyang. Így mikor vadásznom kellett menni, őt is magammal vittem. Ezzel három életet kockáztatva, mert az enyém nem ér annyit mint a gyermekeimé. Egyik nap emberi alakomban csapdába ejtettem egy kisebb állatot, és mikor haza akartam volna menni, egy Kim falkában élő kanos alfa megpróbált megölni, vagy megerőszakolni. Szerencsére nem tudtam meg mit akarhatott, mert Kai megmentett. Aznap ő vadászott nekem egy szarvast is. Este mikor Tae hazaért, nem a közös szobánka ment, hanem a dolgozó szobájába, Dahyun pedig szorosan mögötte, mint valami pincsi kutya. Megeléltem az alfám viselkedését, ezért eléggé idegesen bementem az irodajába, majd nem éppen kedves szavakkal küldtem ki a lányt, hogy nyugodtan tudjak Taeval beszélni. Ám amikor felhoztam neki, hogy manapság semmit nem foglalkozik sem velem sem a gyerekével, elkezdtett kiabálni velem.

Pontosan olyan volt, mint aznap este, amikor közöltem vele, hogy a telihold miatt haza kell mennem.

Most is ugyan olyan reakciója volt. Végis sem hallagtott, ellemben úgy kiabált velem, mintha nem jelentenék számára semmit.

Én viszont nem vágtam vissza neki. Sarkon fordultam és kimentem a dolgozóból. Felmentem a szobánkba, ahol összepakoltam néhány ruhát, és átköltöztem a baba szobába, ahol kulcsal magamra zártam az ajtót.